A kívülről, pontosabban a fenti résen keresztül érkező eleség kevésnek bizonyult a nagy halak számára, a kis halaknak pedig egyáltalán nem jutott belőle. Éhenhalás fenyegette őket.

A törvény
 

Az kis halak, porontyok, vízibolhák naponta ismétlődő lázongásai miatt szükségessé vált a BÉKA, vagyis a Békés Akvalét kikiáltása.
A társai megváltására genetikailag ambicionált aranyhal, akit világra jövetele után néhány órával a BÉKA vezérévé választottak, mivel koravénekre jellemző bölcsességet tanúsított minden megnyilvánulásában, íme, most felúszott a lágyan lebegő vízipáfrány tetejére, hogy ismertesse markáns  programját. 
– Mindeddig a nagy halak leendő zsákmányaként állandó félelemben éltünk, de ennek mostantól örökre vége! Élhető akváriumra van szükség! Meg kell teremtenünk a benne élők biztonságérzetét zugprogramokkal, térfigyelő kishalőrség felállításával, önszerveződő, posztos ügyelettel! Létre kell hoznunk egy jelzőrendszeres segítségnyújtást, különösen a homokkő alagút bejáratánál és a lávakőre rögzített műnövények körül, ahol legtöbb kannibalizmus történik! – tátogta.
Örömujjongások, kirobbanó erejű érzelmi kitörések közepette felszólította társait, hogy pikkelyeik színeivel és a tintahalak termékeivel írják fel javaslataikat minden látható és láthatatlan felületre.
Hamarosan a következő szavak jelentek meg: szeretet, érzet, érzet, biztonság, vágy, béke, jólét, érzet; de volt mondatfoszlány is: ha, felborulunk, ha, odaveszünk mind.
Ezt követően a kis halak szabadon úszkáltak üvegfaltól üvegfalig az alig egy köbméteres vízben. Ám estére az akváriumban élők gyomra elkezdett korogni. A helyzet egyre fenyegetőbbé vált. A nyers ösztöneiket féken tartó nagy halak ádázul fúrták merev tekintetüket az akvárium átlátszó vízébe. A félelemtől remegő kis halak meg reménykedve néztek felfelé.
A kívülről, pontosabban a fenti résen keresztül érkező eleség kevésnek bizonyult a nagy halak számára, a kis halaknak pedig egyáltalán nem jutott belőle. Éhenhalás fenyegette őket.
Másnap reggel történt, hogy a nagy halak alattomosan megbújtak a színpompás feliratú levelek mögött, és sorra bekapkodták az arra úszó kis halakat.
– Óh, khérem – mondta a legöregebb, sokat tapasztalt hal jóllakottan nyújtózkodva az akvárium műmoháján –, az éhletnek vannak bizonyos felülírhatatlan thörvényei.