A felhő azonban nemcsak az égből jöhet. – „Rosszul érzem magam.”

Beszélgettek, szereteteddel elringatod.
Csendesen szuszog.

Sokszor megijedek erőszakosságától, ami ugyanakkor roppantmód imponáló, sőt, izgató. Hiszen érzem, hogy akar.
És én is vágyom rá.

A rabló nyugodt léptekkel távozott. A közeli parkban, a bokros részen levette a szemüvegét, a parókáját, az álszakállát. A pénzzel teli zacskót leragasztotta. Kilesett. Ekkor érkezett a rendőrautó szirénázva a posta elé.

Editke és Rózsika az álláskeresőben találkoztak. Átnéztek egymáson. Harmincegy évesen mindketten hitték, hogy találnak munkát. Irodait. Nem találtak. Csak ezt, a szalag mellettit, a hangszergyárban. Tíz éve.

Pontosan tizenkét horgásznak van hely ezen a partszakaszon.
A folyó itt sebesebben folyik, ami azt jelenti, hogy a horgot az úszóval be kell dobni, végig kell úsztatni, majd ki kell emelni és laza mozdulattal újraindítani az úsztatást.

Meglökte a nyitott ablakot. Ami meg a virágot lökte meg. Ami Kancsó Tímeát lökte meg. Aki épp a diplomaosztójára tartott.

–    Pár nappal ezelőtt megjelent nekem az Isten. Azt mondta, hogy szeret engem, és ne féljek, mert velem van, és hogy néhány nap múlva elküld hozzám egy angyalt, aki magával visz a mennybe, mert az Isten egy jobb életet akar nekem, ott nála.
–    Ühüm…

A két férfi egy időre szüneteltette a cséplést, és udvariasan elmagyarázták, mi a tényállás. Az egyik öregúr mosolyogva odasúgta a másiknak:
– Hogy ezek milyen ostobák! – kuncogott halkan. – A napnál is világosabb, hogy a tűzcsap fekete.

Szerencsére erős jellem hírében állok az egyszemélyes klubom köreiben, így az őrület messze elkerült. A hiúság viszont nem.
Páratlan lehetőséget láttam a folyamatos méricskélésben.

Iroda: Nem. Ez lesz az első, azonban ebből a kategóriából vannak tapasztalataink: karóba húzás, kerékbe törés, lefejezés és akasztás. No de maradjunk a feszítésnél! Egyéb eszköz?

Özv. Tibókné lett az első áldozat. Éppen fél kiló krumpliért ment a zöldségeshez. Kisnyugdíjasként kisétkűségben szenvedett. A mentők combnyaktöréssel szállították kórházba.

Úgy érezték, csak együtt lehetnek különben egyedül maradnak örökre. Természetesen csúfolták őket. Az övék volt a „ducipad” és ők voltak az „óriás pár”. Már egyiküket sem zavarta a többiek véleménye.

Egy sötéthajú, kék kabátos, fekete szemű lány sétált el a kabin mellett. Volt valami abban a színes kabátban, ami megérintette és kíváncsivá tette.

A postás mellényt és fehér inget viselt. Körbe néztem és még a várakozó néni is ott ült régi, nagy fekete ruhában. Hirtelen magcsapott egy illat.

– Süket vagy?! Add már azt a zoknit! Hülye tyúk – ezt az utóbbit csak magának lehelte a férfi, bele a paradicsomdarabok és az olívaolaj közé. Azért oda, mert a szardínia történetesen paradicsomos volt.

Arról álmodott, hogy neki, az egykének hatalmas családja lesz, a gyerekei nem szenvednek hiányt semmiben, hanem rend és béke lesz a gyerekkoruk.

Természetesen nem belelépve, beleélve, csak erős koncentrációval nézegetve.
Amikor érzékelte, hogy nincs egyedül, megszólalt, hátra sem nézve, nem kíváncsian arra, hogy tulajdonképp kihez is beszél.

Mikor fél év múlva hirtelen eltűnt, egyre többen kezdtek emlékezni a próféciáira. Újonnan felfedezett verstöredéke „ma még itt köztetek, holnap az enyészet, ifjúi fejemen kukacok tenyésznek” szállóigévé vált. A médiát sokáig foglalkoztatta, hogy látták beszállni egy lesötétített terepjáróba, érzékeltetve, hogy erőszak áldozata lett.

Először leült, majd lassan, nagyon lassan leeresztette a szája sarkát. Először ezen a napon. Aztán folytatva a mozdulatsort, a szájával együtt a feje is lebukott. S mikor mindkettő elérte a mélypontot, előtörtek belőle a könnyek. Megállíthatatlanul, két nap bánatát összezsúfolva zokogott, mintha a lelkét akarná kisírni.