Ha Balázs Imre József csak azért érkezett volna Szegedre, hogy végigsétáljon a Vidra utcán, nem lepődhettünk volna meg, hiszen vidraverseiből kiderül: fanatikus rajongója a rejtélyes emlősnek. Úgy azonban, hogy Orcsik Roland szegedi költő meghívására érkezett a városba Fogak nyoma című legújabb kötetének bemutatójára, a Vidra utcával való találkozást megelőzte egy szerteágazó beszélgetés a Milleniumi Kávézóban 2009. szeptember 16-án.

Ezt követően Bakos Kiss Károly néhány versét olvasta fel. Elsőként, Vári Fábián László kérésére a „Vagyunk” című vers hangzott el. A szerző előadása után Erős Kinga, a Magyar Napló szerkesztője és az est moderátora fogta őt vallatóra. A közönség, amelynek soraiban a magyar irodalom néhány neves képviselője is helyet foglalt, a válaszok által közelebb került Bakoshoz, az emberhez.

A második részlet felolvasását diszkrét befejezés, hirtelenjében vásárolt és régóta könyvespolcon tartogatott Párhuzamos történetek, Emlékiratok könyve, fényképösszeállítások szerény mosollyal és mindenkihez egy-egy jó szóval kísért dedikációja követte. Kezemben a Saját halál c. szétrongyolt, szamárfüles kötettel, fejemben a paradoxonnal tértem haza, azaz klisével zárva jóleső érzés, ha néha mégis az történik, aminek történnie kell és nem az, amit egy konvenció vagy státusz beharangoz.

Mindeközben irodalmi estekkel is fellépett, 2006 óta szerepel repertoárjában – Köteles Lászlóval közös – Passió – magyar istenes verseket (Pilinszky Jánost, Reményik Sándort, Wass Albertet, József Attilát, Ady Endrét) megidéző, zenével kísért műsora. Tervei között szerepel barátaival egy – sajnos nagyságához képest kevéssé ismert, József Attilához hasonlóan tragikus sorsú erdélyi költő - Szilágyi Domokos, és határon túli magyar költők műveiből álló est színpadra állítása is.

Két pesti srác olvas fel most megjelent könyvéből, két pesti prózaíró, két fiatal, és szövegükből előbukkan, megszületik Lada Béla és Zsírsátán, és immár menthetetlenül részesei lesznek a pesti létnek, itt van a két megteremtett figura, alteregó, s közszemlére teszik a srácok meztelen szívét. Mutatják kezükben, hogy dobog, hogy vérzik, s a humor, tömény irónia mögött valami kegyetlen előérzet bujkál. Egyszer csak újra súlya lesz az írásnak, az írói létnek, és ezek a fiúk ezt tudják, és már nem fintorognak, nem züllenek annyira, hanem várnak. Várnak, és a várakozás legjobb formája a figyelem, a figyelem legjobb formája pedig az írás. Így születhettetek részben Berka Attila és Székelyhidi Zsolt új könyvei, a Lada Béla nem hal meg és az Ördöngős, melyeket a Spanyolnátha adott ki, s melyeknek szeptember tizenhetedikén, csütörtökön volt bemutatójuk a Magyar Írószövetségben.  Fontos pillanat.

Példaként - a sokak szerint egyik legjobb vers ebből a kötetből - az Elhagy című művét említeném és ebből az utolsó néhány sort emelné ki: ”Ott a világ, lesz más, aki vár! / Lesz majd benne, kit elhagyj. / Csukd be az ajtót, vissza se nézz: / várni a könnyebb, menni nehéz, / lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul, / mindig lesz, aki vár, aki fél, / mindig lesz, aki vissza se tér, / megszül, és meghal, és elhagy.”  

Az alkotók lelkesedését látva-érezve biztos vagyok benne, hogy Pásztón az Athéné Alkotó Körnek lesz 30. születésnapja, és hogy együtt ünnepeljünk, mi alkotók, írók, költők, festőművészek ott leszünk! Remélem, Önök is! 

Tündérek és boszorkányok repülnek, lovak, kutyák és elefántok kerülnek elénk, utazhatunk hajóval, vonattal és kerékpárral.„Ilyen kislányt ki látott?Ő nem szedi, rajzolja a virágot.Papirosra álmodja a világot!”

A figyelmes hallgatóság megtudja, hogy Kálvin a szépségnek két formáját különböztette meg. Az egyik a materiális, ahová a hallható, látható, tapintható, ízlelhető esztétikai élményt sorolja. A másik pedig a nem materiális, hanem úgymond átlényegült szépség, ami a moralitásban, Isten Igéjének a szépségében, Isten dicsőségének a szemlélésében jut kifejezésre. Kálvin a rácsodálkozó ember, akit lenyűgöz a teremtett világban megnyilvánuló „poézis”.

Stasiuk nyomban kikötötte, hogy a „Kilenc” nem politikai változásokról szól, hanem inkább és elsősorban nosztalgikus regény az idő múlásáról. Általában véve pedig „magyar lelkületűnek” érzi magát, amit úgy értelmez, hogy hajlamos a mélabúra, a pesszimizmusra (egyébiránt ezért szereti Budapestet: mert szomorú városnak találja, és át tudja érezni ezt a szomorúságot), épp ezért a változás számára rosszat jelent.

Rosszmájúak figyelem: majdnem kétszáz költő, majdnem négyszáz verse került a zsűri elé! Hihetetlen. Magyarországon ennél legalább tízszer több költő van. Lírai nemzet vagyunk. (Az igazság azonban az, hogy határon túlról, Ukrajnából, Romániából, Szerbiából és Írországból is érkeztek versek. De akkor is lírai nemzet vagyunk. Határon innen és túl.)

A következő kérdés magától értetődő: a lengyel - magyar barátságról faggatták az írót. Szerinte ez mostanában kicsit másodrangúvá vált. Persze a történelem során számtalan alkalom volt, amikor ez előkerült. „Azt gondolom, hogy ezek amolyan vereséggel átitatott történetek voltak mindkettő nép esetében és ez közelített, összekötött minket” – véli Stasiuk.

2009. szeptember 11-én, pénteken este 7 órától a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagyterméban került sor az ERDŐS IRMA ÖSZTÖNDÍJ ÉS EMLÉKGYŰRŰ díjátadó ünnepségére. 

Felolvasás után néhány életrajzos kérdés: ha az ember magyarként élt Romániában, aztán kivándorolt, aztán mégiscsak arról írt, amiben ott volt része, de nem is budapesti magyar, és mégis ott bontakozik ki, mint író: nos, hát ez önmagában véve már egy komplex helyzet. Hertha Müller e-mailben üdvözletét küldi, Dragomán meghúzódva fogadja a tisztelgést és az egész protokollt, mely német rendszabályzat szerint ilyenkor le szokott zajlani. 

Tánczos Krisztina tanár és Debreceni Vanda gimnazista diák beszámolója egy különleges könyvbemutatórólSzabolcs Vezér Gimnázium, Pusztaszabolcs 2490 Mátyás k. u. 16-20.

A nagyszalontai Csonkatorony éppen 110 éve ad otthont az Arany János Emlékmúzeumnak. Ennek a jeles évfordulónak jegyében telt augusztus utolsó hétvégéje a hajdúvárosban.Az ünnepi eseményre testvérvárosi küldöttségek, egyetemi tanárok, politikusok, intézményvezetők érkeztek Arany szülővárosába. A színes programok között volt: tudományos konferencia, koszorúzás, könyvbemutató, kulturális műsor, zenés-táncos produkció. Az estet a neves Kaláka együttes koncertje zárta, akik Arany János megzenésített verseivel is kedveskedtek a hallgatóságnak.

A darab címe – Ahogy tetszik – magában foglalja előadásának széleskörű lehetőségeit, többek között a díszletek terén is. Ez az előadás a Globe hagyományait követve rendkívül minimális, jelzésszerű díszlettel bírt, ennek ellenére érdekes módon, talán a színház épületének nyitottsága miatt is, nagyszerűen átélhető például az erdő légköre, mintha egy közeli fa tövéből szemlélhettük volna az eseményeket.

Zilahi Annával, Fehér Renátóval és Lázár Bence Andrással szombat este a pingpong-teremben beszélgettünk, eleinte több körhintás társaságában; egy idő múlva viszont már azon kaptuk magunkat, hogy egyedül maradtunk, hogy négyen tartjuk fel a meccsre várakozók kisebb tömegét. Ottlétünk egyik hozadékaként megtudtuk, hogy a táborban profi boksz-alapon szerveződik a pingpong, nem játszhatsz például Kukorellyvel, míg Marnot meg nem verted. A másfélórásra nyúlt beszélgetés során a körhintások többször vitába keverednek, indulatosan érvelnek és élcelődnek, olykor egymás szavába vágnak – mintha szlogenné erősödne a köztük meghúzódó alkati és véleménykülönbség. (Az alábbiakban egy, az este tartalomjegyzékeként is felfogható változat olvasható.)*Két hete volt a szigligeti JAK-tábor, az Irodalmi Jelen részletes riportot közölt róla, képeket, interjúkat, és hangosversek felvételeit. A folyamatosan bővülő összeállításból most olvashatják tudósítónk, Molnár H. Magor interjúját a Körhinta körrel. Meghallgathatják László Noémi és Nemes Z. Márió verseit, és továbbra is elolvashatják a Marno Jánossal készült riportot, a költő verseit saját előadásában, interjút a tábor szervezőjével Balogh Endrével, továbbá meghallgathatják Vörös István verseit is.

A rendezvény háziasszonya Havas Judit volt, aki a múzeum vezetőjével közösen köszöntötte az ünnepeltet, majd Vass Tibornak, a Spanyolnátha főszerkesztőjének celebrációja következett, aki a celeb szót választva vezérfonalnak rajzolt gondolati ívet a köszöntött köré. Átcelebelve a fősodorba, később Berka Attila – maga is ünnepelt, a 2. Spanyolnátha Könyv szerzője – vette át a szót, akinek az est folyamán a faggató nem éppen hálás szerepe jutott.

Ezért szokták a könyvkiadást összekötni valamely olyan más vállalkozási tevékenységgel, amely szorosan illeszthető a fentiekkel. Például egy olyan vendéglátóipari szolgáltatással, amely felvállalja rendezvények szervezését, helyet ad nekik. Így szimbiózisban él a két cég: a kiadó hozza a vendégeket, termékeivel díszíti, hangulatossá teszi a vendéglátóhelyet, reklámjaiban szerepelteti azt, a cukrászda, kávézó, étterem pedig amellett, hogy ingyen helyet ad a rendezvényeknek, kellemes körítést biztosít, zenét, italt, nassolnivalókat szolgáltat.