2009. szeptember 30-án, pontosan 16 óra 19 perckor nem mindennapos látványként egy hatalmas, fekete színű autó gördül be a kisújszállási könyvtár belső parkolójába.
Az autóból Böszörményi Zoltán lép ki. De már siet is elé a könyvtár vezetője, Marcella. Jó ismerősként, szívmelengetően üdvözlik egymást. Böszörményi Zoltán három éve járt már Kisújszálláson az Irodalmi Jelen-turnén Kukorelly Endrével, Szőcs Gézával, Nagyálmos Ildikóval.

Böszörményi Zoltán könyvbemutatója a Kunságban

 
2009. szeptember 30-án, pontosan 16 óra 19 perckor nem mindennapos látványként egy hatalmas, fekete színű autó gördül be a kisújszállási könyvtár belső parkolójába.
Az autóból Böszörményi Zoltán lép ki. De már siet is elé a könyvtár vezetője, Marcella. Jó ismerősként, szívmelengetően üdvözlik egymást. Böszörményi Zoltán három éve járt már Kisújszálláson az Irodalmi Jelen-turnén Kukorelly Endrével, Szőcs Gézával, Nagyálmos Ildikóval.

KÖSZÖNTŐ A KÖNYVTÁR GALÉRIÁJÁBAN

Az író alacsony asztalkánál foglal helyet, melyen élére állítva Az éj puha teste című regényből néhány, egy Vanda örök és 2-3 példány a legutóbb megjelent verseskötetéből (A semmi bőre).
Marcella szeretettel köszönti a Gundel-díjas, többkötetes írót, az Irodalmi Jelen és a Nyugati Jelen alapítóját, főszerkesztőjét, az aradi Magyar Ház létrehozóját. (A közönség tapssal köszönti az írót.)
A könyvtárvezető tőmondatokban ismerteti Böszörményi Zoltán életét. Nincs könnyű dolga a regényes életrajzból kiemelni a legfontosabb adatokat. Marcella a mondatok között kivár, az író ilyenkor kiegészíti az expozét. Szó van az eddigi életet meghatározó aradi, kolozsvári indíttatásokról, a második kötete miatt történő politikai inzultusról (1981), aminek következtében „kivándorolt” Kanadába, ahonnan sikeres üzletemberként tért haza. Erdélyben 1993-tól 2003-ig a kiválóan prosperáló Luxten Lighting Co. Rt főrészvényese volt. (Elismerő taps következik.)
A dollárban kifejezett milliárdos tiszta bevételek, az üzleti sikerek kábítóan hatnak a közönségre. Marcella pedig fokozza a mítoszt, mely évekkel korábban már elkezdődött Böszörményi Zoltánról. Az író enyhe elhárító gesztust tesz. Gazdasági regresszióról, életében az egyik legrosszabb, hétévenként változó, mitikus periódusról beszél, meg arról, hogy az üzleti tevékenység helyett mára már inkább az irodalomnak áldozza az életét.

A PÁRBESZÉDES BEVEZETŐ UTÁN A SZÓ ÁTKERÜL AZ ÍRÓHOZ

Böszörményi Zoltán bezsebeli végleg a közönség kegyeit, amikor örömét fejezi ki, hogy ebben a városban találkozhat irodalomkedvelőkkel, ahol Móricz Zsigmond érettségizett, ahol Arany János tanított. Mélységesen mély magyarságtudatról árulkodnak szavai, amikor a galériában kiállított, szalmából készült kun címerekről beszél: „Nemzeti hagyományok ápolása nélkül mit ér egy nemzet? A hagyományok a nemzet díszei, ékkövei”- mondja. „Csaknem 30 évig éltem a hazámtól távol, több nyelven beszélek, egy kanadai egyetemen szereztem filozófiából diplomát, angolul vizsgáztam, így írtam a disszertációmat, de magyarul álmodtam, magyarul emlékeztem, magyarul írtam a könyveimet, melyek cselekményszála magyar földről indul ki.” (Taps.)
„Az éj puha teste című regényemben Krisztina képviseli a honvágyat, az erős kötődést az óhazához, pedig meglehetősen jólétben él.” ’Úgy szeretnék hazamenni, olyan honvágyam van’ – idézi szavait az író.

AZTÁN A REGÉNY KELETKEZÉSTÖRTÉNETÉT ISMERHETI MEG A KÖZÖNSÉG

„A szereplők általam ismert emberek irodalmiasított tükörképei. Amikor Vandáról írtam vagy Walterről, az ő karakterük jelent meg előttem. Az események köréjük épülnek, de tapasztalatom, hogy írás közben a szöveg elkezdi önmagát meghatározni, a szereplők önálló sorsot kezdenek el élni. A történetek valódi magvait változatos írói technikákkal terveztem meg. A cselekmény időrendiségét mozaikosan elrendezett, folytatásos regénybetét, egy krimi szakítja meg. A krimit Tamás kezdi el olvasni a menekülttáborban. Ő dominánsan az alteregóm. Hasonló technikai elem a levélbetétek sora, de a napló is. Ezeknek szerepük van a műben. Tamás a krimi által kap ízelítőt arról az országról, ahova tart, s ahol a tettek, az érzelmek legnagyobb mozgatója a pénz, mely az önmegvalósítás, a jómód, a szexualitás sokféle kiélésének eszköze. A másfél évig tartó regényírás alatt azon kaptam magam, hogy az általam létrejövő regényvilágban, mely írói tükörképe a valódinak, élem napjaim jelentős részét.” A tükör-metaforát a regényből, illetve a hétköznapi életből merített példákkal érzékelteti. Egyik írói céljaként emeli ki, hogy „az elidegenedésnek akart katedrális emelni”, s felmutatni az egyetlen mentsvárat, a szeretetet, amit Tamás képvisel a maga lelki tisztaságával a műben.

EZT KÖVETŐEN AZ ÍRÓ TANÁCSOKAT AD REGÉNYÉNEK OLVASÁSÁHOZ„

Minden könyvnek olvasás közben kialakul egy befogadói technikája, mely függ a befogadó személyétől, lelkiállapotától, s ez kihat a regény olvasatára” – mondja. Kukorelly Endre és Esterházy Péter könyveit említi példaként, melyek a szövegegészen belül lazán összekapcsolt epizódokból állnak, ezért bárhol felütve értelmezhetőek. Kifejti, hogy az ő regényvilágában az eligazodáshoz tanácsos követni az események előrehaladó menetét, a szereplők, a családok különböző viszonyrendszerét.

EZUTÁN BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN OLVASÓKÉNT MUTATKOZIK BE

A meghatározó olvasmányélmények, hatások közül kiemeli (többek között) Tolsztoj Anna Karenináját, Kosztolányit, Móricz Zsigmondtól az Árvácskát, melyet Dickens művénél is nagyobbnak tart. Marquezt említi személyes példaként arra, hogy minden életkorban változik az irodalmi érdeklődés. Elmond egy apró történetet, amikor a szigetre (Barbados, második otthona) bőröndnyi magyar nyelvű olvasnivalót vitt. A helyzetet egy rögtönzött párbeszéddel érzékelteti, mely közte és az akadékoskodó vámtiszt között alakult ki.
- Náá. Mi ván a bőröndben? – így a vámtiszt.
- Könyvek – mondja az író tárgyilagos hangnemben.
- Áhhhhhá, eladni hozta. Mutássá!
- Ezt itt aligha vásárolnák meg (stb.).
(A szerepnek megfelelően folyton változik a hangszíne, hanglejtése. Roppant élvezhető, a közönség többször is jóízű kacagásban tör ki.)

VÉGEZETÜL AZ IGAZI FŐSZEREPLŐK, A KÖNYVEK KERÜLNEK ELŐTÉRBE

Böszörményi Zoltán számolni kezd. Egy kettő, három… egészen hétig. „Hét könyvet hoztam” - jelenti ki. „Remélem, elég lesz.” Hát nem lett elég! Kétszer kellett fordulnia ruganyos lépteivel, s csaknem teljes egészben kirámolta luxuskocsija csomagtartóját. A közönség pedig sorba rendeződött a dedikációért.
Maradt még egy ideig. Marcella egy Kisújszállás-albumot és (de hogy jutott ilyesmi eszébe!) kutyamijének nevezett apró, hegyes, méregerős paprikákból egy hosszú madzagra felfűzött paprikafüzért ajándékozott az írónak.
Sötét volt, mikor elköszöntünk. Az író Kisvárdára indult az éjszakában, könyvileg csaknem teljesen kifosztva. 

Kép és szöveg: Bátorligeti Mária