Mindketten visszafészkelődtek eredeti helyzetükbe, majd a kislány belekezdett.
– Mondd azt, hogy szép a hajam!

Szerelem

A kislány és a kisfiú régóta ültek kettesben a wellness-hotel kertjében.
A szülők benn vívták esti kártyapartijukat, a játszótársak lassanként elfogytak, végül a két gyerek egyedül maradt egy sötétbe merülő padon.
Vidáman, éretten csevegtek iskoláról, barátokról, filmekről, internetről, azután a témákból kifogyva körbeölelte őket a csend.
A percnyi hallgatást kihasználva a kisfiú hirtelen átölelte a kislány vállát, míg másik kezét a hasára téve ujjai ügyetlenül, de határozottan próbáltak utat találni nadrágja belseje felé.
– Mit csinálsz?
Kérdezte a kislány.
– Be akarok nyúlni a bugyidba.
– De hülye vagy! Azt nem így kell.
Lökte el határozottan a kisfiú kezét.
– Hát hogyan?
– Ha visszaülsz, ahogy az előbb ültünk, elmondom.
Mindketten visszafészkelődtek eredeti helyzetükbe, majd a kislány belekezdett.
– Mondd azt, hogy szép a hajam!
– Gyönyörű hajad van.
Bólintott a kisfiú.
– Jó volt. Most mondd, hogy szép a szemem!
– Csodálatosak a szemeid!
Helyeselt ismét a srác.
– Most gyengéden fogd meg a kezem.
Majd, ahogy a fiú teljesítette az utasítást, folytatta.
– Adjál puszit az ujjaimra!
Most a kisfiú gondolkodott el egy kissé. Két órája sincs, hogy együtt túrták a homokozót, és a mamájának nem tetszett volna, hogy ő a szájával érinti az azóta sem mosott ujjakat.
De nem tehetett mást. Az ösztönei tudták, hogy ezeket a perceket az életben úgy hívják, hogy a pillanat. A pillanat, ami elmúlik, és nem jön el többé. Vagy most használod ki, vagy soha. Így engedelmeskedett a felszólításnak. Végigcsókolta a puha kis ujjbegyeket.
A kislánynak még volt ötlete.
– Most a vállamra teheted a kezed, és adhatsz egy puszit.
A kisfiúnak ez már nem okozott gondot. A kislány alig fejezte be a mondatot, már minden meg is történt.
– És most benyúlhatsz a bugyimba.
Mondta ki a döntést.
Közben lejjebb csúszott a padon, lábait szétnyitotta, törékeny teste megfeszült. Mozdulataiban benne volt mindaz a kihívás, vágy, és félelem, amit Éva lányai soha nem tanulnak, de öröktől fogva tudtak.
Hamarosan megérezte, hogy testének feszessége elriaszthatja a fiút, ezért testtartásán mit sem változtatva, ellazította izmait.
De továbbra sem történt semmi.
A kislány megijedt.
Tetszett neki a fiú, és eddig minden olyan jól ment. Tapasztalatlan elméje lázasan kutatta hogyan menthetné a helyzetet, de a kisfiú szólalt meg előbb.
– Olyan gyönyörű a hajad…