"Ez a sziget nem akármilyen sziget: egy olyan sziget, ami a szívünkhöz nőtt. Nem lakatlan, mint robinzonádjaink vágyott délszigete, hanem népes. Viszont könnyen körüljárható, így aztán szigetszerűségét nem nehéz belátni. Amit egyébként a szinte minden pontjáról látható tenger is elég nyilvánvalóvá tesz." – írja Tillmann J. A. kiállításmegnyitójában.

„A wayang bábjáték az ősök szellemét hívja segítségül, s a gyermekeknek adja tovább a tradíciót, a tudást és a hagyományt. A wayang bábjáték az, amely egyszerre ötvözi a festészet, a szobrászat, avagy a bábkészítés, a költészet, a zene, és a színház hagyományát, a wayang-bábjáték az, amely Indonézia egyik legnagyobb kincse, amelyet őszinte és melegszívű népe szellemének legszebb kifolyása eme jelenségvilágba. Erről kell most beszélni.” - Tari Eszter, pécsi festőművész „Jávai Árnyak” című könyvét mutatták be az indonéz nagykövetségen. A felszólalók között volt lapunk szerkesztője, Weiner Sennyey Tibor. Beszédét itt olvashatják.

"A kultúra napja arra emlékeztet bennünket, hogy az ember legfőbb hivatása a természet javainak és értékeinek megőrzése, továbbfejlesztése, amely révén részt vesz az ember a teremtés művében. Kölcsey Himnusza fontos sarokköve a keresztény és a magyar kultúrának, amely nyitott új értékek befogadására, és egységet képes teremteni a múlt, a jelen és a jövő között.”

„Lehet, hogy közülük kerül majd ki a legközelebbi 10 bestseller, lektűr vagy önsegítő könyv szerzője és csinos, mosolygós arcképük az aluljáróban ragyog ránk, hogy a szánk is tátva marad míg alámerülünk a  mozgólépcső ragacsos olajszagában.” - A Nők Iskolája írószemináriumot tartott. Tudósítónk a helyszínen járt.

Piros a vér a pesti utcán – az '56-os forradalom emblematikus verse. De mi lett a szerzőjével? Kivándorolt? Bebörtönözték? Kivégezték? Behódolt? Csepelre helyezve még évtizedeken át várta az "emberarcú szocializmus" megvalósulását a reformkommunista Tamási Lajos, s munkásfiatalok százait nevelte igényes kulturális életre. Több írót is elindítva a pályán azzal, hogy könyvet adott kezükbe, bátorította irodalmi próbálkozásaikat a Csepel Művek lapjában, derült ki a visszaemlékezők hálás elbeszéléseiből január 15-én, az Írószövetség 1957-es feloszlatásának jubileumán. 

  Gerlóczy Márton volt a Vámos-klub vendége január 8-án az Alexandra Pódiumon. Vámos Miklós szokása szerint érdektelen részletekből próbált kicsiholni valami izgalmat (mint regényeiben), Gerlóczy rezignáltan felelgetett, a közönség kacagott. Bunyevácz Tamás, a Gerlóczy-próza jeles ismerője az Irodalmi Jelen tényfeltáró telefonos kérdésére elmondta: "Majd' mindig ez van". 

 Selymes októberi délután. A tokiói Hibiya park, a Múló-Napok-Völgye. Széles tisztásra látni, tizenkét karcsú pálma a közepén, oldalt virágágyások, körben fák, a háttérben magas épületek, luxusszállók. A mélyzöld cédrusok mögött a távolabbi fákon éppen feltűnt néhány sárgás szín - a lombhullatók.

...Szeged város kulturális vezetőségéhez, valamint cégek, intézmények, ill. olyan épületek, házak fölött rendelkező hivatalos és, magánszemélyekhez is, Önhöz, Hozzád! akik együttműködésükkel, összefogásukkal és támogatásukkal elősegíthetik, hogy az 1990-ben alapított Metanoia Színház, fennállása óta először, önálló/független térben, épületben alakíthassa ki Színházi Laboratóriumát, Installációs Kiállítótermét, és Műtermét. Itt Szegeden.

A Vitamin kritikai beszélgetéssorozat záró rendezvényén 2008. december 3-án a számos díjat nyert Asztalizene című Térey-drámáról az állandó tagok (Darabos Enikő, Erdélyi Ágnes, Gaborják Ádám, Szilasi László) mellett Lanczkor Gábor költő és Perovics Zoltán rendező alkotott markáns, egymásnak gyakran ellentmondó véleményt.  

Szarka Fedor Guidó kiállítása nyílt meg Budapesten a Fiktív Pubban. A megnyitón az alábbi beszéd hangzott el.

     A szegedi Grand Café retrós plakátdekorációit 2008. december 3-a óta Csősz Géza kortévesztő kortársairól készített fotókiállítása kényszeríti háttérbe, és tölti meg az örök Don Quijote figura többszörös újragondolásával a polgári kultúra mementójaként álló kávéházat.

Fernando Pessoa a portugál irodalom szórakoztató, különös alakja (sőt alakjai), válogatott verseinek impozáns kötetben megjelentetése kapcsán beszélgettek alteregóiról, nemzeti öntudatról és a koronkénti újrafordítások szerepéről az Írók Boltjában december elsején. Mennyire más minőséget eredményez, ha portugál eredetiből fordítja a verseket egyetlen, jó költő, Mohácsi Árpád, s nem nyersfordításokból dolgoznak többen! A remek hangulatú beszélgetés Budapestre varázsolta a portugál partokat, s az egyre hulló eső közben temporális tengerré változtatta a Liszt Ferenc teret.

125. születésnapján Babits Mihály újra elfoglalta Esztergomot. Tudósítás és fotósorozat Babits vidéki menedékének helyreállításáról és szobrának átadásáról.

A szegedi Grand Caféban 2008. november 12-én az állandó kritikusi tábor (Erdélyi Ágnes, Gaborják Ádám, Szilasi László és az estéről igazoltan hiányzó Darabos Enikő) mellett Nátyi Róbert művészettörténész és Milián Orsolya irodalomkritikus mindent látó szemei ítéltek Schein Gábor erősen rétegzett verses regényéről.

Az alábbi értékelések Böszörményi Zoltán Az éj puha teste című regényének a budapesti, Centrál kávéházi könyvbemutatóján (2008. október 30.) hangzottak el. A közel egy órás beszélgetésből Szőcs Géza és Mészáros Sándor mondatait emeljük ki, mintegy kedvcsinálóként Böszörményi Zoltán új regényéhez.

Elek Tibor a magyar irodalom klasszikus szerkesztői és kritikusi magatartását úgy tudta megújítani, hogy igényességéből szemernyit sem kellett föladnia.

  Hamvas Béla jelenvalósága címmel rendeztek ünnepi megemlékezést az író halálának negyvenedik évfordulója alkalmából, november 7-én Szentendrén. A városi köztemetőben, ahol közös sírban pihen Kemény Katalin író-költő-műfordítóval, felavatták a Farkas Ádám szobrászművész készítette új sírkövet, beszédek hangzottak, s a város ünnepelt. Óriási érdeklődés kísérte a délutáni változatos programokat is.

Dinko Telećan Horvát írókat láttak vendégül október utolsó napján a Nagyvilág szerkesztői, a folyóirat Közelmúlt és jelen a horvát irodalomban számának bemutatására. Számtalan érdekesség elhangzott a horvát-magyar kulturális kapcsolatokról, s ahogy Fenyvesi Ottó idézte Antun Šoljant: „A közös élet tapasztalata azonban maradandó nyomot hagyott az azt ismerő népek lelkében: ők tudják, hogy az összetartozás sosem eszményi, de lehetséges. Tudják, hogy csakis egymás különbözőségének tiszteletben tartásával lehet összetartozni.” 

Sánta Ferenc emlékülést tartottak október 29-én az Írószövetségben, megidézve a júniusban elhunyt zseniális, titokzatos író alakját és életművét. Mint ilyenkor szokásos: volt elszorult torkú méltatás (meghalok én is?), a pályatársak olykor saját munkásságukat ismertették hosszú perceken át, s néhány izgalmas meglátás is elhangzott.

Orosz István grafikus, animációsfilm-rendező, a Nyugat-Magyarországi Egyetem Alkalmazott Művészeti Intézete Tervezőgrafikai Szakának tanszékvezető tanára 1975-ben végzett az Iparművészeti Főiskola Grafika szakán. Két akadémiának - a Magyar Művészeti, valamint a Széchényi Akadémiának is tagja. Képeit az Odüsszeiából vett művésznévvel szignálja, melynek jelentése „SENKISE”. De hogy ki is ez a Senkise?