Több se kellett a kakukkos órának, aki kezdett már nagyon féltékeny lenni. Elhatározta, hogy bosszút áll a karórán, mert az nem lehet, hogy őt, aki a család régi, megbecsült tagja, ennyire semmibe vegyék egy ilyen jött-ment alak miatt.

Valahányszor ránézett erre a képre, még a számítógépen keresztül is azt érezte, hogy hozzá szól, hogy meg akarja érinteni.

– Mit akarsz még? Adtam már egy jegyet, nem? Egy család, egy jegy!

 
A díjazott pályázatok nyertesei a következők:
 

Dédanyám konyhájából került, egyetlen emlékként.

Én a tollát tettem el, a többiek egy apró bizsut vagy egy nyakbavaló, kis kendőt választottak.
Zsófi leemelte a parókát az éjjeliszekrényen álló műanyag fejről.

Van időm, még csak másfél órája ülök itt a meleg, büdös fertőben, és már csak húszan vannak előttem.

„Egyedül vagyok, mint a kő” – jutottak eszembe Fleischman szavai.

Ajtók zárulnak, indul a szerelvény, elvékonyodó süvítése belevész a sötét alagútba. Emberhangok, lépések, sarkak kopogása, pénzcsörrenés. Néhány perc csend.

A főnöke kilátásba helyezte, lehet, az utcára kerül. Senki nem fizet senkinek, a körbetartozás oly mértékű, amit a cég már nem bír ki.
A feleségét délelőtt a zebrán elgázolta egy autó.

Az öreg fazon fantasztikusan táncolt, rumba, szamba, argentin tangó, ami jött. A lány hányta, riszálta fenekét a pici nadrágban, szép lábai voltak, szexisen táncolt. Egyre többen bámulták meg őket.

Szili Géza magával cipelve a munkahelyi gondokat, bárgyú arccal lép ki a hivatalból. De hamar felderül, a közeledő évadnyitó-előadásra gondol.

  – Mi az hogy? Tősgyökeres! Anyám, apám, nagyszüleim, sorolhatnám… New Yorkban élünk, dolgozunk, a gyerekek New York-i iskolába járnak. Csak nem te is?

– Nem-nem, a fehérbögyöset.
– Amaz úgy a szívemhez nőtt, persze azt is le kell vágni. Csak tudjak róla, legyek itthol.

Éjjel vadászott, mint a farkas, de nem az erdőben, hanem a városi parkokban. Rablás, aztán nemi erőszak, végül emberölés. Hét gyilkosság után kapták el.

–    A költő érezte, hogy nem lesz hosszú életű, tudta, hogy gyógyíthatatlan beteg. A halál közelségében mégis a nagybetűvel írt életet ünnepli – válaszoltam.
–    Szorítsa ökölbe a kezét.
–    Szép felelet! Idézzen.

90  A türelme rózsát termelt.
100 Ki is árulta.
105 A piacon.
110 Vitték, mint a cukrot. Jól megélt belőle.

Reggelente félóra helyben tekergőzéssel és sűrű körbekémleléssel tartották meg fizikai és szellemi erőnlétüket. Igaz ugyan, hogy soha senkit nem fenyegetett veszély, de ez a tény valahogy eltörpült az ösztönök ereje mellett.

Összeszedte a gondolatait és megpróbált a mai napra koncentrálni, mely mindennél fontosabb volt. Ez volt az a nap, mely meg fogja oldani minden problémáját és örök jólétet biztosít. Érezte, a mai ügyfelek bármit megadnak majd az árujáért, csak rámenősnek kell lennie.

Egész éjjel itt kint fogok rohadni, és tuti, hogy az eső elered! Hova menjek? Kihez menjek? Kurvabiztos, hogy zárva lesz!