- Meg lehet nézni a koponyacsontot, onnan, a tükörből - mutat fel kezével a múzeum alkalmazottja a fejereklye fölötti berendezésre, melyre egy visszapillantó tükör van helyezve, fentről lefelé néz és ha mi rápillantunk, akkor látjuk benne István király koponyájának egy részét. Akkorát, mint egy lótuszszirom kezű lány tenyerének a fele. De nem is az a fontos, a csont, hanem itt a hely, a hangulat szentsége, kint az épület előtt az Országalma- emlékmű, vele rézsút a Szent Imre- templom, mely külső oldalába faragott díszkútja fölött oda van írva, hogy: " Szent István állja itt mindig a vártát!".

Fejereklye előtt

  Az október 4-e és 7-e között Székesfehérváron megtartott Határon Túli Magyar Irodalom Napjainak legszebb pillanatai azok voltak, mikor az István Király Múzeumban - mely a budapesti Nemzeti Múzeum után az ország legnagyobb múzeuma - megmutatták Szent István király ezüst büsztben levő fejereklyéjét.
   - Légkalapáccsal széjjelzúzták azt a követ, melyen a trónus állt - magyarázza Nagy István író, a székesfehérvári Szent István Művelődési Ház munkatársa - A faragott követ a Szent István által építtetett Királyi Bazilika maradványai közt találták meg.
   - Ki zúzta szét? - kérdem.
   - Egy hülye! - válaszolja Nagy István népművelő.
   Sötét erők jutnak eszünkbe, biztos pénzért tette az illető, sok pénzt adhattak az ilyennek. Bolond volt az a valaki! Bolonddal mindent meg lehet csináltatni! De akkor is kár a kőért, felbecsülhetetlen veszteség, lázadunk fel haragosan magunkban az ezüst büszt körül. Szeretnénk megérinteni legalább azt a fémet, hogy megsimogassuk, de üveg alatt van, nem lehet.
   - Meg lehet nézni a koponyacsontot, onnan, a tükörből - mutat fel kezével a múzeum alkalmazottja a fejereklye fölötti berendezésre, melyre egy visszapillantó tükör van helyezve, fentről lefelé néz és ha mi rápillantunk, akkor látjuk benne István király koponyájának egy részét. Akkorát, mint egy lótuszszirom kezű lány tenyerének a fele. De nem is az a fontos, a csont, hanem itt a hely, a hangulat szentsége, kint az épület előtt az Országalma- emlékmű, vele rézsút a Szent Imre- templom, mely külső oldalába faragott díszkútja fölött oda van írva, hogy: " Szent István állja itt mindig a vártát!". Ez az ezüst büszt itt most előttünk jelkép szinte, ahogy látjuk István királyt, most épp levelet ír a híres francia bencés Odilo clunyi apátnak, szentek ereklyéjét kéri magyarországi templomok számára, képzeljük el.
   - Mária Terézia vásárolta vissza a koponyarészt - szólal meg Nagy István s mi újra látjuk István királyt, amint egy monostor szolgálatára 156 lovas embert rendel, aztán 409 embert lovastól és szekerestől, 110 szőlőművelőt, juhászokat, kondásokat, több kovácsot, kádárt, faragót, sütőt, szakácsot, fazekast, tímárt, ötvöst, kerékgyártót, harangozót, betegápolót, fürdőszolgát.
   Klasszikus zene a szívünkben, arrább most háromhajós apszis előtt ünnepi misecelebrálás, az akolutok (gyertyavivők) apró csengettyűik megszólalnak, képzeletünkben, Szent István ruhája fényesen kiemelkedik, rája hímezve az apostolok díszes árkádok alatt, egyesek mellett írópult, kanyargó indák közt egy - egy madárpárral elválasztva kerek medálokban a kereszténység első mártírjai, István király jobbjában szárnyas lándzsa, baljában keresztes országalma.”Árpád hős magzatjai felvirágozának” , szól a dallam fülünkben, szívünkben, István király tágabb értelemben vett fiaira gondolunk, nézd, felség, mutatjuk be neki is őket, itt van Székesfehérváron Szakolczay Lajos irodalomtörténész, aki tegnap Fábry Zoltán Szlovenszkói küldetés című tanulmányából idézett :
   ”Az írói bátorság - erkölcsi parancs eredményeképp- felelősségtudat. Írói bátorságban épp ezért nem lehet megállás. Az írói bátorság alfája és omegája az éber állapot", ugyanazon a nyelven szólt előadása, melyen Géza nagyfejedelem is beszélt egykor, aztán Vasy Géza, a Magyar Írószövetség elnöke Sánta Ferenc életrajzából kiemelte, hogy mikor az író gyermekkorában nagy szegénységben élt, a magyar szó, a mese, a novellák olvasása pótolta a kenyeret, magyar nyelven hangzott Vasy előadása is, látod, István király, ezen a helyen, innen nem messze, a Szent István Művelődési Házban Bobory Zoltán főszerkesztő úr felolvasta az Érték Rend Asztaltársaság (ÉRA) tagjainak (Dr. Ágoston Béla kórházi főorvosnak, Dr. Bakonyi István irodalomtörténésznek, Bencze András evangélikus lelkésznek, Dr. Csiák Gyula orvosnak, közírónak, Gál Simon vállalkozónak, Gyóni András tanárnak, gimnáziumi igazgatónak, Dr. Kovávs Attila kórházi főorvosnak, Marschalek Ákos történésznek, Ocskay Gábor sportvezetőnek, Dr. Rónai László főorvosnak, Sobor Antal írónak, gimnáziumi tanárnak, Ft.Spányi Antal megyés püspöknek, Tolcsvay Béla énekmondónak, Ugrits Tamás papnak, irodaigazgatónak) a nyilatkozatát: ”Az ember lényegéhez és méltóságához alapvetően hozzátartozik, hogy édesanyánkat anyanyelvünkön köszöntjük, házasságunkat anyanyelven kötjük és betegeinket anyanyelvükön vigasztaljuk. Mi lehet annál nagyobb öröm, mikor idegen földön járva anyanyelvünkön szólítanak meg bennünket és mikor egy hosszú utazás után hazatérve újra saját nyelvünkön beszélhetünk?" és a többi író, költő, egyetemi tanár, irodalomtörténész, főszerkesztő, művész is azért jött el ide a Határon Túli Magyar Irodalom Napjainak rendezvénysorozatára, hogy magyar nyelvű előadásaik megtartsák, híreket hozzanak, mondjanak magyar nyelven. Ezen a helyen, hol Árpád fejedelmi törzsének szálláshelye volt.
   Utolsó pillantást vetünk a mellszobor formájú fejereklyetartóra, sötétlila terítővel letakarja a múzeum alkalmazottja, még pár másodpercig meghajolva maradnak a gondolatok, ahogy elöl, mellükön keresztbetett karral félig letérdelnek és pukedlizve meghajolnak az ablakon besütő napsugarak is még egyszer. Távozunk, de a szívünkben szól a Szent Istvánról írt ének” Magyarok tündöklő csillaga" , cseng a dallam egyre ugyanazon a nyelven, melyen Géza nagyfejedelem beszélt és amelyről Vasy Géza tegnapi előadásában azt mondta:” Még álmunkban is szüntelenül azon kellene gondolkozzunk, hogyan őrizzük meg ezt a csodálatos nyelvet" . Glória fényeskedjék fölötted! - búcsúzunk el most István királytól, amint a múzeum alkalmazottja bekulcsolja a terem ajtaját mögöttünk. 

Szöveg: Nagy Ágnes