Irodalmi Jelen

A magyar underground dal fél napja

2009. szeptember. 21. - 23:49

Az alig negyvenéves rock’n’roll vadállat, Őz Zsolt a negyvenévesen öngyilkos lett Domján Edit dalát gitározta törött csuklóval. Legát Tiborék előadásában durván megdörrent a Beatrice Nagyvárosi farkasa és a régi Kézi-Chopin. A friss kötetes Keresztesi József pedig Új Párduc együttesével magasztalta a disznósajtot és Victoria Beckhamet.

A magyar underground dal fél napja

„A vidéki srác, ha feljön Pestre

Semmi sincs, amitől seggre esne…”

Tizennégy óra alatt negyvenkét produkciót ígért a Gödör a Magyar Dal Napján. Első fellépőként Őz Zsolt kezdett akusztikus gitárjával egy lírai Vidámpark-számba, törött csuklójáról levéve a rögzítőkötést, ám a másik színpadon beálló Bijou zenekar hangereje megzavarta műsorát. Mivel Őz nyomatékos kérésére sem hagytak fel a zajongással, másodjára egyszerűen leordította a színpadról hangoló bandát. Majd visszaült és folytatta az érzelmes sanzont. Rákenroll című remek önéletrajzi könyvének legsúlyosabb történetei váltak hihetővé. Szavatartónak nevezte Domján Editet, miközben a színésznő dalát énekelte, hiszen öngyilkos lett a negyvenedik születésnapja után, mint az előre jelezte. Aztán szerelmese, Szécsi Pál is megölte magát. Összeszorított foggal figyeltem tovább az Adj gázt! feldolgozásába kezdő Őzikét, aki augusztusban töltötte be a negyvenet, és önpusztító életmódjában utoléri a neuroticos Pajor Tamást. De Őz nem hülye – mormoltam mantraszerűen –, még egy öngyilkossági kísérlete már önismétlés volna, majdnem kész az új Vidámpark-lemez, október elején a következő koncert… vigyázni fog magára, úgy kell lennie! Egy roma fickó megkérdezte tőlem, hogy gyakran lép-e itt fel ez az ember, mert nagyszerűnek találta a rövid előadást. Igaza volt, Rósz György is remekül pengetett, persze, együtt zenéltek már húsz éve Őzzel az Aszkéta Zenei Testvériségben, majd a rövid idő alatt világhírt szerző és feloszló Ugatha Christie-ben. Régi évek, régi hősök, régi koncertek Miklóson, Szigethalmon, Csepelen. Rohadt nosztalgia. Hogy kúrtunk el éveket. Meg kellett volna halni fiatalon a faluban? Nincs több kérdés.

Őz Zsolt, Rosz György

Novák Péter visszarángatott a valóságba, konferanszként meglepően szolid és kedvelhető volt, megdicsért mindenkit, s buzdította a közönséget, hogy húszpercenként fáradjanak át a másik színpadhoz. A Bijou miatt mondjuk felesleges lett volna mászkálni: profi produkció, gyönyörű énekhang, semmi egyedi jelleg. Száz ilyet láttam az elmúlt évtizedekben. Más országban népszerű popzenekar lenne, széles körben eladható, igényes, „elringató”, felejthető termék. Itt csoda, ha sikerül kitörniük az undergroundból. Sok más együtteshez hasonlóan feldolgozták ők is a Dunántúli slágert, Ujj Zsuzsa szépséges dalát. Maga a Csókolom játszhatta volna, biztosan helyük lett volna itt, ha nem ér végét tavasszal a zenekar másfél évtizedes együttműködés. Melyik énekesnő fog ezután hitelesen Barcs-verset előadni?

Következett a Kisszínes: vidám tinilányok suta, kínosan amatőr bolondozása, ötletes, kiforratlan szövegekkel. Ki fogják nőni, remélhetőleg. A szereplésvágyat. Vagy lehet belőlük kékharisnya.

Az idegenlégiósuk nélkül felálló Műszaki Hiba bebizonyította, hogy nem öregedtek még ki a rock and rollból – csak az énekest, Maróti Danit zabálta fel a gazdasági szféra. Bár Sepsik Bence beindulásáról régen a Nirvana jutott eszembe, ma meg inkább egy doom zenekar.
Szövegírót kirúgni, dobosra parókát, gitárost a rivaldafénybe. És vissza a zenekarba Maróti Hajnit, különben baj lesz!

Ücsörögve Trabant- vagy Bizottság-dalokat dalolni és hallgatni kellemes, de azt hittem, huszonéves művészpalánták közt már nem ez dívik. Roszik Hella és Darvas Kristóf sikerrel cáfolta a fővárosi fiatalok kikapcsolódási formáiról kialakított nézeteimet.

Idén a szervezők már nem ragaszkodtak ahhoz, hogy csak magyar nyelvű dalok hangozzanak el, a Spacetaxi mégsem csak angol számait vezette elő, hanem A vakond nadrágját is a 100 Folk Celsiustól (egy „kötelező” Trabant-opusz mellett).

Tamkó Sirató Károlyt idézte meg Nyeső Mari, ugyanúgy bolondozva, mint saját dalainál teszi, kihasználva technikás, remek hangját. Természetesen megénekeltette a közönséget, grimaszolt, nevetett, fintorgott, gitározott. Ahogy a költő írta: „Nyeső a legnagyobb magyar / énekesnő, de Soma se semmi.” Két hónapja jelent meg a Meteorológus című legújabb Nyeső-cédé, tessék beszerezni!

Akárcsak a hírnevét (egyebek mellett) a Szőranya Emlékzenekarral megalapozó Keresztesi Józsefnek A Karácsondi út című pazar kötetét! Benne olyan slágerekkel, mint a Derik és Hari barátok, a Sztalker, no meg a Szabadságot Svájcnak! Persze, az új időknek új dalaival betörő, Új Párduc nevű zenekaruk manapság már a vidéki fiataloknak szóló himnuszokkal ostromolja a slágerlistákat. „A vidéki gyerek ezt így csinálja / suhan befele az éjszakába / leszólít minden diszkós csajt / a szíve helyén egy disznósajt.” Keresztesi magyarnóta- és sanzonszerzőként meghódította a Jelenkor szerkesztőségét is, és a Kultúrház-rádturház rímpárral beírta nevét a babérkoszorús poéták aranykönyvébe. Így kell! Nincs több fényképezés. Mindent itthagyok, mint Gyöngyös adhatott. Olyan bravúros rocksztár és -költő akarok lenni, mint Legát Tibor.
Hiszen Legát dalszövegei és együttesei nélkül nem lehet leírni a nyolcvanas évek undergroundját. Dönci halála sajnos visszavetette a Lidérc! zenekar működését, de a Korog-tagokkal felálló Lumpen Gold megmutatta a Gödörben, hol lakik a magyarok istene. Eljött a Hippiführer, a Kézi-Chopintől elővették az Azóta mások a szerepeket, s a Nagyvárosi farkas olyan durván megdörrent, ahogy a Beatricének sosem sikerült. Mocsok Legát nemcsak zseniális újságíró, hanem kiváló előadóművész is, egyszerre Iggy Pop és David Bowie. A kutyája akarok lenni. A United Hungarian Boys után a United Hungarian Starfuckerst hallgatni végre, kikötve az ól elé.

Peter Ogitól számítani lehetett az első magyar punkzenekarnak, punk performansznak tartott Spions felmutatására, Tóth Krisztina versével (Sötétben járó) viszont sikerült meglepnie. Cseh Tamás emléke előtt tisztelgett Takano Kaori közreműködésével Másik János, ef Zámbó pedig egykori zenekara, a Bizottság szellemét elevenítette fel egy szám erejéig.
Élvezettel hallgattam a fellépőket, de a dohányfüst egyre fojtogatóbb lett. Az Odüsszeiát is meggyalázó botrányhőst, Paizs Miklóst vendégül hívó Pop Iván után döntöttem úgy, hogy átvágok a városon, a Zöld Pardon szabadtéri színpadához. Ahol a Heaven Street Seven finom, akusztikus műsorát követően a huszonöt éve népszerű Pál Utcai Fiúk lépett fel, Lovasi Andrással kiegészülve. Máskor a PUF énekese, Leskovics Gábor vendégeskedik a Kispál-koncerteken, most azonban a Pál Utcai Fiúk legénysége kísérte a pécsi dalnokot, hogy elénekelje a MOL-kútnál című lírai Kiscsillag-dalt: „Épp most szoptam le egy benzinkutast / Vizet hörpölök az ondóra / Mikor mögém lép egy szemüveges / És elkezd várni a mosdóra…” Lecsóék természetesen megtáncoltatták a közönséget saját számaikkal, aztán mentek át a Gödörbe, hogy éjjel ott is fellépjenek. Mint Kardos-Horváth János, aki Jamie Winchester vendégeként elzongorázta a Tartós béke című Kaukázus-dalt, majd iparkodott vissza a Magashegyi Underground koncertjére. Hiszen nélküle nem kezdhettek volna.

Kíváncsi voltam, én érek-e előbb újra a Gödörbe tömegközlekedéssel, vagy a dalszövegeiért tavaly a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével kitüntetett zenekarhalmozó, aki hajnalban a Kafkazzal is színpadra állt. A bejáratnál azonban – kellemetlen meglepetésként – újra végig kellett volna állni a jegyet vásárlók sorát, hiába fizettem ki már délben a belépti díjat. Türelmes, becsületes népek be is álltak a sor végére, de nekem speciel (special) gizdázhat egy hústorony, ha a Specko Jednót meg akarom nézni, nem tud visszatartani. Az ám, Hazám.
Órákig tudom bámulni a Magashegyi Underground videóit, egymás után, újra meg újra, a Gödör teljes légterét megtöltő cigarettafüst miatt viszont rövid, de remek koncertjük végén már iparkodtam a levegőre. Így lehet tönkretenni unatkozó szenvedélybetegek rákos leheletével és pocsék szellőztetéssel mások szórakozását. De sebaj, legalább nem a hajnali szerelvénnyel zötyögtem haza, mint másodosztályú vidéki srác (egészséges és szép, amilyet csak a vidéken látsz), megnyugodva, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek költői szépségű, „alternatív” dalszövegeinek méltó folytatói vannak napjainkban.