Írhatnék neveket, nyilván, de nem teszem. Nem attól tartok, hogy esetleg megsértődik az, akit kihagynék a felsorolásból. Ettől nem félek. Mégsem akarok név szerint említeni bárkit is, hiszen a Hetedhéthatár összejöveteleiben éppen az a nagyszerű, hogy a sokféle helyről származó, különféle ízléssel megáldott, koruk és neveltetésük szerint eltérő világlátású emberek valami egészen különös egységet alkotnat. Ott, az Iparosban mindenképp.

Hetedhéthatár

A helyszín már évek óta a pécsi Iparos vendéglő. Nem tudom, jegyzik-e valahol, mint irodalmi kávéházat biztos nem. Igaz, nem is kávéház, csak kisvendéglő. Annak persze különleges, hiszen a hasonló vendéglátóipari egységekről rintkán mondható el, hogy a kultúra támogatói. Itt jön össze kéthavonta egyszer a Hetedhéthatár asztaltársasága. Egy éve még havonta volt a találkozó, pár esztendeje minden második héten. A pénz ördöge az összejöveteleket és a lapszámokat is ritkítja. A korábban kétheti rendszerességgel megjelenő közérdekű magazin (miként azt fejlécén hirdeti) ma már csak évente hatszor lát napvilágot. Pedig az olvasói, előfizetői változatlanul szeretik. Hát még az a népes csoport, amelyik szerzői táborát alkotja. A napokban jelenik meg a tizenharmadik évfolyamát jegyző magazin 247. száma. Tizenhárom év alatt 196 szerző 2780 írását közvetítette az olvasóknak. Országos hírnevű és kevésbé ismert szerzőkét. Fiatalokét és öregekét. Az élők sorából eltávozottakét és ma is élőkét. Riportokat, visszaemlékezéseket, könyvismertetőket, útleírásokat és persze irodalmat – verseket, rövid novellákat. Egy oldalt a humornak is szánva, kettőt pedig külföldi és magyar fotóművészek legjobb alkotásainak bemutatására. Talán ezért közérdekű.
   Mostanában már csak kéthavonta jön össze az asztaltársaság, minden második hónap második csütörtökjének délutánján. Az Iparosban. E találkozók jellegzetessége, hogy a helyiek (pécsiek vagy Pécs környékiek) mellett mindig felfedezhető néhány új és régen látott arc is. És ezek az újak-régiek éppúgy, mint a csaknem minden alkalommal megjelenők szinte gyerekes izgalommal várják a főszerkesztő, Csépányi Kati érkezését. Az frissen megjelent példányokat hozza magával egyenesen a nyomdából.
   Hetedhéthatár. A kifejezés talán a mesékből származik, az már csak tiszta véletlen, hogy hazánknak jelenleg éppen hét határa van. Mindig vannak többen is, akik azokon túlról – Erdélyből, a Felvidékről, Németországból vagy Amerikából – érkeztek, s ők viszik is magukkal a friss lapszám néhány példányát. hetedhéthatáron túlra. Ahol persze előfizetők is akadnak, s a magazin internetes változata is hozzáférhető bárki számára.
   Az összejövetelekre jellemző a bensőséges, baráti – nyugodtan mondhatom, családi – légkör mellett a korosztályok keveredése, a fiatalok érdeklődése. Amit nyilván elősegít a Fiatalok oldala, amely az új nemzedék verseit, írásait ismerteti meg az olvasókkal. Ha rajtuk múlik, és nem csupán az anyagiakon, akkor a magazin megjelenése hosszú időre biztosítva van. Bárcsak rajtuk múlna!
   Hetedhéthatár. A főszerkesztő Csépányi Kati szavait idézem: ...akik a hetedhéthatár újság köré gyűltünk, tudjuk, mit jelent: nemcsak a határtalanságot, hanem alkotók, készítők, támogatók, olvasók együttesét, egy megnevezhetetlen zsinórral összekapcsolódó közösséget. Kortól, lakhelytől függetlenek gyülekezetét, akik a jó szót adni tudják és akik a jó szót fogadni tudják.
   Úgy illenék – talán -, hogy egyetlen összejövetelről számoljak be. Mondjuk a májusiról, amelyiken én is ott voltam vagy azon régebbiek valamelyikéről, amelyeken személyesen is részt vettem, csakhogy az én emlékezetemben össze, egybefolynak ezek a találkozók. S nem azért, mert lukas a memóriám. Gondban vagyok a választással, ezért el is tekintek tőle. Bármelyikre gondolok vissza, az asztalokon minden esetben ott volt a hagymás zsíros kenyér, a pohár sör vagy bor, és mindegyiknek egyazon, ismétlődő atmoszférája volt. Kultúrát féltő, őrző és terjeszteni igyekvő emberek kötődésének barátságon túllépő hangulata.
   Írhatnék neveket, nyilván, de nem teszem. Nem attól tartok, hogy esetleg megsértődik az, akit kihagynék a felsorolásból. Ettől nem félek. Mégsem akarok név szerint említeni bárkit is, hiszen a Hetedhéthatár összejöveteleiben éppen az a nagyszerű, hogy a sokféle helyről származó, különféle ízléssel megáldott, koruk és neveltetésük szerint eltérő világlátású emberek valami egészen különös egységet alkotnat. Ott, az Iparosban mindenképp. Nem a jelenlevők – vagy az adott esetben éppen valami oknál fogva távol maradók – tehetsége, ismertsége számít, hanem az, hogy ott vannak. Együtt, ugyanazon céltól vezérelve.
   Jövőre Pécs lesz Európa egyik kultúrális fővárosa. És az európai kultúrának, igaz, egészen parányi része, s talán csak halovány színfoltja a Pécsett megjelenő Hetedhéthatár. Az összejöveteleket a várható idegenforgalom mellett vagy annak ellenére is megtartják minden második hónap második csütörtökjén. Bárki bárhonnan érkezzen Európából, betérhet az Iparosba. Szeretettel fogják fogadni. S persze kap majd egy példányt a frissen megjelent közérdekű magazinból. Hogy hírét vigye hetedhéthatáron túlra. 

Kép és szöveg: Bányai Tamás