A régi hagyomány szerint idén is a déli harangszó után csendült fel a Himnusz a Petőfi Irodalmi Múzeum, azaz a Károlyi-palota kertjében, hogy az egybegyűlt írók, költők, olvasók vagy egyszerűen csak érdeklődök megemlékezzenek történelmünk legnevesebb márciusáról. Nagy Koppány Zsolt Mikszáth szavait hívta segítségül, hogy visszarepítse a hallgatóságot a múltba.

milyen széles mennyibe kerül
utad mi lebeg mennybe merül
időzőjelét ki sem teszi
párában úszik pityerszeri
alvégek felvégek szájszéle
kékül a zivatar átér-e
erdőn mezőn lóhalálába
hegyoldalog a határtábla

Feledhetetlen élményben lehetett része annak, aki részt vett az Ady100 című esten a Benczúr Házban: Nagy Angéla szervező szívét-lelkét beletette műsorba, és az azt követő vendégségbe. Nemcsak a verses-zenés műsort hatotta át a személyesség, de a vendégek megkóstolhatták például Angéla saját készítésű, Ady édesanyja receptje alapján készült pogácsáját és egyéb korabeli finomságokat is, melyekhez történetek is jártak…

Ugyancsak kemény faggyal köszöntött ránk a magyar kultúra napja, de a Petőfi Irodalmi Múzeumban annál szívet melengetőbb volt a hangulat. Az ünnepi estén a múzeum Jókai-gyűjtemény-katalógusának harmadik kötetéről beszélgettek a készítők, miközben szórakoztató részletek hangzottak el Jókaitól, Mikszáthtól és a korabeli sajtóból.

Ady-estet rendezett az Irodalmi Magazin a PIM-ben, melyek középpontjában Nagyvárad, A Holnap-antológia és Csinszka álltak, de Buda Attila, Herczeg Ákos és Zeke Zsuzsanna hozzászólásai nyomán egy kicsit a századforduló is megelevenedett, Váradtól Bécsen át Párizsig.

Aki otthon akar lenni, az a családi házból / egyre többször és egyre több időre szökik el, / aztán kihámozza magát az ideából, / hogy helye van a Földön, / amit joga van megtalálni.  – Dezső Katával – aki a hónap alkotója volt decemberben – beszélgettünk a kortárs fiatalabb költészet jellegzetességeiről, a sikeres pályaindulásról, készülő kötetéről.

Két új kötettel és személyes emlékekkel is előhívták a Nyitott Műhelyben Vasadi Péter nehezen feledhető alakját, költészetét. Az Új Forrás és a Vigilia közös estjén Jász Attila arra kérte a résztvevőket, idézzék fel találkozásaikat a költővel – a történetek mellé Dresch Mihály zenéje szólt.

A Magyar Művészeti Akadémia Élőfolyóirat-estjén átadták az Év Legjobb Könyve Díját és a Könyv Nívódíjakat. Ez utóbbi egyik jutalmazottja az Irodalmi Jelen szerkesztője, Király Farkas, mellette Csender Levente részesült elismerésben. A fődíj Kontra Ferencet illette.

Petőcz András az Írók Boltjában elmesélte: a konkrét költészet alkotásait olvasva a mai huszonévesek úgy néznek rá, mintha a 22. századból érkezett űrlény volna. Valószínűleg nem sejtik, milyen régre nyúlnak vissza a műfaj gyökerei, de az Írók Boltjában a Concrete című kötet bemutatóján erről is szó esett.

Jenei Gyula, a szolnoki Eső című lap főszerkesztője új verseskötettel jelentkezett, amelyben alaposan felforgatja az emlékezéssel és az idővel kapcsolatban meggyökeresedett hagyományos irodalmi mintákat. Hogy mi is a szokatlan újdonság a Mindig más verseiben, és miért jó egyáltalán a múltat firtatni, arról Pécsi Györgyi kérdezgette a költőt.

Szabó Magda az az író, aki halála után több mint tíz évvel is képes meglepetést postázni olvasóinak, sőt, látni véltük, ahogy november huszadikán lekukkantott a felhők közül a Hadik Kávéházba, és elégedett mosollyal nyugtázta Jolsvai Júlia és Juhász Anna beszélgetését újonnan előkerült, eddig ismeretlen regényéről. – A Jaffa Kiadó sajtótájékoztatóján jártunk.

Az Irodalmi Magazin boszorkánytematikájú számának estje iránt akkora volt az előzetes érdeklődés, hogy az ember már-már boszorkányságot sejtett a háttérben. De semmi bűbáj, csak az irodalom vonzereje: Bánki Évával és Bartal Máriával Molnár Krisztina beszélgetett a sötétség egykori és mai asszonyairól, akik a polkorrekt világában már jócskán megszelídültek.

A Jelenkor folyóirat 60. születésnapját ünnepelték felolvasásokkal és sok zenével a Petőfi Irodalmi Múzeumban szerkesztők és szerzők. Egy régi filmbejátszásból az is kiderült, milyen várakozás élt a rendszerváltás után az írókban a kultúra és művészet sorsát illetően.

Kétezer-négy egyik hűvös – őszi? téli? – estéjén találkoztam először vele. Akkoriban már nagyjából másfél éve fárasztottam Budapest irodalmárjait különböző verseimmel, nem ritkán vizuális költeményekkel – de volt közöttük néhány szerkesztő, akinek tetszettek az elszállt dolgaim, például Szondi György, akinek jóvoltából akkoriban jelent meg Hosszú árnyékok földje című, második (Magyarhonban első) verseskötetem. Ennek a bemutatójára jött el Papp Tibor a Magyar Műhely Akácfa utcai galériájába. Közhelyes, de pontos megfogalmazás: kitüntetett a figyelmével.

„Varázslatos” könyvbemutatón vehetett részt, és Doina Ruşti román írónővel is találkozhatott, aki részt vett az Orpheusz Kiadó szervezte beszélgetésen – sőt még egy különleges recepttel és a hozzá tartozó, személyre szóló jóslattal is gazdagabban mehetett haza. Az Ártó receptek könyvéről beszélgetett a szerzővel és a fordítóval Erős Kinga és Király Farkas.

Kányádi Sándor-emlékkiállítás nyílt a Budai Vár tövében álló Virág Benedek-házban, egészen közel Sándor bácsi egykori tabáni otthonához. A tárlat anyaga a költő budai otthonából került a szép környezetbe, köztük olyan friss „leletek”, mint a csupán néhány napja előkerült kéziratok.

Nyári sorozatunkban arra kértük az Irodalmi Jelen szerzőit, küldjenek képeket kertjükről vagy nyaralóhelyükről, és írjanak hozzá pár sort, mit jelent számukra a bekerített, saját vagy épp a végtelen, a természet birtokolta kert. Abafáy-Deák Csillag a budapesti Bazilika közelében található balkonját írta meg és fotózta, ami felér egy igazi kerttel is!

Abafáy-Deák Csillag

Függőkert

Kétezer-négy egyik hűvös – őszi? téli? – estéjén találkoztam először vele. Akkoriban már nagyjából másfél éve fárasztottam Budapest irodalmárjait különböző verseimmel, nem ritkán vizuális költeményekkel – de volt közöttük néhány szerkesztő, akinek tetszettek az elszállt dolgaim, például Szondi György, akinek jóvoltából akkoriban jelent meg Hosszú árnyékok földje című, második (Magyarhonban első) verseskötetem. Ennek a bemutatójára jött el Papp Tibor a Magyar Műhely Akácfa utcai galériájába. Közhelyes, de pontos megfogalmazás: kitüntetett a figyelmével.

Budapesten született 1966-ban.

Tanulmányait az ELTE Bölcsészettudományi Kar, Kulturális Antropológia Szakon, majd a Budapesti Műszaki Egyetem Építőmérnöki Karán végezte,

2010-től számos egyéni és csoportos kiállításon mutatta be festményeit Budapesten, Salgótarjánban, Hatvanban, Esztergomban, Szentendrén, Kaposváron, Tatbányán, Siófokon, Miskolcon, Szegeden.

A művész így vall önmagáról és alkotásairól: 

70 000 látogató a 30 négyzetméteres kiállításban