Sziporkázó nyelvi humora és abszurd történetei miatt a magyar olvasóközönség is kedveli az ötven éve elhunyt Boris Vian regényeit, sikerrel vitték színre hazánkban darabjait, versei vagy jazzkritikái azonban nem hozzáférhetőek. 18-20 kötetesre tervezett életműsorozatában pótolja ezeket a hiányokat a Carthaphilus Kiadó. A Könyvhétre újabb novelláskötetet jelentetnek meg. 

10.30–11.30 JORDÁN TAMÁS vezényletével az Esztergomi Bazilika lépcsőjén 1000 diák és érdeklődő együtt elmondja az Esti kérdést (nagyon rossz idő esetén a helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum Vármúzeumának Nagyterme, 2500 Esztergom, Szent István tér 1.) 

Kedvére találhat mindenki programot a Könyvfesztivál gazdag kínálatából. Több száz szerző könyvét mutatják be a hétvégén, s az autogramokra vadászók kiélhetik gyűjtőszenvedélyüket. Képriportunk Podmaniczky Szilárd szórakoztató szótára mellett Szőcs Géza gyűjteményes kötetére fókuszál, de helyet kap a Boris Vian-kultusz és Szávai Ilona nagylelkűsége is. No és az Ulickajára várók hosszú sora. 

Péntek délelőtt a melegedő idővel együtt fokozatosan nőtt a Millenáris Parkban piknikezők és a Könyvfesztivál helyszínein nézelődők száma, pedig elvileg tartott még a munkaidő. Bebizonyosodott, hogy gyermekprogramot érdemes főként ilyenkorra szervezni, vagy újdonsága miatt valóban vonzó előadásokat hirdetni, mint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete tette. Innovatív ámokfutás 2.0. 

A Millenáris Park előtt (újra)építik a járdát, a parkolóból deszkapallón lehet átjutni a parkba. Valamit bontanak is, és épül a jövő. Szili Katalin meghatja saját magát. Ulickaja boldog az ajándékul kapott rózsától. Megnyílt a XVI. Budapesti Könyvfesztivál. 

Balla D. Károly előtt is létezett magyar irodalom a Kárpátalján! A hatvanas évek közepén jelentkezett az első, félelem nélkül felnőtt generáció, mely fórumot talált és teremtett magának, mesélte S. Benedek András, aki Együtt címmel szamizdat folyóiratot szerkesztett annak betiltásáig. Mert tisztában volt vele, hogy „egy kisebbség kultúra nélkül, önálló hagyományértelmezés nélkül nem fog fennmaradni.” 

Budapesten azért jó élni, mert az ember a dolgok közepében lehet, s azért rossz, mert a túl sok esemény miatt nagyon sok mindenről le is maradhat, sokszor olyanokról, amik pedig megérdemelnék, hogy megjegyezze, megírja, ellátogasson rá az ember. Tudósítás töménytelen mennyiségben fog most áradni erről a Könyvfesztiválról, hiszen barátaink, szerzőink, szerkesztőink mind kint lesznek, s reméljük folyamatosan tudunk feltölteni munkáikból az Irodalmi Jelen oldalaira. Sajnos én nem vagyok túl jó helyszíni tudósító, de elmondhatom, ma ott voltam a Könyvfesztivál első napján, s nagyon élveztem. Mindenkinek, aki szereti a magyar és a külföldi irodalmat, akinek a könyv ünnep és a szerelem: csak ajánlani tudom. Minek örültem ezen az első délutánon leginkább?

Radnóti Miklós születésének közelgő centenáriumára a Negyedik eclogából választott, „…az égre írj, ha minden összetört!” címmel nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az MTA május ötödikére időzített hagyatékbemutatója előtt két héttel. Radnóti „élő, mindig újraélhető élményt ad. A szerelem és a humánum teszik népszerűvé és aktuálissá verseit” – mondta a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, Harsányi László. Halál, iszonyat, pusztulás, rettenet, borzalom, szépség, halál, mondta Lator László. 

A közel negyven nyelvre lefordított mű sikertörténetének kezdetét úgy mutatja be Dragomán, hogy a Magvetős megjelenés után elkészült néhány fejezet angol fordítását elküldték az egyik legjelentősebb amerikai folyóiratnak, ahol a több ezer beérkező kéziratból kiszúrta ez egyik segédszerkesztő – kínai lévén abszolút együtt érzett a novella kis főszereplőjével, Dzsátával, míg végül átesve minden rostán, az elküldött fejezeteket lehozta a lap. 

   A politika persze szeret nem túlzottan nagy figyelmet fordítani az irodalmárokra, még ha a viszony jónak is mondható eleinte, gondoljunk csak Mátyás és Janus Pannonius viszonyára – folytatja Sumonyi Zoltán. - Egyik uralkodó sem tud hosszútávon együtt élni az íróval, mert az író, a költő mindig megmondja a saját véleményét. Ez nem igazán jó a politikának, ezért nem akarnak tudomást venni a figyelmeztetésekről, de valami mindig ott ragad. 

 A Kétfarkú Kutya Kht., a Nemteg Vizuális Kultúra Kutató Központ, az Artbutik, valamint az izlandi hadsereg közreműködésével  mutatták be a méltán világhírű EBBŐL MAJD CSAK MEGÉLÜNK VALAHOGY művészcsoport NA EZ AZ című úgynevezett kiállítását a Boulevard&Brezsnyev galériában. A kiállításnak hatalmas sikere volt, még az utcán is álltak és vártak az emberek, hogy megnézhessék. Helyszini tudósítónkról a kiállítás kezdete óta nem érkezett hír, s megszakadt vele minden kapcsolatunk. Ugyanakkor beépített kémeinknek köszönhetően talán elsőként közölhetünk fotóriportot a nagysikerű kiállításról. Figyelem EXLUZÍV!  

Ünnepnap április tizenötödike a magyar írók számára, mert háromévnyi „Csipkerózsika-álom” után végre nagyszerű összefogásnak köszönhetően, újra megnyílt a Magyar Írószövetség budapesti székházában a könyvtár. A megújult könyvtár azonban nem csak írók, költők számára nyitja meg kapuit, hanem a környék lakóinak, az olvasás és szépirodalom szerelmeseinek, és a postásoknak is. Új, hiánypótló, barátságos közkönyvtár nyílt tehát Pesten, mely létfontosságú nemcsak a város, hanem hazánk szellemi életének szempontjából is.

 „Szellemi embernek most nem jó lenni”, vélekedik, ezt már a hallgatóság kérdéseinek egyikére válaszolva. „Még más is mondja meg, hogy hogyan legyek rosszul? Én magam szeretném megmondani.” Annyi a szabadsága az embernek, hogy nem tesz valamit mindenáron, hanem felemeli, s ha már nem szeretné tartani, elhullajtja. Ezen túl pedig nincs olyan dimenzió, hogy milyen célból vagyunk itt ebben a létben.  

"Ültünk Kakon a kanapén. Átestünk a szereplésen, mégsem ütöttük meg magunkat; módjával mondtunk csak hülyeséget, hátradőlhetünk a süppedős melegbe. Mert a szobában meleg volt, legalább negyven fok (Vass Tibi így szereti). Székelyhidi sört kért (kapott), Simon Adri cigizni ment a teraszra, pedig leszokott, a feleségem Tündével beszélgetett vagy (a másik) Szilviával, nem tudom; valakik pingpongoztak (szoktak)." - írja Bene Zoltán a Spanyolnátha "Szeged"- összeállításának vendégszerkesztője.

A Vadnarancsokkal figyel fel rá az irodalmi élet. Új hang, együtt indul Zalánnal, Esterházyval. Kérdi tőle Berka: hol szokott publikálni, miért változnak a helyek? Kibomlik valami nagyon szép: a szabadság iránti vágy. Ott publikálni, ahol azt közölnek, amit ő szeretne, nem kötik meg, nem írják elő, mit adjon, mit írjon. A szabadság, függetlenség iránti igény az írói, költői, művészi pályáján úgy van jelen, hogy magát a szót talán egyszer sem ejti ki. 

Most, a 21. század elején éppen olyan aggasztó és kiélezett a helyzet, mint volt, teszem azt, harminc évvel ezelőtt, a művészeknek és íróknak mégsem futja többre holmi vásári komédiázásnál, humbuknál, léha monológoknál. Olyasmi ez, mint valami szemfényvesztő hakni, ahol unottan el-elrontható a szöveg, hiszen „úgysem veszik észre…”

A tükörből tűnik elő. Valahonnan a tükörből.Halántékát megtámasztja egy tenyér. Idegen.Pont ugyanúgy, mint egykor, régen. Akkor,még évtizedekkel ezelőtt, egy fényképen:mikéntha idegen kéz lenne, mintha valamiféleidegen tenyérre támasztaná a halántékát, ésúgy nézne bele a kamerába.  

 Április elsején az Írószövetségben a zentai Zetna köré szerveződött vajdasági poéták „csikófogata” celebrálta jelenlétét a magyar irodalomban – jelesül három kétlaki alkotó: Danyi Zoltán, Szegedi-Szabó Béla, Tóbiás Krisztián.

Összességében kissé szerepcserés este lett, talán a berakott hajú nénik, akik a csütörtöki borzongást várták az írónőtől, aki paróka nélkül, decens-csinosan (csak a fülbevaló műanyag disznó extra kicsit) volt bájosan szórakoztató, nos, benne kellemesen csalódtak, de borzongás mindenkinek jutott. Végezetül talán csak a veszprémieknek kellett volna pironkodó arcú bocsánatkérések helyett feltenni Kellei Györgynek saját könyve címét: „Akkor most ki a bunkó?”   

 A változók pedig a meghívott vendégek, s a lista hosszúra nyúlik az elmúlt évek alatt a Szépírók Társasága, a Könyv utóélete sorozatának is köszönhetően: Bartis Attila, Péterfy Gergely, Balázs Attila, Garaczi László, Harcos Bálint, Németh Gábor, Háy János, Grecsó Krisztián, Varró Dániel, Györe Balázs, Dragomán György, Zeke Gyula, Lovas Ildikó, Ferdinandy György, Tóth Krisztina, Kőrösi Zoltán, Jánossy Lajos, Kiss Ottó,Parti Nagy Lajos, Esterházy Péter, Békés Pál, Závada Pál, Grendel Lajos mind-mind ellátogattak a Királynék városába.