A Magvető Kiadó rendezvényén nem mérték fel jól az igényeket. A terem zsúfolásig telt, pótszékeket kellett behozni, de jó, hogy időben érkeztünk, van helyünk a második sorban. A Vörös Terem selyemkárpitja irritálóan magas, a megvilágítás nem jó, az asztal kicsi, a mikrofonok bekészítve, négy az asztalon, és egy álló, külön. Elviselhetetlen meleg, és a sok ember miatt levegőtlenség is. Persze, tudom én, hogy jobb egy kis teremben a zsúfoltság, mint egy nagyban a lézengők.

A magas labdát a lecsapáshoz valakinek fel is kell adnia…

2009. november 12. csütörtök
Petőfi Irodalmi Múzeum, 17 óra
Tóth Krisztina Magas labda című verseskönyvének és a Hazaviszlek, jó? című új kötetének bemutatója.

A Magvető Kiadó rendezvényén nem mérték fel jól az igényeket. A terem zsúfolásig telt, pótszékeket kellett behozni, de jó, hogy időben érkeztünk, van helyünk a második sorban. A Vörös Terem selyemkárpitja irritálóan magas, a megvilágítás nem jó, az asztal kicsi, a mikrofonok bekészítve, négy az asztalon, és egy álló, külön. Elviselhetetlen meleg, és a sok ember miatt levegőtlenség is. Persze, tudom én, hogy jobb egy kis teremben a zsúfoltság, mint egy nagyban a lézengők. 
   Király Levente, a kötetek felelős szerkesztője üdvözli a megjelenteket. Leül. A szót Valaczka András veszi át, aki egyszerű magyartanárként mutatkozik be, ám mi tudjuk, nem az. Az egyszerű magyartanár nem felkészült kortárs irodalomból, hanem órákon felnyit egy Balassi konzervet, vagy elővesz a jégszekrényből egy zacskó fagyasztott Petőfit. Valaczka elhivatottként beszél a kortárs irodalomról, felkészült, látszik, hogy jobban szereti a friss alapanyagokat kínálni. Felkészült Tóth Krisztinából is, aki az asztal túlfelén ül, várja a kérdéseket.
   A koncepció szerint a Magas labdával kezdenek, vesszük szépen sorba a verseket, persze a tematikai sorrendet is tartva. Tisztára irodalomóra. 

   Fegyelmezett kérdések, tóthkrisztás válaszok. Mik a hívósorok, hogyan készülnek el a versek, milyen motívumok viszik a verseket a hátukon. Megtudjuk, mennyi minden húzódik meg a sorok mögött.
   Aztán Pelsőczy Rékát kérik fel, hogy olvasson fel az új kötetből, a Vót című írást. Réka jó választás volt, nem pátosszal szaval, hanem előad. Így kell felolvasni. A kötetből elhangzik még a Pepi című írás, Scherer Péter játékával fűszerezve, az est fény-, és tetőpontjaként.
   Újra a versekről. A Magas labda című kötetet még a Könyvhéten vásároltam meg, azóta gyűröm a borítóját. A fül a Kutya című versnél behajtva, az a kedvencem. Úgy tűnik, végszónak is jó, mert Krisztina ezt olvassa fel utolsóként.
   Ámde felolvasást nem fejezhetünk be úgy, hogy a közönség összemarkolt szívvel távozzon, így a Hazaviszlek, jó? új kötetből hangzik el még egy írás, Ilyen egyszerű címmel. És igen, ilyen egyszerű újra mosolyt csalni azokra az arcokra, akik csütörtök délután Tóth Kriszta hangjára, és szövegeire kíváncsiak.
   Krisztina sokáig dedikál, mindenkihez van kedves szava, a sor lassan fogy, én kivárom utolsóként, beleírja a könyvembe, könyvébe: Ágotának, legkedvesebb tanítványomnak sok szeretettel: Tóth Kriszta
   Szorítom a könyvet, dugom a táskába, rohanok a vonatra, hazaviszlek Krisztina, jó? 

Kép és szöveg: Hegedűs Ágota