Ez azért mégis hallatlan. Mintha maguk ellen akarnának dolgozni. Így még –neaggyisten– elbocsátanak valakit. A külföldi tulajdonosok csak a profitra gondolnak...

A tárgyaláson

Gyakran a kevesebb több! –csapott az asztalra Kékes Ferenc főigazgató úr.
 
Nem igaz, hogy ezt ne lehessen megérteni. Ő, mint vezető az összes dolgozót gyermekének érzi. Bármit megtenne boldogságukért, hiszen a cég a családja. Na de, hogy fizetésemelés?! Ez azért mégis hallatlan. Mintha maguk ellen akarnának dolgozni. Így még –neaggyisten– elbocsátanak valakit. A külföldi tulajdonosok csak a profitra gondolnak...

Az előírások szerint ezeket kellett volna gondolnia Kékes Ferenc főigazgató úrnak. De bármily erősen is próbálkozott ez a rendíthetetlen jellemű ember, mindenről csak az új autója jutott az eszébe. Ezek az idegenek betolakodtak az irodájába, és kétségbe vonják hatalmát. Ha a külföldi tulajdonosok fülébe jut... A végén még a prémium is elúszik. Márpedig ha nincs prémium, akkor autó sincs. És ekkor jeges zuhanyként érte a felismerés:

Maguk merénylik az autómat?! – bömbölte előbb kétségbeesetten, majd egyre dühösebben.

A szakszervezet képviselői meglehetősen zavarba jöttek. Hiszen semmi jelét nem adták annak, hogy a béremelésen túl bármi érdekelné őket. Sőt, gondosan ügyeltek, hogy az igazgató autója még véletlenül se kerüljön szóba. Ő mégis átlátott rajtuk. Csöndesen összeszedték a különböző jegyzeteket és statisztikákat, és sűrű bocsánatkérések közepette távoztak.