Fogoly számom:                                                  877

Nincsenek csodák… Még apró csodák sem… Csak a kíméletlen valóság… Ő nincs többé…Pedig nem ment el…Csak meghalt.

Megvoltak a kedvenc elméletei, amiket beleszőtt az egyébként száraz tananyagba. Szerette bizonyítani, hogy az élet kiszámítható, és nincsenek véletlenek. Úgy érezte, kézben tartja a sorsát.

Előzmény: itt a nyár, és hurrá! Van egy dobozzal a kedvenc duplacsokis fagyimból!
Pénztáros: A csokifagyit nem lehet elvinni!

– Nekem is kellene már egy új cipő, mert ez már olyan régi, de most nem telik rá. Na megyek is az uszodába, kipihenem magam. Tényleg te miért is nem jössz úszni?

De még ha ugyanazok is volnátok ti pernahajdok, ez már szabályos jelenés. Paprika János és Paprika Júlia. Ezek kezelhető adatmányok.

Híradóképek sorjáznak fejében hang nélkül. Fenébe a szöveges kalauzzal, csak a kép számít. Belvíz. Lakóháznak alig nevezhető kalyibák ontják a „legújabb divat” szerint öltözött szocreál dívákat. Élőhalott tekintetek.

De szemében már megvillan valami kétely, kapizsgálja, hogy a róla szóló nemesi adománylevél mintha végrendelkező okirattá változóban volna.

Ekkor vette észre azt, amitől egy pillanat alatt kiverte a hideg és a meleg veríték, hiszen Tamás utoljára akkor látott női nemi szervet élőben, amikor egyszer a nővérére rányitott a fürdőszobában.

Mindazok, akik beküldték novellájukat és a nevezési díjat is átutalták, de novellájuk még nem került fel a netre, kérem küldjék el az átutalás bizonylatát, de legalább annak dátumát és számát az ij@irodalmijelen.hu címre. Akik átutalták a nevezési díjat, de írásaikat még nem küldték el, kérem, tegyék meg minél hamarabb.

Egy gyerek nem akart enni belőlem. Miért szidjátok, kérdeztem volna, de már tudtam, hogy hasztalan.
Felnőttekbe kerültem. Gondolkoztak, miközben rágtak.

A név tetszés szerinti. S mindezt csak 9.990 Ft-ért! Ráadásul, képzelje, minden ezredik vásárló egy láthatatlan chipet kap ajándékba, szív alakú dobozban! Az ujját sötétben bele kell nyomnia, s utána a vágyott partner fejének „lágy” részét megérinteni.

Szüléskor döbbentem rá, miért volt eredménytelen minden keresés.
Mellemre tettek.
Három hónap alatt felnőtt férfivá neveltelek.

Anyuka kiszedte a második félét. Apu gyors mozdulatokkal vette magához az ételt. Szájtörlés.

Borús északi fény sejlik anyám hűvöskés, zöld szeméből. Apám döbbenten áll, és e szem savószínre vált. „Ez válóok!” -kiált fel.

Pillanatok alatt közvetlen a mentő háta mögött haladt, de nem tudott elébük kerülni. Beértek a városba így már semmi esélye sem maradt, hogy tervét megvalósítsa. Dühösen két kezével ütötte a kormányt.

A  fénytelen tükörből öreg, karikás szemű asszony tekintett vissza rá. Kendője alá igazított egy kócos ősz tincset.

Most azonban sápadtan, fel-feltörő zokogással indult, hogy tudassa a kegyetlen valóságot a családtagokkal, és a gyerekeivel.

Egyedül voltam. Úgy döntöttem, kievezek a tenger közepére. Gondoltam, megnézem, látom-e, milyen ott … középen lenni. Így aztán eveztem egyre beljebb, tényleg egyedül, de cseppet sem magányosan.

Elsőnek a régi kollégát kerestem meg, aki most úgy nézett ki, mintha a saját kisöccse volna. Karcsú derék, zselés haj, domború mellkas a divatos póló alatt.