Majd ismét Anikó olvas fel. Bozsik Péter remekbe szabott Sörszótárából csak néhány szócikket emelünk ki: a pikolót, a sertést, a sörszívet és a sörpoklot és ehhez kapcsolódóan megemlékezem a Debreceni Bölcs Férfiak Sertársaságának 1929-es kiadványáról, mely szerint „Boldog idő volt az és csodás valóban, víz helyett sör folyt a csendes folyóban”.

Sör és irodalom
Malátával a komáromi kocsmában

Vonattal utazunk Komárom felé, hogy a Jókai napok egyik eseményeként a Rév-kocsmában bemutassuk új könyvemet. Azaz, hát a bajok ezzel a megfogalmazással kezdődnek, hiszen a könyv nem az enyém, bár tehetetlen szerkesztőként és kiadóként ebbe az antológiába magam írásait is beválogattam, mégse az enyém. Ez – jut eszembe – jó lesz kezdésnek a könyvbemutatón is. Hogy miért is érzem magaménak ezt a könyvet, melyet azokból az írásokból állítottam össze, amit tíz évig szerkesztettem.
   One man show volt a lap – elnézést Vétek György örökös szerkesztő kollegától. Csináltam, amíg össze lehetett szedni rá a pénzt. Sörirodalom és kocsmakultúra, ezt az alcímet adtuk a Malátának és igyekeztünk is erről szólni, hogy az iszákosságnak is vannak megszentelt pillanatai és a kocsma sem csupán becsületsüllyesztő, lehet kulturális fórum, agora is.

   A sportszatyor – amivel a hídon át, baktatunk párommal a kocsma felé– a Maláta-antológiával van tele. Mert persze egy ilyen könyvbemutató, üzleti vállalkozás is, jó esetben néhányan meg is veszik a könyvet. Ha már fejembe vettem, hogy összeállítok és kiadok egy ilyen válogatást, valamit keresni is szeretnék rajta.

   A Rév, vagy – ahogy a helyiek a tulajdonos után hívják – a Tahó még szinte üres. Legutóbb maga Tahó utasította vissza „valami knédliset szeretnék” rendelésemet, „vannak itt rendes magyar kaják is” felkiáltással.
   Most az elsők közt érkeztünk. Sebaj! A fellépti díjunk – a menzás időket idéző bon – terhére egy Fernetet és egy sört rendelek és a pincérrel kialakítjuk az ideiglenes színpadot is. A kocsma közepét választom, a klasszikus, snóblizós időket idéző könyöklőt. Odébb már a plafonon fejjel lefele lógó székekkel körülvett asztal, nem délibáb, jelzi hogy a talponállós idők elmúltak.
   Kellemes meglepetés, de lassan gyűlik a közönség is – a korai időpont miatt egyértelmű: a könyvbemutatóra jönnek. Már a könyöklő mögött is ülnek, mikor kérek még egy sört, az előző persze elfogyott és belekezdünk. Kedvesem olvas fel, ezzel indítunk: „érdemtelenek a seresek is, hacsak minden meszely sörre, egy fertály pálinkát egyhajtókában meg nem isznak” – és így tovább Az ivó céh artikulusaiból néhány részlet. A folytatásban a lap születéséről beszélek, hogy egy kocsmaasztal mellett találtuk ki, és arról hogy kerültek szerzői a lapnak.

   Történetek Temesi Feriről, akit itt az Alkoholfogyasztás öt szintjével mutatunk be: ez viszonylag rövid, de a közönség is sörözget, nem akarjuk, hogy figyelme lankadjon.

   Jön egy kis sörtan: akarva akaratlanul számtalan sörrel ismerkedtem meg, sok helyütt jártam, és már megtapasztaltam az emberek szívesen hallgatnak a sörök sokféleségéről, erről jóval kevesebbet tudnak, mint a borokról.
Majd ismét Anikó olvas fel. Bozsik Péter remekbe szabott Sörszótárából csak néhány szócikket emelünk ki: a pikolót, a sertést, a sörszívet és a sörpoklot és ehhez kapcsolódóan megemlékezem a Debreceni Bölcs Férfiak Sertársaságának 1929-es kiadványáról, mely szerint „Boldog idő volt az és csodás valóban, víz helyett sör folyt a csendes folyóban”.

   Aztán egy történet Para Kovács Imréről, aki albérlő volt nálam és úgy lett a Maláta rendszeres szerzője, hogy kifizetetlen telefonszámláját leírta a folyóiratban.

   A befejezésként a Másnaposság – ilyen címmel több írás is megjelent a lapban. Ezen az estén azonban Mile Zsigáéval búcsúzunk. Az előadásnak vége, jöhet a „sörleves” kérdések a lapról, hogy lesz-e folytatás, s hogy milyen söröket szeretek. Érdeklődők, hál istennek vannak, fogy a könyv is és persze az ógyallai Fácán is. A megmaradt érdeklődőkkel végül már egy asztal mellett folyik a jó ízű beszélgetés, hiszen a sör annak igazi fűszere.
   Aztán sajnos vége, de szerencsére Magyarország felé a hídon már nem kell a teli sportszatyorral bajlódni, jól érezzük magunkat és nem csak a sörtől: ide még visszajövünk! 

Kép és szöveg: Kovács Gábor