VITAMIN SZEGEDEN

A téli Vitamin-hiány korántsem jelentette a szegedi Grand Caféban immár új évaddal jelentkező kritikai beszélgetéssorozat végét, amelynek tavaszi szemesztere első ízben Esterházy Péter Semmi művészet című regényét idézte meg, hogy Darabos Enikő, irodalomkritikus, Gaborják Ádám, irodalmár, Erdélyi Ágnes, a szegedi kulturális élet egyik életben tartója, valamint Szilasi László, irodalomtörténész mellett Hadas Miklós szociológussal minél több nézőpontból láttassa e szörnyen hosszúra sikerült mondat után az Esterházy-szöveguniverzum legfrissebb kapcsolódási pontját.

„A köcsög magáról szarul ír”?

Kritikai beszélgetés Esterházy Péter

Semmi művészet című regényéről

(Szeged, Grand Café, 2009. február 18.)

    Ez a kapcsolódási pont pedig a foci és az anya mellett A szív segédigéin át a narrátorhoz vezetett, akiről nehezen dönthető el, hogy – Darabos Enikő szavaival –  „nagyképű, dagályos és pampogós”, vagy netán Esterházy Péter. Ha pedig ezen második lehetőség állna fenn, akkor a kritikusok a magyar irodalom „szent teheneként” (Erdélyi Ágnes) vagy csak egyszerű „írófejedelemként” (Szilasi László) kezelve Esterházyt miért a kultusz felől olvassák a szöveget, és tiszteletköröket róva inkább az életműben keresik a Semmi művészet helyét, minthogy a lejátszott meccsek helyett az adott mérkőzésre tekintenének. Esterházy mint személy mindenképpen bezavar; ki kellene állítani.

Hadas Miklós és Szilasi László

    Hadas Miklós szerint maga a regény is okot ad erre, amely egy „nagyon rossz könyv”, és emellett „morális aggályok” is megfogalmazhatók a sportszerűtlen írói viselkedés ürügyén, amikor is a vajdasági magyar irodalom a Pulp fiction mellett a magyar maffiakérdéssel kerül egy gondolatsorba és egy mondatba, ráadásul funkciótlanul és cseppet sem – de nagyon nem! – viccesen. A suta és erőltetett szóviccek lelátói humorán túl Hadas a Fancsikó és Pinta, valamint a Pápai vizeken ne kalózkodj! esztétikáját kéri számon a regényen, és ez ügyben a közönség soraiban ülő vájtszemű olvasó felhívja figyelmét a regény címére (ti. Semmi művészet), amely igencsak fityiszt mutat a magas irodalomnak.

Darabos Enikő és Erdélyi Ágnes

    Darabos Enikő pedig, miközben még egyet rúgott a feldobott labdába és látszólag Esterházyba, gyors tekintettel újraolvasva a címet arra a rettenetes következtetésre jutott, hogy a „kánon csúcsán álló” szerző erőteljesen elmozdult a bulvár irányába. Ez az elmozdulás ahhoz a szigorúan narrátori sportszerűtlenséghez vezetett, hogy az elbeszélő egyszerűen „köcsög” a szereplőivel. Amíg – Hadas szerint – saját egóját a végtelenségig tágítja (ti. nála a narrátor=Esterházy), teljesen megfeledkezik az alázatról, és teszi mindezt a borzasztóbbnál is alantasabb, de a beszélgetők és a közönség jelentős részét mégis nevetésre bíró gyalázatos – és semmiképpen sem vicces – humorral. Végül a Szilasi-Hadas-Darabos triász bulvárosan vulgáris végkövetkeztetése, hogy a „köcsög magáról szarul ír” (nincs elég erős szmájli ehhez).

    Végül Szilasi rántotta le az újraírás álcáját azzal, hogy Esterházy helyett is beismerte: elfogyott a megírható anyag. Szinte konszenzus alakult ki arról, hogy mind a téma (anya, foci, ego), mind a szöveg (a „köcsög” hangnem) túlírt és elhibázott, de Szilasi – szinte egy már jellemző vezércsellel – hirtelen méltatni kezdte a próbálkozást: a továbbírást, a narrátori lazaságot, a többször felemlegetett kidolgozatlanságot. „Kajolom ezt az irányt” – szólt szinte Esterházy hangján, és a „legjobb katolikus író” képének ilyen irányú feszegetése előtt szinte kalapot emelt, de inkább ivott egy ásványvizet.

Gaborják Ádám, Darabos Enikő, és Erdélyi Ágnes

    Erdélyi Ágnes pedig ezt kihasználva a „szándékos túlírás” és a „direkt rossz bulvár” irányokat felvetve a Nádassal (azaz Nádas elbeszélőjével!) való homoerotikus játékot vette észre, amely némely tekintetben izgalmasabbnak mutatkozott az anya és Puskás kapcsolatánál, de véleménye szerint is „pihentetni kellene a foci témát” a magyar irodalomban. Bár Gaborják Ádám előszeretettel szőtte volna tovább a test kérdéséről való beszélgetést, abban mindenki egyetértett, hogy nem megy ez a katolikus, prűd és a test-témával a trendhez is alkalmazkodó rejtett Nobel-díjasunknak. Így fordulhat elő Darabos Enikő szerint, hogy a homoszexualitásról való beszéd „szánalmas buzivá” avatja a szereplőt, és a téma körbefecsegése történik meg a kérdés valódi boncolgatása helyett. Néhol még a Nádas-paródiát megkockáztató kritikát is felidézte Darabos Enikő és Gaborják Ádám, amikor a nemi szervét 365-ször fotózó szereplőt hasonlították a Saját halál fa-sorozatához. Hadas szavával élve pedig ez a túlzott „cimboraság” Nádassal és Balassával még visszatetszőbbé teszi a suta kísérletet, amelynek legproblémásabb részeibe lapoztak bele az est beszélgetői, és keveredtek egymással és az igen aktív közönséggel termékeny és elszánt vitába.

Boldog Zoltán

    Aki pedig a későbbiekben résztvevője vagy szemlélője szeretne lenni a kritikai beszélgetésnek, az alábbi témákról az alábbi időpontokban teheti meg a Grand Caféban (6720 Szeged, Deák F. u. 18. II. e.):

Március 11. (19 óra): Borbély Szilárd: Árnyképrajzoló
Április 1. (19 óra): Erdős Virág: A merénylet
Április 22. (19 óra): Spiegelmann Laura: Édeskevés
Május 13. (19 óra): Sirokai Mátyás: Pohárutca.