Megadóan állt meg. Ösztöneivel megérezte, hogy véget ért az út. A forróság elől önmagában keresett menedéket. Lassan telt az idő, mígnem sötét lepel borult a tájra.

Az út
 

Szürke, egykedvű volt a hajnal. A nyirkos föld félig megemésztett avar kesernyés illatát párologta ki magából.
Ezen a hajnalon sorsdöntően megváltozott az élete, mikor szokása szerint elindult az ébredező erdő széléről megélhetési körútjára. A ködszitálta, nyálkás talajon az út váratlanul nem vízszintesen haladt tovább, hanem éles szögben felfelé tartott.
Fejét hátravetve, izmait megfeszítve nekigyürkőzött, hogy tömzsi testével felkapaszkodjon a meredek útra. Néhány görcsös, megerőltető próbálkozás után végre sikerült a függőlegesen felfelé tartó, szokatlanul keskeny pályán megmaradnia.
Lentről csodálattal és nem kevés irigységgel figyelték, ahogy egyre távolodott, egyre magasabbra jutott. Hamarosan heves fájdalomként tört fel benne a szilárd talaj utáni vágy, ezért megpróbált visszafordulni, de ez merő képtelenségnek bizonyult. Egyszerűen nem volt választási lehetősége, de erről nem tudott. Sorsának vak ítélete meghatározta a haladás irányát; a mozgás ösztöne meg űzte, hajtotta előre.
Az egyre perzselőbb napsütésben hirtelen enyhe szellő támadt, amitől hintázni kezdett az ég és a föld közötti ürességben. Ösztönösen megállt, és szívósan rátapadt az útra. Aztán újra elindult, közönyösen, étlen-szomjan egyre csak ment, haladt valami süket és vak végzet felé.
Hosszú idő múlva durva, érdes terepre ért, ahol egyre több szúrós szál állta útját, melyek minden mozdulnál pokoli kínokat okoztak érzékeny testének. 
Megadóan állt meg. Ösztöneivel megérezte, hogy véget ért az út. A forróság elől önmagában keresett menedéket. Lassan telt az idő, mígnem sötét lepel borult a tájra. Elcsigázott teste zsibbadtan adta át magát a hosszú, vaksötét éjszakának. Hajnalban még hallotta a madarak ébresztő énekét, de mozdulni már nem tudott. Egyre melegebb lett. Aztán a tikkasztó hőségben elkezdett zsugorodni, de ebből már nem érzett semmit.

–    Nézd csak! – szólt a fiú.  Ezen a kalászon egy kiszáradt csiga van.
–    De hogy tudott vajon a szerencsétlen ezen a vékony szalmaszálon felmászni?! –
csodálkozott a lány.