Kövi Sára Szegeden

Futótűzként járja majd be a világsajtót, de mégis mi, egy művészeti és irodalmi portál, mi (!?) adunk először önöknek (drága és figyelmes olvasóink) hírt, hogy a világsztár, a szenzációs, a megkerülhetetlen, a csodálatos, gyönyörű, zseniális és szexi, Sharon Stone Szegeden járt! Meztelen pasikról, életéről, alteregóiról, legújabb (magyarul!) megjelent könyvéről, s a XXI. századról soha eddig ki nem fecsegett szenzációkat vallott be Boldog Zoltánnak, aki a Grand Caféban kérdezte. Tudósítónk a helyszínről élve jelentkezik.

Sharon Stone Szegeden

Tudósítónk a helyszínről jelentkezik

Továbbá az sem ártana, ha még beleírnám a cikkbe azokat a szavakat, amelyekre a gugliban a legtöbben keresnek rá, hogyaztmondja: free, meztelen pasik-csajok, download, porno (rövid ó-val), ingyen, hitel, szex, pénz, szőke, program, blondie, letöltés, most, társkereső, buddha, krisztus, magyar, munka, working, progress, angol, szótár. Ugyanis Sharon Stone magyarhangja, Kövi Sára szerint a cikkeinek, verseinek nagy részét a blogján azért olvassák, olyan sokan, mert beleírja néha, hogy „meztelen pasik” és erre, mint kihelyezett aknára ráfutnak a szörfölők, s máris balettka csodás világában találjak magukat.
Ki az a Balettka? Kövi Sára, hátrahagyva Hálivúdot, Erdélyben él és tanít, s úgy érezte, hogy hiányzik az erdélyi közéletből egy Anettka. Ezért tehát úgy döntött, létrehozza, oldalbordájából kipattintja ezt a kis drága, jó, idegesítő, ahogy ő maga mondta „elszállt nőt”: Balettkát.
Balettkára meglehetősen sokan voltak kíváncsiak. Fiatal lányok ezrei gyűltek a Grand Caféba. Nem is gondolnád, hogy egy verseskötet bemutatóján vagyunk! De vajon versek-e ezek? Kövi Sára provokál. Provokálja a hagyományos irodalmi közízlést. Már ha van ilyen humortalan irodalmárok fején kívül. Valószínűleg nincs. A számok rémes világában Pól Kohéló jobban fogy, mint Márai Sándor, de a számoknak az a legfőbb tulajdonsága, hogy hazudnak. Nem szabad bedőlni nekik. Éppen így a divatnak sem, mert a divat azt jelenti, hogy az, ami már most menthetetlenül elmúlt. Ha valaki a divatot követi, az olyan, mintha Forma–1-et nézne. Vomm. Vomm. Vomm. Berregnek az autók, senki sem tudja igazából miért. „Száguldó cirkusz” élnek az unalmas és beszédhibás riporterek egy szétkoptatott költői képtelenséggel, hogy aztán azt mondják: „Úgy gondolom, nekem az a véleményem, hogy szerintem öööööööööö.” Ugyanez a rádióban, és a többi műsorban. A beszédben is van környezetszennyezés, s néha arra gondolok, hogy lehet, büntetni kéne, ha valaki háromnál többször karattyol semmit az éterben. Kövi Sára azonban nem karattyol mellé, nem beszél rosszul, kimondottan jó hallgatni.
Már ahogy az est kezdődött, az adott neki valami sajátos közvetlenséget és szépséget. Egy kislány, egy kis balerina bepördült tütüjében, mintha pihe lenne, mintha egy a sok ezer lerajzolt háromlábú balettkák közül. Úgy táncolt, mint egy angyal, mint egy asztrállány, egy vágykép és álom, amely szökni óhajt a földtől, el akar ugrani, lebegni és repülni a világmindenségben. Valóban „elszállt nő” ez a balettka.
Miközben beszélgetnek, Kövi Sára szétszórja millió színes tintájú tollát az asztalon, azt mondja azt szereti, ha káosz van körülötte. Igazi celeb mentalitás. A közönség sokszor elneveti magát, Sára őszinte, nyílt, szigorú, és igen, kissé talán bulvárosítja ezt az egész irodalom-játékot, de ezzel közelebb is hozza az olvasókhoz nem csak a saját világát, hanem magát az irodalmat, a költészetet is. Azt mondja avantgarde-haiku, ami kicsit fából vasparipa, de azért jó. Könnyedsége üdítő, finom, a közönség azt  érzi, hogy közbeszólhat, hogy akkor ez is interaktív, kérdések cikáznak, és meghökkentő válaszok. Kövi Sára ugyanis bár álnév, bár játék, bár viccel – tehát halálosan komoly –, mégis legfőbb tulajdonsága az, hogy nem játssza meg magát. Íme, édesanyámmal egy fiatal, szép és intelligens hölgy, akihez odalép most épp egy gyönyörű szegedi leányzó, s azt mondja: „Csókolom, az Interneten rendeltem meg könyvét. Aláírná?” „Hogy írjam alá?” – kérdezi – „Kövi Sára? Balettka? Vagy az igazi nevemen?” A kislány mosolyog. S e mosolyában benne van a csalfa játék, amit a nők napra-nap űznek, harcos amazonok ők ugyanis mind. Szeges sarkú csizmáikban, kifestett arcukkal, láthatatlanul láncrafűző illatukkal. S mégis egy szemrebbenéssel tovatűnik ez a nagy háború, amit férfiak és nők űznek egymással napra-nap, amiben enyémmé és tieddé válnak, csupa birtokviszonnyá téve egymás szeretetét, melynek lényege éppen a feloldódás, elengedés, és odaadás. Tehát a lány elmosolyodik, s most újra kisleányka, olyan ki, amikor megkérdezik, ki a legjobb barátnőd, azt mondja „a Csabi”. Mert még nincs különbség, nincs dualizmus, nincs megosztottság, s azt mondja most: „Hát úgy írja alá, hogy Kövi Sára!”
Kövi Sára hatása éppen ez, bulvárosítja az irodalmat, nyolcezer szövegből csinál egy vékonyka könyvet, könnyed és bosszantó, de őszinteségével, hogy álneve mögött valójában ő maga lakozik lefegyverez és gyermekivé tesz. Egyszer csak azt szeretné az ember lánya (és fia), hogy Kövi Sára hozza be este a cukros tejet. Meséljen egy kicsit, Balettkáról, vagy másról, ami épp eszébe jut, mert olyan jó, olyan kedves a hangja.
Aztán hirtelen visszakerülünk újra a bemutatóra, elvégre ez mégis csak egy est, és ez a szöveg meg egy helyszíni tudósítás (lenne, ha nem én írnám). Sára még kicsit beszél, főleg az fog meg, amikor arról beszél, hogy a szöveget ma már kilóra gyártják. Kell a duma. A duma meg ömlik. Úgyhogy itt abba is hagyom, Sárát olvasni kell, élvezni Balettkát, hogy felkapják a fejüket e szókapcsolatra a férfiak is.
Ha Shakespearet kérdeznék, akkor szerintem, ilyen címmel írna mindebből darabot: Exluzív vagy, amit akartok.

wst


Kritika a könyvről az Irodalmi Jelen Online-on
Kövi Sára blogja