A Déry-díj kuratóriumát mindig csak az vezette a díjazottak kiválasztásnál, hogy ki milyen író - emelte ki Lator László költő, műfordító a díj átadásán. Elmondása szerint általában olyan szerzőknek ítélték oda az elismerést, akik kimaradtak az állami díjakból. Példaként említette Ottlik Gézát, Kálnoky Lászlót, Esterházy Pétert, Szentkuthy Miklóst és Mándi Ivánt, majd felidézte Keresztury Dezsőnek, a Déry-díj első kurátorának alakját, akinek a díj szabadságjogainak kivívásában nagy szerepe volt.

Asztalhoz ülnek, rendelnek. Ásványvizet, fröccsöt, vagy sört – híg nedűket, hiszen még a prédavárás ideje ez. Aztán lassan besomfordál a hallgatóság, s kisvártatva átvonulunk mindannyian a megfelelő terepre. A moderátor Turi Tímea bármilyen kecsesen is forgolódik, alkatából fakadóan nem tudja eltakarni a mögötte is figyelő, fehér ventilátort; viszont csöndes örömmel nyugtázza, hogy ránézésre többen vannak a közönség soraiban, mint a résztvevők székein. Mosolyogva jegyzi meg azt is, hogy a két szervezet tagjai nem szeparáltan, hanem egymás mellé szóródva foglaltak helyet. S valóban, a Fiatal Írók Szövetsége és a József Attila Kör ilyetén keveredése láttán eszünkbe juthat a Vörösmarty-epigramma: „víg, bús, balga, mogorva vegyest”.

Közönségsikert aratott a Nagy Ölelés rekordkísérlet a 2009. október 13-án megrendezett Színházi Nyílt Nap Egyetemistáknak rendezvénysorozat részeként. A Nyílt napot immáron második éve szervezte meg az SZTE Kulturális Irodája, a Szegedi Tudományegyetem Egyetemi Hallgatói Önkormányzata (SZTE EHÖK) és a házigazda Szegedi Nemzeti Színház.

Grendel Lajos Pozsonyból, Végel László Újvidékről érkezett a budai Nyitott Műhelybe, hogy a zágrábi útjáról hazatért Bán Magdával beszélgessenek a kisebbségi írókat övező hamis képekről, peremmagyarságról és szélsőségesekről, no meg a bánáti sváb származású, új irodalmi Nobel-díjasról, vagy a halála miatt Nobelt nem kapott Tormay Cécile-ről.

Fiatal prózaíró három kötetét (A lányos apák puskája, A ciprusi király, 47 Démonok ideje ) ismerhettük meg az Írószövetség Csikófogat estjén október 7-én, szerdán. A Bibliából kölcsönzött „legkisebb fiú” nevét viselő alkotót Elek Tibor irodalomtörténész mutatta be, a találkozót Erős Kinga moderálta.

 
 
I. Besózott erdélyiek – Etetés: Irodalmi beetető só (Milleniumi Kávéház, 2009. október 7.)
 
II. Nincs más út, csak a könnyebb út - (Navigátorok a Sínbusz Fesztivál várótermében. FISZ-JAK est, Grand Café, 2009. október 8.)
 
III. Sínbuszdarabok – Tényképek a II. Sínbusz Fesztiválról (Szeged-Szabadka, 2009. október 10.)

 
A Kultúrcsempész Sínbusz Fesztivál idén második alkalommal pöccintett csikket Schengennek, amikor október 6-a és 12-e között Szegeden és Szabadkán zajló kulturális programokkal kötötte össze a két város képzeletbeli tengelyét. Az irodalmi esteken és a sínbuszon ott volt lapunk két tudósítója, Boldog Zoltán és Molnár H. Magor is.
 

Népdalok vegyülnek a határőr pecséthangjai közé, lassan megérkezik Szabadkára a sínbusz, ahol a szegedi restiből szabadult két férfi egy-egy pleskovicás burger mellett egy-egy üveg Jelen sört iszogat, ami éppen kapóra jön egy frappáns befejezéshez, és a városhoz, amely a szecessziós épületek sokaságán kívül gyógyszertárak rengetegét sűríti magába, hogy valahogy túlélje ezt a századot.

Nem könnyű helyszíni tudósítást írni, ha az ember maga is tevékeny résztvevő volt egy eseményen, sőt meghívott vendég. Ezért törekszem a lehető legrövidebben beszámolni csak a „Költészet és szolidaritás – A párbeszédhez való jog” mottójú nemzetközi ifjúsági fórumról, amelyet már nem először rendeztek Triesztben. A fórumon a világ különböző országaiból meghívott fiatal költők és írók olvastak fel, adtak elő. Sokfelől érkeztek és sokfelől közelítettek a problémákhoz, mégis meglepően összecsengtek helyzetértékeléseik és megoldási javaslataik a világ helyzetét és az emberiség jövőjét illetően. Kérdés: szavaik vajon visszhangzanak-e majd hazájukban és másutt?

A nagymamát a fordítás élményeibe -, mint például a beás nyelven leírt fordítással való szembesülés – bevonó fordító története a generációk egymásra találásának új és egyben mindent átjáró dimenzióját tárta elénk: a beás nyelv, immáron az írott beás szavak kötelékét. A kötet életre hívásának célja is volt a beás írásbeliség megerősítése, kiterjesztése.

És szól a mű, él, megint, mint előtte négyszer más művek „A 12 legszebb magyar vers”- sorozatban. Az érkezők nem siratni, verset mondani jöttek, nem keseregnek gyászos képpel, emelt fővel, teli tüdővel az életet éltetik, s emelik a költőt a magasba. Az örök élők sorába, bíztatva saját magukat is: „... s mégis eltalálok hozzád”. Értik a fiatalok eme etikát és esztétikát?

"A magyar irodalom végtelenül nyársat nyelt és prűd. Ami pedig a kánonon keresztül az oktatásba eresztődött az végtelenül humortalan. Az a jó irodalom, amit ugyanolyan arányban itat át erős sírás és nevetés” – mondta a Jelenkor egykori szerkesztője, a pécsi folyóirat mostani szerkesztőjének vendégeként, s Keresztesi József jól irányzott kérdései nyomán másfél óra alatt feltárult a Parti Nagy-univerzum a Kossuth Klubban.

Szeptember 29-én főiskolánk oktatója, Zöldi László író–olvasó találkozót szervezett Nyíregyházán Bitó László, Bodor Pál és Böszörményi Zoltán közreműködésével. Erről be is számolt a Klubhálón megjelenő Médianaplójában október elsején. A hangulatos találkozóról, amelyen is részt vettem, ezt írja a szervező: „Miközben üldögéltem a bemutatkozó írók mellett, fölmértem a szemközt ülőket.”

 2009. szeptember 29-én, kedden reggel még nem sejtettem, hogy a délután egytől tartandó Médiapolitika című elméleti órám lesz főiskolai pályafutásom egyik leggyakorlatibb elméleti órája.

Aztán gratulációk, kézfogások – őszinték és örömteliek. Virág Bognár Ágota bejelentette, hogy a jövő évtől Lator László örökös tiszteletbeli elnöksége mellett az OIK műfordítás-pályázat zsűrijének elnöke Lackfi János lesz. A verset még meghallgathattuk lengyelül és a három díjnyertes fordításban is, aztán – hisz péntek délután egy verset, egy költőt, kilencvennyolc műfordítót és Chopint ünnepelve miért ne?  – pezsgővel koccintottunk a költészetre.

Mindenki beszél angolul, ugye, nem kell tolmács, közölte Turczi István a különböző kontinensekről érkezett költők felolvasóestjén. Így valóban több vers és kommentár hangozhatott el a kiszabott másfél óra alatt, de a zsidó kultúra és a holokauszt angol szókincsét kevésbé ismerőkkel szemben nem volt túl korrekt. Igaz, hogy kevés civil érdeklődő volt a Páva utcában.

2009. szeptember 30-án, pontosan 16 óra 19 perckor nem mindennapos látványként egy hatalmas, fekete színű autó gördül be a kisújszállási könyvtár belső parkolójába.Az autóból Böszörményi Zoltán lép ki. De már siet is elé a könyvtár vezetője, Marcella. Jó ismerősként, szívmelengetően üdvözlik egymást. Böszörményi Zoltán három éve járt már Kisújszálláson az Irodalmi Jelen-turnén Kukorelly Endrével, Szőcs Gézával, Nagyálmos Ildikóval.

Sokban hasonlatos, mégis egyéni sorsokat ismerhettek meg az irodalom iránt érdeklődők Nyíregyházán. A főiskola előadójában összegyűlt közönség, többnyire életútjuk elején tartó főiskolások két olyan íróval találkozhattak, akiknek jókora kitérő után adatott meg az irodalmi alkotás öröme. Szeptember 29-én két „amerikás” magyar író, Bitó László és Böszörményi Zoltán vendégeskedett a nyírségi megyeszékhelyen.

"Ha Radnóti sorsát pusztán emberi sorsnak tekintjük, és nem zsidóságát, kitaszítottságát, a fasizmus szülte kényszerkörülményeket hangsúlyozzuk (mint például a Mint a bika…, Járkálj csak, halálraítélt és számos más verse kapcsán), nagyobb esélyünk lehet arra, hogy az idegenség tapasztalata helyett közelebb kerüljön azokhoz is, akik fenntartásokkal fordulnak a másság felé." - Jordán Tamás és 600 diák mondott verset Radnóti emlékére Abdánál. Az eseménnyel párhuzamosan szintén Abdán rendezték meg, Dr. Fűzfa Balázs vezetésével azt a konferenciát, ahol Radnótiról és a "Levél a hitveshez" című verséről volt szó. Az egész hétvégén át tartó Radnóti-konferencián a legismertebb hazai kutatók és irodalomtörténészek vettek részt. Köztük lapunk munkatársa, Boldog Zoltán is, akinek előadását most közöljük.

Az alig negyvenéves rock’n’roll vadállat, Őz Zsolt a negyvenévesen öngyilkos lett Domján Edit dalát gitározta törött csuklóval. Legát Tiborék előadásában durván megdörrent a Beatrice Nagyvárosi farkasa és a régi Kézi-Chopin. A friss kötetes Keresztesi József pedig Új Párduc együttesével magasztalta a disznósajtot és Victoria Beckhamet. 

És akkor most itt a legnagyobb kihívás! Desdemona szerepe. A fojtogatós, ahogy apa hívja, hiába mondom neki, hogy: apa ne hülyéskedj. (Apa gyakran hülyéskedik. Ez is játék lehet. Szerep?) Engem ugyanis a köhögés nevezetű féltékenység gyötör, ő az, aki még a levegőt is sajnálja tőlem. Ezt az izét lehet, hogy először én hoztam haza a bölcsiből, de én csak hánytam egyet, nagyot aludtam és kész.