S egy újabb költemény.
Kósza szó.
Elmúló.
Visszhang. Halk ekhó.
Káosz és rend.
Néma csend.

Jelige: Mély

Szívtelen szerelmes szonett

Zsibongva lüktet bennem a vérem.
Érces hangom a nehéz csenddel vegyül.
Hogy úgy szeretsz,mint én,azt reméltem...
Magányos asztalhoz ülök,egyedül.

Az ördögöt fogadtam istenül.
Nem adtad szívedet,hát tőle kértem.
Szívemet vette.Így tett szégyenül.
Pedig érted én még tőle sem féltem.

A bűnömért a szenvedés a bérem.
Végtelen mély a kínom,nem enyhül.
Gyötrő magányban halsz meg. Úgy remélem,

bűntudat emészt majd töretlenül,
én meg nélküled boldogtalan végzem.
Könnyem a borommal összevegyül.

Mélyrepülés

Ez vagyok én:
Néhány ócska vers.
Múló tünemény.
Furcsa látomás.
Kimúlt akarat.
Elmúló hullócsillag,
mely kigyúlt a kertek alatt,
a Tokaji hegy felett,
s a sötét ég martaléka lett.
Kusza szövevény.
Letűnt remény.
S egy újabb költemény.
Kósza szó.
Elmúló.
Visszhang. Halk ekhó.
Káosz és rend.
Néma csend.