Clint Eastwooddal hirdetik magukat, a kalapja alatt kanyargó szemöldöke alatt hunyorgó, szuggesztív fintorral szivarozó, szakállas Clint Eastwooddal. A Névtelen Férfi egy temető közepén áll, de eres keze még az elhagyatott sírkövek közt is a pisztolytáskában nyugvó fegyverre tapad. Irodalom most! – olvasható a plakáton, mintegy párbaj előtti felkurjantásként. Az Irodalmi Jelen ugyanis bemutat: Szegedre jön, hogy bemutassa szerkesztő- és szerzőstábját, önmagát, a kortárs irodalmat, a folyóiratok általa ismert kulisszáit, célba veszi a „magyar irodalmi közállapotok” feltárását. Írnék-e róluk? – kérdezik pár órával az est előtt. Egy maréknyi dollárért – gondolom.

Figura Ede élete folyamán volt óvóbácsi és tanító, látszik, hogy jól ismeri a gyermekeket. Érzékeli a gyermeki lélek minden rezdülését, így élethűen tudja bemutatni az első szerelem szépségeit és nehézségeit. Sok humorral tart görbe tükröt elénk, és mi szívből tudunk kacagni a látottakon, majd meghatottan hallgatjuk a megzenésített verseket. Időutazásunk a mában folytatódik . Kiderül, hogy milyen sok hasonlóság és különbség van a régebbi korok és ma szerelmesei között.

A klub későbbi tervei között szerepel többek között az is, hogy a találkozókra meghívjunk írókat, újságírókat, illetve a kiadók egyes képviselőit, akik segítségével az érdeklődőknek lehetőségük nyílik kielégíteni a kíváncsiságukat az írással és a különböző megjelenési formákkal kapcsolatban. Ezen túl a kalocsai kulturális élet egyik színfoltja lehet a jövőben az író-olvasó találkozó, amely manapság nagyon ritka esemény a térségben. 

Színházi nevelés, erkölcs, tisztelet, művészet, önkifejezés, integráció. Leginkább ezekkel a szavakkal jellemezhetjük a 2009.október 21-én a Marczibányi Téri Művelődési Központ által megszervezett sajtótájékoztató lényegét. A tájékoztató témája, egy pontosan felépített terv bemutatása volt a nagyközönség számára. A Művelődési Központban tartották az V. Gyermekszínházi szemlét, amint arról lapunk több cikkben beszámolt. Fontosnak tartottuk, hogy olvasóinkkal együtt kövessük hol is tart, mit is szeretne Budapest egyik kiemelt fontosságú, a fiatalokkal és gyerekekkel kimondottan foglalkozó központja.

Kellemes idő volt, a nap már lassan búcsúcsókot lehelt az ég aljára. Táskámban a kamerámmal és az ajándékba kapott Simándi Ágnes kötetemmel érkeztem a bemutató helyszínére. Egy pohár bor és egy csinos hegedűművész társaságában várt rám Weiner Sennyey Tibor, aki meginvitált erre a bemutatóra. Arcukon nyoma sem volt idegeskedésnek, sőt jókedvük hangulata belengte a teret. A könyvesház házinénije izgatottan sertepertélt a vendégek között, minden érkezőt hellyel kínált.

„Bandikám, elbasztam az életemet” – mondta neki Mészöly, akit kollégája fogalmazásában: „sokkal jobban érdekelt a pina, mint az írói karrier”. Szerinte Nobel-díjas lehetett volna Az atléta halála – mely a magyar kiadásnál előbb megjelent franciául, és egyszerre németül – szerzője, ha a hetvenes években megragadja a francia lehetőséget, elfogadja Kundera hívását, de „antikarrierista” volt.

A rendezvény sikere többek között abban is mérhető, hogy a bemutató végén a hallgatóság alig akarta elengedi az „egri különítményt”, s az egyébként is kötetlen hangulatú bemutató a közönség bevonásával tovább folytatódott. Szó esett még az Agria jövőjéről, tervekről, Egerről, borokról, versekről, „irodalomról, vagy más ily fontos emberi lomról..." 

Böszörményi Zoltán szeptemberben és októberben hathetes magyarországi turnén vett részt. Az író–olvasó találkozókon sokan megjelentek olyanok, akik olvasták regényeit (Az éj puha teste, Vanda örök) és/vagy verseit,  olyanok is, akik csak e találkozók után ismerkednek velük.

   Összetett találkozások helye volt a Grand Café 2009. október 15-e és 17-e között, amikor a Darvasi László 20 éves pályájának áttekintését kitűző konferencia egy Szeged-regény számtalan olvasatával ajándékozta meg a várost, amely magával a Magyar lagúnák konferenciával lepte meg a szerzőt születésnapja és Virágzabálók című regénye alkalmából. A konferenciát egy nulladik nap vezette be, melyen Grecsó Krisztián beszélgetett a szerzővel.

Vasárnapi városnéző sétára hívott a Szeresd Szentendrét Egyesület és Kertész Péter, a helyi zsidó temető gondnoka (egyebek mellett). Lokálpatrióták és Szentendrére kerekező bringások várták az Apor-hídnál a túra kezdetét, Dietz Ferenc polgármester úr viszont nem óhajtott nagyapja egykori érdemeiről, illetve a jelenlegi városvezetés fukarságáról hallani.

 Azt persze nem tudja, hogy a csokiról le vagyok tiltva, mert bár tudok bilibe pisilni, valahogy mégsem szólok mindig időben. Ettől édesanya nagyon morcos, mert a nagydologgal már semmi gond, de ahhoz föl is kapaszkodom a trónra, a lábam alatt a cipőpucoló doboz, ölemben egy Lakáskultúra és azt kiabálom, hogy királykisasszony vagyok, de ne gyere be apa, mert büdös van! Én próbálok csoki ügyben valamit elérni, és mondom anyának, hogy most szóltam, hogy majd pisilek, jöhet a csoki. De ő azt mondta, hogy előbb egy napig mindig szólni kell, mindig száraz pelenka kell és majd utána lesz csoki. Hát erre jó lenne figyelni…    

A Szépírók Társasága 2009. október 17–18-án  tartotta a VI. Őszi Irodalmi Fesztiválját a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az első napról lapunk közölte Klein László cikkét, most egy közel teljes összefoglalót adunk közre Hegedűs Lajos Hunor tollából a fesztiválról.

Oravecz Imre és Beney Zsuzsa életműve előtt tiszteleg a Parnasszus őszi száma. Turczi István főszerkesztő ugyan hadart kicsit a Műcsarnokbeli pörgő, informatív, sokszereplős lapismertetőn, ám tizenkét szerzőt úgy megszólaltatni másfél óra alatt (felolvasásokkal és zenei betétekkel), hogy senki ne érezze csupán díszletnek magát, nem kis teljesítmény.

Emlékműsor keretében emlékeztek meg az aradi hősökről a Beregszászi Zrínyi Ilona Középiskolában is, ahol a rendezvényt megtisztelte jelenlétével Pethő János beregszászi konzul.   A himnusz eléneklését követően a diplomata igaz magyar szívvel, illő méltósággal hajtott fejet nagyjaink emléke előtt. Mint mondta, a magyar nemzet az aradi megtorlás óta minden évben megemlékezik a hősökről, az 1848-49-es forradalmat és szabadságharcot követő megtorlásokról. A forradalom és szabadságharc egyike nemzeti történelmünk legdicsőségesebb fejezeteinek. 

Rosszarcú alakok és pengeagyú irodalmárok villannak a korán sötétedő budapesti délutánon. Csuklyát borítva fejemre, zsebre dugott kézzel osonok a Liliom utcai fal mellett. Szemeim előtt a Sin City jelenetei peregnek. Egy kopasz erős végigmér a bejáratnál. Elejtem Csordás Dani Nocturne-jét. „Ez is csak egy kerület, Budapest része” – dúdolom, de nem merek lehajolni.

Pécsi Györgyi 1958. július 23-án született Zalaszentgróton. A Szombathelyi Tanárképző Főiskola magyar–könyvtár szakán végzett 1980-ban. 1980 és 1984 között tanár, majd könyvtáros. 1990-től a Széphalom Könyvműhely szerkesztője, 1993–96-ban vezetője. 1996-tól szabadfoglalkozású, 1998-tól az Új Könyvpiac (ujkonyvpiac) felelős szerkesztője. Főleg a határon túli kortárs magyar irodalommal, költészettel foglalkozik. 1984-től jelennek meg kritikái, tanulmányai folyóiratokban (Alföld, Életünk, Hitel, Kortárs, Literatúra, Tiszatáj stb.). Kötetei: Olvasópróbák. (Tanulmányok.) Miskolc, 1994, Felsőmagyarország Kiadó. Tőzsér Árpád. (Monográfia.) Pozsony, 1995, Kalligram Kiadó. (Tegnap és Ma sorozat.) Kányádi Sándor. 2003. Kalligram Kiadó.  

A Csillagmesét egyébként nagymama olvasta föl nekem elalvás előtt és nagyon tetszik nekem belőle, hogy „irgumburgum-mordizom”, a történetet pedig, ami olyan érdekes szavakkal van összerakva, hogy illeszkednek is, meg jól hangzanak, éneklés nélkül is dallamosak nagyon tetszenek. A hold pizsamáját is együtt szoktuk keresni esténként, de ebből mindig csak annyi jön ki, hogy én zuhanyozok, én kapok pizsamát és nekem kell ágyba bújni.

A Dóm tér, az Elisabeth c. musical a Halál különleges alakja, a magyar nyelv tisztelete és ápolása, a gyermekeink jövőjéért való aggodalom, igazi apai érzelmek, tehetség, családi örökségek, a barátság és még számtalan téma merült fel Szabó P. Szilveszter LÉLEKZET című verseskötetének bemutatóján, a szegedi REÖK Palotában.

„Nem hiszem el, hogy minden versenyfilm ennyire szar” - fakadt ki előttem egy ötvenes nő, mikor felkapcsolták a villanyt a Március című osztrák film vetítése után. És ha az állítás túlzó is, azért van igazságtartalma.    Néhány napja fejeződött be a Cinepécs. A négynapos összejövetelről szeretnék beszámolni az Irodalmi Jelen filmszerető olvasóinak.

A kisebbségi nézőpontok hozhatnak izgalmas változást a kortárs irodalomban? „A kisvilágok, a partvonalról, alulnézetből szemlélt történetek jelenthetnek újdonságot” – állítja a Szépírók hétvégi fesztiváljának tájékoztatója, s jó lenne hinni, hogy az irodalmi szempontokon túlnyúló üzenetük sokakhoz eljut, és elgondolkoztat toleranciáról, önvizsgálatról, együttélésről.