Jön! Jön! Jön a Kisgömböc!
A vásári komédia és a pszichothriller ötvözésének tűnt elsőre az V. Gyermekszínházi Szemlén ma bemutatott Kisgömböc, amelyet a debreceni Vojtina Bábszínház adott elő. A Vojtina előadása azonban sokkal több volt ennél. Ez a darab a kor sajnos aktuális és éles tükre, mely mégis annyira finoman csiszolt, hogy a közönség – kicsik és nagyok – hatalmas lelkesedéssel fogadta.
Jön! Jön! Jön a Kisgömböc!
Adott tehát egy magyar népmese, a Kisgömböc, amit Galántai Csaba, az író, s különösképpen a rendező, Veres András, igen ügyesen megfogott, s a játszók: Fekete Dávid, Hajdú Péter, Hell Krisztina, Papp Melinda és Reschofsky György töretlen lendülettel, kiváló színpadi mozgással adtak elő. A díszlet, és a különböző bábok annyira el voltak ehhez az előadáshoz találva, hogy szinte megfeledkeztem néha arról, hogy teljes játékukkal a színészek is jelen vannak. Kisgömböc minden egyes stáción áthaladva, csaknem minden szereplőt felfalva, határtalan mohóságát kevéske híján betetőzve tényleg mindent megzabált.
Ahogy a darab ajánlójában írják: „Honnan jött és hova tart a kisgömböc? Nem tudja senki sem, gurul, mint a labda, s aki útjába akad, azt bizony bekapja. Eszi a csigát, annak a házát, a templomnak tornyát, a harang kondultát, a villamos sínét, az óra tik-takját, eszi az ángyomnak térde kalácsát. Hamm, hamm, ami még van, az már csak volt neki. Haj, kisgömböc, haj, lesz ebből még baj! Eszi a gazda egyetlen jószágát, bokornak levelét, fának az ágát, eszi a kéket, eszi a zöldet, eszi a csillagot, eszi a földet, eszi a napot, eszi a holdat, a reggelt, az estet, a mát és a múltat, hétfőt és szerdát, húshagyó keddet, arcon a vonást, jóban a kedvet. De mielőtt megenné a mesénknek végét, foglalja el mindenki bábszínházi székét!” – Elfoglaltuk a székünket, s erőst kellett kapaszkodni, mert a darab izgalmasabb volt, mint bármilyen pszichothriller, és szórakoztatóbb, mint a régi vásári komédiák. Köszönhetően talán a hangok és fények tökéletes kihasználásának. Két hangrészletet fel is vettem az előadásból, pozitív kritikám alátámasztására, s remélve, hogy ezzel csak kedvet csinálok a darabhoz, illetve, hogy nem sértem meg a Vojtina társulatot, itt közzé is tenném. Hogy miért? Mert a zene, a dalok remekül fel voltak építve, s a gyerekek végig együtt voltak Kisgömböc történetével. Ez egyébként az egyik felvételből is kiderül, ahol a hátam mögött ülő kisgyerek azt mondja: „Én a Kisgömböc vagyok. És te?” – mire a kislány: „Hááát…. én a Mihál… vagy-vagy… jaj nézd!” – és akkor jött a végső leszámolás, ami tapsviharba torkollott, hiszen Mihálka, a Varjú segítségével egy remek bugylibicskához jutott és… de ezért kell megnézni a darabot.
Hanem közben volt nekem egy gondolatom. Ezt kérem ne vegyék pontos értelmezésnek, ne gondolják, hogy a darab ezt jelentené, vagy így kéne értelmezni, hanem csak annyit, hogy én így éltem meg, s éppen a hátam mögött lévő két kis szakértő inspirációjára. Tehát hogy ez az egész, úgy értem Gömböc és Mihál, sőt a Varjú is, tulajdonképpen egy személyiség három része. És néha Mihál rá is állt a Kisgömböcre, s úgy vándoroltak, még akkor is, amikor már eltűntek a színek és a hangok, és a Kisgömböc csöppet sem volt vicces. Kissé, mintha Kisgömböc valami nem éppen elfojtott fogyasztói tudatalatti lett volna, s Mihál az elején elég naiv „felettes én”, miközben a Varjú az örök misztikus intuíció, afféle károgó lelkiismeret, amely mindig tudja, hogy mi és ki a jó és a rossz. Ebből a bárgyú gondolatomból akkor léptem ki, midőn a darab végén Mihál haza akar menni, s keresi a Hazát. Igen aktuális ez mainapság, s aztán hirtelen kilép a nézőtérre, meglátja a gyerekeket, s rájön, hogy azért van itt még Haza. Ekkor kezdődik a végső küzdelem, a legértékesebbért, a legmagasztosabbért, amit Kisgömböc csak Mihál felzabálásával tehetne magáévá, mégpedig az emlékekért. Ezek az emlékek Mihál emlékei a Hazáról és rólunk, a gyerekekről, a nézőkről, s nem falhatja föl még a szörnyű, mohó, Kisgömböc sem, mert a debreceni Vojtina Bábszínház él és játszik. Szerencsénkre.
wst
Képek forrása: Vojtina Bábszínház
http://www.vojtinababszinhaz.hu/
A kisgömböc
A magyar népmese nyomán írta: Galántai Csaba
55 perc, 4 éves kortól ajánlott
Május 8. 11 óra, Színházterem
Rendező: Veres András
Játszók: Fekete Dávid, Hajdú Péter, Hell Krisztina, Papp Melinda, Reschofsky György
A bábokat és díszletet tervezte: Boráros Szilárd
Szcenikus: Grosschmid Erik
Zene: Reschofsky György
Rendezőasszisztens: Nagy Mónika
Fény: Ágh András, Bartha Zoltán
Hang: Nagy István, Papp László
A bábokat, díszleteket készítette: Grosschmid Erik, Bérczi Katalin, Fuchs Mária, Kiss Antalné, Nádasiné Szegedi Éva és a Borsos család
Előadás időpontok:
VOJTINA BÁBSZÍNHÁZ
május 10. (vasárnap) 10:00
május 13. (szerda) 14:00
május 14. (csütörtök) 10:00
május 15. (péntek) 10:00, 14:00
Kapcsolódó cikkünk:
Pöttömszínházi szemle a nagyvárosban - Beszámoló és interjú Futó Ákossal
