A színészek továbbá elmondták, hogy a rendező arra kérte őket, ne túlozzanak. A legfontosabb dolog, hogy a szerepet belülről próbálják megfogni, ne használjanak külső segítséget. A színészek számára az a legnehezebb, hogy úgy tegyenek, mintha nem játszanának. Ugyanakkor kiderült, hogy A per kapcsán egy nyitott munkafolyamatról volt szó. A rendező a színészek minden ötletét, véleményét meghallgatta, így a színészek közvetlenül hozzájárulhattak az alkotófolyamathoz. A próbafolyamatról az is elhangzott, hogy a rendező hosszas előkészítő munkát végzett.

 

A per, Divaldo Komedie, Prága
 

A prágai Komédiaszínház A per című előadását is immár a megszokottá vált közönségtalálkozó követte. Alice Georgescu az est házigazdája a színház honlapjáról informálódva röviden bemutatta a színházat. Megtudtuk, hogy a Komédiaszínház pici színház prágai viszonylatban, mindössze tizenöt színészt foglalkoztat, a játszóhelyük is kicsi. Évi öt előadást mutatnak be, ezeket viszont nagyon sokat játsszák. A repertoár alapját a kortárs cseh drámairodalom képezi, de időnként feldolgozások kerülnek színre a két világháború közötti irodalomból is. Kiderült az is, hogy a társulatnak három  alkalmazott rendezője van, A per című előadást Dušan D. Pařizek rendezte, aki egyben a színház igazgatója is.

Alice Georgescu azt is olvasta a színház honlapján, hogy a prágai Komédiaszínháznak az a sajátossága, hogy egy különleges, újfajta játékstílust hozott létre. Ennek a stílusnak az a lényege, hogy a színészt arra bíztatja, folyamatosan jelen legyen a színpadon, ne a hagyományos értelemben vett módon játsszon, alakítson. Alice Georgescu arra volt kíváncsi, hogy mit is jelent ez az új stílus, és könnyű-e a színészeknek ezt játszani.

A Josef K.-t alakító Martin Finger saját tapasztalatával próbálta példázni, hogy mi a hagyományos és az új stílus közötti különbség. A főiskola elvégzése után 4 évig a prágai Nemzeti Színház tagja volt. Ott, ha nagyon expresszíven játszott, vagy akár túlzott, megdicsérték. A Komédiaszínház új stílusa arra vonatkozik, hogy a színész minimalista eszközrendszerrel dolgozzon. A színésznek tudatában kell lennie, hogy a színpadon szerepet játszik, értenie kell, hogy mit játszik; a gondolatok kifejezése és közvetítése a legfontosabb.

A színészek továbbá elmondták, hogy a rendező arra kérte őket, ne túlozzanak. A legfontosabb dolog, hogy a szerepet belülről próbálják megfogni, ne használjanak külső segítséget. A színészek számára az a legnehezebb, hogy úgy tegyenek, mintha nem játszanának. Ugyanakkor kiderült, hogy A per kapcsán egy nyitott munkafolyamatról volt szó. A rendező a színészek minden ötletét, véleményét meghallgatta, így a színészek közvetlenül hozzájárulhattak az alkotófolyamathoz. A próbafolyamatról az is elhangzott, hogy a rendező hosszas előkészítő munkát végzett. A félig német származású Dušan D. Pařizek először lefordította cseh nyelvre és színpadra adaptálta Kafka regényét, ezt követően megteremtette az előadás terét, és csak ezután kezdett el próbálni a színészekkel.

A Per bemutatója nemzetközi premier volt. Hamburgban került rá sor, az előadás egy ottani fesztivállal koprodukcióban született. Azóta a produkció több fesztiválon vett részt, és 2007-ben elnyerte Csehországban Az év legjobb előadása díját, Martin Finger pedig a Legjobb férfi főszereplő díját.

Henning János fotói

Együtt játszani

Ionesco: Öt egyfelvonásos, Odeon Színház, Bukarest

Az Odeon Színház Ionesco: Öt egyfelvonásos című előadása utáni közönségtalálkozót Karsai György kritikus, egyetemi tanár nyitotta meg. Karsai Ionesconak egy 1959-ben írt leveléből kiindulva akarta megközelíteni az előadást. A levélben azt írja Ionesco, hogy bukásain keresztül lett sikeres, ezért mind a mai napig alapvető kérdés, hogy milyen stílusban kell játszani darabjait. Karsai György impressziója szerint egy mozaikszerű előadást láthatott a közönség, ezért azt akarta az Odeon színészeitől megtudni, hogy a próbafolyamat során volt-e olyan szándék, hogy egységes stílusban játsszák az öt egyfelvonásost.

A színészek elmondták, hogy Alexandru Dabija rendező külön-külön próbálta a jeleneteket, így nem tudják, hogy akart-e valamilyen egységesítő stílust, de az mindenképpen egyértelmű számukra, hogy a rendező gondolata egységes volt. Azt is megtudtuk, hogy az előadás premierje abban a párizsi Théâtre de La Huchette-ben volt, ahol mintegy ötven éve Ionesco két „klasszikussá” vált darabját A kopasz énekesnőt és A leckét tartják műsoron megszakítás nélkül. Az Odeon előadását a La Huchette állandó közönsége és a társulata is nagy elismeréssel fogadta, ami egyfajta mércét is jelentett számukra.

Karsai György elmondta, hogy az abszurdot csak nagyon komolyan szabad játszani, az Odeon színészei pedig így játszottak, ettől működött is az előadás. Arra viszont kíváncsi volt, hogy a rendező miért ezt az öt egyfelvonásost szervezte egymás mellé. Észrevétele szerint az előadást alkotó első három szkeccs és az ötödik egyfelvonásos valóban az abszurd jegyeit hordozza magán, míg a negyedik, A hézag című inkább a Feydeau-típusú bohózat struktúráját követi.

A színészek a rendező hiányában nem tudtak válaszolni arra, hogy miért ez az öt egyfelvonásos szerveződött előadássá. Azt elmondták, hogy valóban van különbség a öt szkeccs stílusában. Az első három jelenetben (Ismeri őket?, Autószalon, Nátha) az abszurd jegyei érzékelhetők, a negyedik jelenetben (A hézag) a caragialei hagyományok fedezhetők fel, mert klasszikus drámai forma, van struktúrája – nem kell a klasszikussá vált Ionescot keresni benne –, végül az ötödik jelenet (Eladó leány) az abszurd verbális síkját mutatja meg. Azt fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a rendező azzal kezdte a próbákat, hogy „gyertek ,játsszunk együtt”. Ettől a perctől kezdve a színészek vakon megbíztak Alexandru Dabijaban anélkül, hogy bármilyen ok-okozati összefüggést kerestek volna a Ionesco-egyfelvonásosok között.

Az Odeon Színház előadása Temesváron 2007-ben elnyerte a Román Dráma Fesztiváljának, 2008-ban a Román Komédia Fesztiváljának díját. Az UNITER 2008-ban a Legjobb Előadás és a Legjobb Rendezés díjára jelölte. Alexandru Dabija 2008-ban Országos Rendezői díjat kapott.

Henning János fotói