Bíztam és hittem hazug szavadnak,
Te illanó, pillangó árny,
Ki szépnek tetszik bár, de hasztalan,
Ki olcsóbb az üres szónál!

Jelige: (meg)Melegítő

Éber álom

Szálltam, repültem könnyed szárnyakon!
Vattacukor felhők közt sütött a nap.
Repültem és nem voltak betonfalak,
Csak tiszta ég és pillefuvallatok.

De mi történt? Lefelé zuhanok!
Lelkemen át rémes sikoly szalad,
S azt látom, alattam már az aszfalt.
Zuhanok, kővel szívemen, s nyakamon!

Vér ízét érzem számban, testem fáj!
Csak a csattanás hangja zúg fejemben.
Érzem már! Hideg halál ölel át.

Tudom, álmodtam, ám már felébredtem,
De lelkem örökre, örökre száll,
Míg a testem halva, a földön szenved!
 

Bolond szerelmes panasza

Ködbe burkolt elme szüleménye,
Kecsegtetsz még szép álmokkal,
Pedig tudod, hogy nincs már reményem.
Hagyj el, „boldogíts” másokat!

Bíztam és hittem hazug szavadnak,
Te illanó, pillangó árny,
Ki szépnek tetszik bár, de hasztalan,
Ki olcsóbb az üres szónál!

Soká kerestelek, kutattalak,
De végül te találtál rám,
Ám most kérlek, hagyj magamnak,
Találsz még bolondot százszám!