Pluralica, tyűha - Tudósítás és kritika a Pluralica című művészeti folyóirat megjelenéséről

428 oldal, 16-szor 21 centis borító, 24 miliméter vastagság, 88 dekás versenysúly. Az impozáns méretek becsületére válnának még egy kortárs magyar nagyregénynek is, de jelen esetben egy, már külsőre is tekintélyes folyóirat első összevont számának adatai, melynek bemutatójára Szegeden került sor Lőrincz Gergelynek, a lap főszerkesztőjének bensőséges tolmácsolásával, aki a többéves munka és a kezdődő felszabadultság lázában nyitányként csak annyit mondott: „tyűha”.

Pluralica, tyűha

A szellemiség

A tolmácsolás kifejezés azért is tűnik helytállónak a Pluralicával kapcsolatban, mert a bemutatkozó számban a kortárs észt művészetről alkothatunk sokoldalú képet, és a főszerkesztő megfogalmazása szerint a folyóiratnak, amely inkább nevezhető „egy szellemiség” materializált részének, legfontosabb célkitűzése marad a továbbiakban is a „kultúrák közvetítése”. A közvetítés  alapelve pedig a „nyitottság”, amely a bemutató kulcsszavaként és az észtekhez kötődően is magyarázatot adott mind a jelenlegi, mind a későbbi lapszámok szerkesztésére vonatkozóan, és talán ezen elgondolás következetes alkalmazása vezetett a tekintélyes anyag összegyűjtéséhez és megjelentetéséhez. A már nevében és a borító jellegében is sokszínűséget sugalló folyóirat a képzőművészettől kezdve a kortárs észt irodalom legkülönbözőbb alkotásain át a tanulmányokig nyújt áttekintést, és elsősorban olyan olvasókra számít a bevezetőként álló Provocatio alapján, akik „bolygónk kultúráinak egymásba érésével” párhuzamosan nyitottak a „világ összetettségének megértésére”.

Ez az összetettség, vagy stílszerűbben pluralizmus pedig csak annak a „koherenciának” a segítségével foglalható egységbe, amely gátat szab a sokrétű kép- és szöveganyag parttalanná válásának, akár úgy, hogy hívószavak (Materia, Thesis, Interactio, Reactio) mentén fejezetekbe rendezi azokat, akár úgy, hogy az egyes részeken belül is a párbeszéd helyzetébe hozza egymással a különböző műfajú és gyakran más-más művészeti ágakból származó alkotásokat. Ez utóbbi feladat a szerkesztési munka oroszlénrészét alkotva Lőrincz Gergely szerint egy évig tartott, és aprólékossága azt a gesztust is magában foglalja, hogy felhívja a kultúrák, a szövegek és emberek, emberek és emberek közötti kommunikáció fontosságára a figyelmet. Bár a főszerkesztő bevallása szerint voltak időszakok, amikor egyedüliként hitt a lap megvalósulásában, a szerkesztői és fordítói gárda névsora mégiscsak arról tanúskodik, hogy van értelme a „csapatjátéknak”.

A bemutató bensőséges hangulata jórészt éppen abból adódott, hogy a lap szerzői, fordítói, lektorai és támogatói önmagukban megtöltötték a termet. Az olvasókkal való interaktív párbeszéd lehetősége a hamarosan induló honlappal teremtődik meg, amely azonban nem a Pluralica digitális változata lesz, hanem a szerver kapacitásának megfelelően a megjelenő számok kiegészítése a 428 oldal dinamikusan bűvülő szöveggé alakításával. A teljesség igénye nélkül induló bemutató végül a lap szellemiségének vázolása után a már magában is jelentős értelmezési kihívást megtestesítő borító elemzésével bizonyította a fent elmondottakat, és a silk típusú finom papírra nyomtatott magazinszerű küllem és a méretéhez képest könnyed igényességet sugalló elrendezés mindenképpen az aktuális számba való alaposabb bepillantásra csábít.
 

A borító

A folyóirat

A digitális kor kihívásainak, az onlájn kiadványok számának és népszerűségének növekedésével a nyomtatott termékeknek egyre erőteljesebben kell bizonyítaniuk létjogosultságukat az átmedializálódó kulturális piacon, és figyelembe véve azt a mára már közhellyé vált tételt, miszerint „az üzenet maga a médium”, olyan formát és keretet adni a tartalomnak, amely önmagában is értelmezői kihívást hordoz. A Pluralica minden egyes oldala a borító többnyelvű szövegmozaikjaitól a hátlap szövegbuborékba ágyazott néhány pársoros verséig üresjáratok nélkül, gazdag színvilággal és a legapróbb részletekre is ügyelő szerkesztési játékokkal olvastatja magát lineárisan és körkörösen is. Például Az utolsó cigaretta című hátlapon található vers új jelentéssel gazdagíthatja a lapok szélén rajzfilmmé pörgethető képkockákat, amelyek az olvasás irányától függően a pisztolyt letevő vagy éppen magához vevő alakot jeleníthetik meg. Így akár még annak is rögtönzött elemi filmélményben lehet része, aki szó szerint csak végigpörgeti a lapokat.

A mozgóképpé pörgethető lapszél

Aki viszont már idáig eljut, nehezen állja meg, hogy a gyakran dupla oldalt kitöltő legkülönbözőbb képzőművészeti alkotásokat nyugodni hagyja, hiszen többségük a bevezető (Provocatio) felütéséhez híven, egészségesen provokatív jellegénél fogva éppen őt nem hagyja majd nyugodni. Ezek közül például Maarit Murka Kunst macht frei című alkotása (126. o.) ébresztheti fel az olvasóban a legkülönbözőbb etikai, esztétikai és történetfilozófiai kérdéseket, de akár eszébe juttathatja az adornoi tételt, sőt még ízléstelennek is bélyegezheti az észt képzőművész kísérletét. Az értelmezési játék pedig éppen akkor bővül egy újabb kontextussal, amikor a képhez kapcsolódó novellára támaszkodik a fogódzót és a párbeszéd lehetőségét kereső itész.

Maarit Murka: Kunst macht frei

A rengeteg primer anyagot ötvöző vállalkozás a nyitottság jegyében elsősorban a befogadóra bízza a párbeszéd kialakítását, de a Thesis, Interactio és Reactio rovatokban az észt kortárs irodalomról való általános áttekintés mellett interjúkat, valamint egy-egy szöveg esszészerű értelmezését olvashatjuk. Az interjúk közül Csüllög Edina Triin Soomets-cel készített beszélgetése bizonyíthatja az észt kultúrának a folyóiratban is érzékelhető merészen kísérletező jellegét és a pop art irányába való nyitását: „Úgy hallom Asko következő terve egy cigisdoboz…hogy azon jelenjenek meg versek. Te szívesen látnád ott a verseidet? / Na igen, ez a terve már elég régóta megvan, és igen, természetesen beleegyeznék. Egyébként volt olyan terv is, hogy nyomtassunk verseket kekszes dobozokra, sőt kekszekre, amit aztán megesznek…” (346. o.). Az interjúk utáni esszék sem maradnak meg száraz és sós kekszdaraboknak, hanem gazdagon illusztrálva lavíroznak a tudományos nyelv és a folyóiratkritika kötetlenebb újságírói szófordulatai között.

A Materia című blokk irodalmi vonalának prózai és lírai részei, amelyek arányait tekintve az értelmező fejezeteknek vaskos anyagként szolgálnak, nem kizárólag a párbeszéd szituációjával nyitnak a hozzájuk társított képek felé, hanem maguk is feszegetik a műfaji, műnemi és művészeti ágak közötti határokat. Az ilyen kísérletek közül is a legérdekesebb Valdur Mikita matematikai formulákat tartalmazó Mátrixverse, illetve Két vers című táblázatos kombinatív költeménye (140-141. o.), amelyek – a kultúrák közötti kapcsolódási pontokat keresve – leginkább Tandori Dezső sakkverseit juttathatják eszünkbe. Emellett ugyanígy találkozhatunk a szociálisan érzékeny és közösségi problémákat érintő alkotásokkal is, mint például Kalev Kesküla Ha csak Tallinnban van munka (151. o.) című posztszocialista életérzést tükröző versével.

Valdur Mikita: Mátrixvers

A novellák között is találunk az írott beszéltnyelviség legmodernebb fordulatait felhasználó szövegeket, amelyek – a fordítási bravúroknak köszönhetően – kiválóan érzékeltetik az elbeszélői hang hiperlazaságát. Mihkel Samarüütel 10 pm – 03 am című novellájának (98-101.o.) narrátori hangjáról („kurva száraz a torkom baszki”) Spiegelmann Laura nyelvére ismerhetünk, de a klasszikus, irodalmi nyelven történő prózai beszédmód ugyanúgy helyet kap a lapban. Jaan Undusk Forró című regényének Vidéki levél fejezetét (116-119. o.) olvasva a klasszikus levélregény műfajának kortárs észt variánsával találkozhatunk.

Az impozáns méretből adódó, folyóirathoz képest tekintélyes súlyt így nemcsak az ellensúlyozhatja, hogy a könnyen kézbe fogható kötet női szemektől csábító borítója az olvasó imázsának vonalait is tovább egyengetheti, hanem a selyemlapokon egymásra rétegződő anyagok könnyeddé szelídített gazdagsága is. Ez a gazdaság viszont sokat veszítene értékéből, ha márkás laptokok kurzorainak villogása szakítaná meg az észt kultúra egymásba olvadó finom vonalait.
 

Boldog Zoltán