Ugrás a tartalomra

Írni trendi, örülni jó

Hogy a költészet valóban mennyire trendi még járvány idején is, nemcsak a Petőfi Irodalmi Múzeum népes közönsége bizonyította az Irodalmi Jelen díjátadó gáláján, de azok a fekete-piros, feliratos szájmaszkok is, amelyeket Viola Szandra munkájának jóvoltából viselhettek a rendezvény résztvevői.

 

A biztonságos távolságtartásra is ügyeltek a szervezők a PIM-ben, noha az egybenyitott termek ezúttal is megteltek az érdeklődőkkel, Irodalmi Jelen-olvasókkal, díjak várományosaival. A szokásosnál most jóval több fiatalt lehetett látni a nézőtéren – ők vagy „A költészet trendi” című pályázatra küldték be a munkáikat, vagy épp drukkolni jöttek el barátaiknak, akik később egy oklevéllel, pénzjutalommal és némi ajándékkal gazdagabban távozhattak az estről.

„Manapság nincs kettészakadt magyar irodalom, ahogyan ezt a két világháború között, 1927-ben a Nyugat hasábjain Schöpflin Aladár és Babits Mihály írta” – nyitotta meg a gálaestet Böszörményi Zoltán. A költő-író-főszerkesztő a magyar irodalom egységét hangsúlyozta, tekintsünk bár Csíkszeredától Szabadkáig, Debrecentől Brassóig, Budapesttől Kassáig, Aradtól Beregszászig, Szegedtől Pozsonyig, Pécstől Kolozsvárig. Ez az egység az Irodalmi Jelen legutóbbi pályázatának termésében is szépen megmutatkozott, hiszen a Kárpát-medence minden tájáról érkeztek be művek, több mint háromszáz. Száz évvel Trianon után ma a járvány szakít szét bennünket, de ha sokan nem is tudtak átjönni a határon, az online közvetítésnek köszönhetően mindenki követheti a műsort – hangsúlyozta Böszörményi Zoltán, aki átadta a szerkesztőség többi tagjának üdvözletét is.

A gálaest első felvonásaként az Irodalmi Jelen-nagydíjakat nyújtották át a szerkesztők. Sokéves hagyomány, hogy a folyóirat elismeri az előző évben kiemelkedő művekkel jelentkező alkotóit, akik nemcsak az Irodalmi Jelen megbecsült szerzői, de a kortárs magyar irodalmi élet rangos szereplői is. Idén a díjak odaítélésénél a fiatal, pályakezdő alkotók támogatása terén nyújtott áldozatos munka is szempont volt: mindhárom díjazott komoly részt vállal mindennapjai során az ifjú alkotók útnak indításában. Elsőként Mezey Katalint méltatta Varga Melinda. A szerkesztő az idő és az elmúlás motívumát emelte ki az alkotó költészetéből, s idézte a költő szavait a vele készült interjúból: „Az elmúlás ellen dolgozom, az idő a leghatékonyabb múzsám.” Mezey Katalin nemcsak a kortárs líra ikonikus alakja, de prózaíróként is világirodalmi szintű műveket tett le az asztalra – hangsúlyozta Varga Melinda, s ennek alátámasztására felidézte, hogy Mezey Régi napok rendje című elbeszéléskötetét Böszörményi Zoltán a Nobel-díjas angol író, Kauzo Ishiguro Napok romjai című regényével állította párhuzamba kritikájában. Legalább ilyen fontos, hogy Mezey Katalin pályája során mindig támogatta a fiatalokat, a sárvári diákírótábor alapítója, továbbá a Magyar Írószövetség, a Széphalom Könyvműhely és a Magyar Művészeti Akadémia révén is rengeteg tehetséges fiatalt lát el tanácsokkal. Az esten prózadíjban részesülő Döme Barbara is sokat köszönhet neki, mondta Varga Melinda. Mezey Katalin nem tudott részt venni az esten, így Két part című versét, amely az Irodalmi Jelen Trianon-lapszámában olvasható, Tallián Mariann színművész olvasta fel.

Másodikként Turczi Istvánnak tapsolhatott a közönség, akinek méltatásában Böszörményi Zoltán idézett néhány sort a költő Tartozás című balladájából. Ezt a verset Turczi István az Irodalmi Jelen Trianon-lapszámába küldte a szerkesztőség felkérésre, és mondhatjuk, hogy az egyik legmegrázóbb költemény született meg tollából az elszakítottság témájára. Turczi István a legtöbb felkérésre hasonlóan jelentős művekkel ajándékozza meg a lapot és az olvasókat, s a jó verseknek bizonyára köze lehet a fiatalos lendülethez, amely oly jellemző volt a sosem megöregedő a Faludy Györgyre is – jegyezte meg mosolyogva a főszerkesztő. Turczi utóbbi években megjelent kötetei közül Böszörményi Zoltán kiemelte egyebek mellett A változás memóriája, A szeresd a vándort és az Üresség című versgyűjteményeit, illetve a különleges prózai alkotást, a Deodatust. Az Irodalmi Jelenben rendszeresen olvashatók kitűnő fordításai is, legutóbb a kortárs ausztrál költészetet bemutató művek. Amiképp Mezey Katalin, Turczi István is számtalan fiatalt indított el a pályán, akik mára már közismert szerzőkké váltak. Elég csak az idén 25 éves Parnasszus folyóiratot említeni, amely „teret biztosít nemcsak pályakezdőknek, de olyan íróknak, költőknek is, akik kevésbé kanonizáltak, viszont írásaik annál jelentékenyebbek” – hangsúlyozta Böszörményi Zoltán.

Turczi István az említett Tartozás című ballada mellett felolvasta Nyílik és csukódik című versét is. Mint elmondta, nemrég készült el egy szuahéli nyelvű verseskönyve Nairobiban, és ebbe beválogatták a Tartozást. A friss sikert így most az Irodalmi Jelen-nagydíj koronázhatta meg.

Közben szerencsésen megérkezett Szőcs Géza, a harmadik nagydíjas, akit szintén a főszerkesztő méltatott. Böszörményi Zoltán a költő-író számos kötetét ajánlotta a fiatalok figyelmébe, már csak azért is, mert Szőcs művei „a szó szoros és átvitt értelmében forradalmi alkotások, felforgatják a világot és a szabadságra sarkallják az olvasót. Bármilyen témához nyúl, legyen szó a romániai diktatúra legsötétebb éveiről vagy a metafizikai értelemben vett szabadságról, az amerikai tragédiáról, a bevándorlásról vagy a szerelemről, mint egy zsonglőr, úgy játszik a szavakkal, megváltoztatja a világlátásunkat” – hallhattuk a laudációban. Nem vitás, művei befogadásához nagyfokú műveltség, olvasottság szükséges, már csak azért is, hogy kiolvassuk a költői játék mögül a mély gondolatiságot – fogalmazott Böszörményi Zoltán. A díjazott irodalomszervezői munkája kiemelkedő: szerkesztője, alapítója, ötletgazdája az Ellenpontok, az Echinox, a Dunánál, az Erdélyi Híradó Kiadó, a Janus Pannonius Nagydíj intézményeinek, nem mellesleg az Irodalmi Jelen főmunkatársa és egyik legolvasottabb szerzője. S a fiatalok kapcsán fontos megjegyezni, „nem létezett olyan tehetség, akit ő ne segített volna” – hangsúlyozta Böszörményi Zoltán. És mivel a pályázók között sok kolozsvári diák is akadt, Szőcs Géza Kérdések a XXVI. század költőihez című verséből hallhattunk egy részletet Böszörményi Zoltántól. Maga Szőcs Géza pársoros, A liba című, emblematikus versével felelt: „Libát vettem Libanonban / haj, haj, haj. / El is lopták Trianonban, / baj, baj, baj. / Non, non, non. / Liba / non / non / non.” A közönség arcán látszott, hogy nagyon is megértették e csattanós, ám annál súlyosabb kis vers üzenetét.

Az Irodalmi Jelen 2019. évi prózadíját Döme Barbarának ítélte oda a szerkesztőség, akit a prózarovatot gondozó Bene Zoltán méltatott. A szerkesztő arról beszélt egy nemrég elkészült Döme-recenziója kapcsán: nem könnyű objektívnak maradni, ha az ember barátjának tudhatja a szerzőt, ugyanakkor ezt titkolni sem szükséges. Ezúttal azonban „nincs nehéz dolgom – így Bene Zoltán –, mert Döme Barbi, aki történetesen a barátom, egyúttal kitűnő prózaíró is.” S bár „megrázó élethelyzetek, torokszorító tragédiák és bizarr sorsok bontakoznak elő” történeteiből, mégsem letaglózó, hanem elemelt, absztrahált, a szürrealitásba és olykor a szimbolizmusba hajló, megrázóan erős novellák ezek. Ezért tudja az olvasó átadni magát nekik, függetlenül attól, hogy barátja-e a szerzőnek, vagy sem. Tallián Mariann a lapban is megjelent Vége című novellát olvasta fel Döme Barbarától, mielőtt a szerző átvette a díjat Böszörményi Zoltántól.

Vers kategóriában egy debütáló, fiatal szerző, Fülöp Dorottya kapta az elismerést. Varga Melinda elmondta, mekkora meglepetés volt a költő jelentkezése a lapnál, akire mind a szakmabeliek, mind a laikus olvasók felkapták a fejüket. „Teljes fegyverzettel érkezett az irodalomba, tehetségéről a Plat(á)ónárnyak című verse győzött meg” – fogalmazott Varga Melinda, és Nemes Nagy Ágnesre emlékeztető precizitással, érzékenységgel jellemezte Fülöp Dorottya verseit. A romániai ’89-es forradalom köré építkező Irodalmi Jelen-összeállításban is az övé volt az egyik legerősebb alkotás – mindenki azt gondolta, hogy a középnemzedék egy érett alkotójának művét olvassa. Dorottya a díjátadóra új verssel készült, és ezt a közönség örömére fel is olvasta. A Persze, hogy az éjszaka meggyőzte a hallgatóságot, hogy több mint megérdemelt a frissen átvett Irodalmi Jelen-díj.

Próza kategóriában szintén debütdíjat ítéltek oda a szerkesztők, mégpedig Izer Jankának, akiről Bene Zoltán szólt dicsérő szavakat. A szerkesztő a fiatal prózaíró két nemrég publikált művét, a 2019. novemberében megjelent, És sárga páragőzt című, misztikus debütnovelláját, valamint a Trianon-lapszámba készült, Drasche-Lázár Alfréd levele a turulról című szöveget méltatta, amelyek ugyan nagyon mások, mégis, „a látszólag teljes azonosulás az én-elbeszélővel mind a két szövegben szembeötlő”, és ezt a szerző bravúrosan viszi végbe. Izer Janka indulása nemcsak azért ígéretes, mert nagyrészt rátalált a hangjára, útjára, hanem azért is, mert alázatosan közelít az irodalomhoz, és nem veti meg a munkát – emelte ki Bene Zoltán. Az említett bemutatkozó novellát meg is hallgathattuk a szerző saját előadásában.

Az este második részében került sor „A költészet trendi” című pályázat díjainak átadására. Volt ok a közös örömre, hiszen mint a pályázat mecénása, Böszörményi Zoltán elmondta, az erős mezőnyben olyan nehéz lett volna első, második és harmadik helyre rangsorolni a legkiemelkedőbb pályaműveket, hogy végül hat fődíjat adott ki a zsűri, emellett okleveleket és egy közönségdíjat is megszavaztak. A pályázók jobbnál jobb művekkel bizonyították, hogy az irodalom izgalmas, és hogy a költészet valóban trendi. „Álmunkban sem gondoltuk volna, hogy olyan jövőbeli költők műveit olvassuk, akinek egy-egy metaforája a közismert, kortárs költőink sorával vetekszik” – méltatta a főszerkesztő a beérkezett művek magas színvonalát. De nemcsak a diákok érdemelnek dicséretet – Böszörményi Zoltán felhívta a figyelmet az irodalomtanárok, a tehetséggondozó műhelyek áldozatos munkájára is, akiknek szintén megköszönte fáradozásukat.

Böszörményi Zoltán és Varga Melinda valamennyi díjazott pályázóról szólt néhány értékes szót, és idéztek is műveikből. Egyetlen díjazott sem maradt hát dicséret nélkül, és ennek öröme az arcokon is tükröződött. Lássuk tehát az Irodalmi Jelen folyóirat „A költészet trendi” című pályázatának fődíjasait: az elismeréseket Bodor Emese Réka, Nagy-Endrey Ágoston, Nádasdi Éva, Szabó Réka Dorottya, Szegedi Melinda és Schlotter Mira vehették át. A különdíjasok munkáját szintén értékelték: ők Bónus Angéla, Fekete Sarolta, Fenyvesi Fruzsina, Keserű Rebeka, László Zsuzsanna, Major Csilla, Monoki Nagy Dániel, Németh Tünde, Petróczi Annabella, Purger Doroti, Phuonglinh Julianna, Szabó Csilla és Szögi Klaudia. A főszerkesztő azzal a hírrel is megörvendeztette a pályázókat, hogy írásaik szerkesztett formában megjelennek az Irodalmi Jelen Debüt rovatában, később az online videórovatban szintén bemutatkozási lehetőséget kapnak, illetve pályamunkáik e-book formában is elérhetővé válnak. Sőt, a díjazottak mellett azok a tehetséges pályázók, akik nem lehettek díjnyertesek, de szintén erős művekkel jelentkeztek, ugyanúgy lehetőséget kapnak a folyóiratban a publikálásra.

Az est zárásaképp Böszörményi Zoltán egy csoportkép megörökítésére hívta a színpadon felsorakozó, büszke díjazottakat, akik fel is álltak a különleges fotóhoz. S hogy miért különleges? Idén mindenki maszkba kényszerült, de az Irodalmi Jelen ebbe is művészetet csempészett. Viola Szandra formatervezett, „A költészet trendi” feliratú fekete-piros maszkjai gondoskodtak a tökéletes összhatásról. Egy fénykép erejéig azért „valódi”, el nem fedett arcukat is megmutatták a jelenlévők, mert ezt bizony kár lett volna titokban tartani.

 

Laik Eszter

Fotók: Király Farkas

További fotók a cikk fölötti lapozható képgalériában!

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.