Ugrás a tartalomra

 

Őrség

milyen széles mennyibe kerül
utad mi lebeg mennybe merül
időzőjelét ki sem teszi
párában úszik pityerszeri
alvégek felvégek szájszéle
kékül a zivatar átér-e
erdőn mezőn lóhalálába
hegyoldalog a határtábla

kutya szegődik nyomunkba
aranyos dög szegényt
biztosan kidobták
Máriaújfalu
felé fogyasztunk aszfaltot
sört a Szentgotthárdszéli bolt
tikkadt verandáján
harangláblógató eső
bámészkodik az égalján
fényt űz belőlünk felhős
árnyrajza Goethére hajaz
megfejjük a nyomós kutat
mellbimbód kikerekedik
nedvszívó pólódban
darázs döngi körül
láthatárunk karimáját
ahogy a Teremtő
széles mozdulattal
egyszer földhöz vágta

időd nem egyéb mint amilyen
hosszan nem pályázik napirend
szerelmeidben elveszítve
lánglelkialkatrészeidre
hány hét telt el hogy föl se hívtad
itt van veled s te mégsem itt vagy
hány nőt facsartál önmagadba
lakatlanul túl jól lakatva

végre nyomunkat téveszti
az a kóbor állat
pap papírbolt papgyilkosság
nem kereklevelű mályva
minden hát szóval nem papsajt
kiverekedünk a lakott
területről biciklisek
előznek hajtanak
szemüvegszilánkkal sebzi
fedetlen vállunkat a nap
összehúzódva férünk el
bőrünkben mint az egyenes
és a sík hajlásszögében
canis lupus familiaris
a szürke farkas kipusztult
alfaja gyakran fúvódik
föl gyomorcsavarodástól
ami nem tesz semmit
kár ezen rágódnunk
étvágygerjesztően puffaszt
gyomorsavtúltengés
ha nem érzi közelségünk
szagot fog a halál

szóba állnak hozzád a dolgok
szó szót követ a karambolhoz
elég egy hirtelen fékezés    
ha összetorlódik évre év
bekövetkezik a baleset
áldozatok vagy bűnrészesek
szóhoz sem jutnak a miértek
mérhetetlen kínból kimértek

követ az eb kilyuggatják
bordái a tisztes távolt
fürdeni tilos kiszáradt
a sár a víz tóról tóra
ugyanazt szajkózza
hatósági szalag
lengedez a meder körül
Hársas Vadása Borostyán
terelik utánunk a hír
éhétől ügető ebet
te kérted vegyesen
nem én csak mustárral

vádlinkat súrolja
a háncsszőrű iszony
kihajtogatható udvar
összecsukható dél
sörpad alá vackolódva
valahogy le kéne hagynunk
gyorsít ha gyorsítunk
tempónkhoz idomul
usgyi be a bozótosba

mi az mi két ember közé áll
kinek hátat fordít az égtáj
bölcsen szakít mert másikának
hibáira csak ráhibázhat
bírvágytól szenved vagy rögeszme
nyomasztja hogy függetlenedne
házasságában hajol hétrét
nem több egy kósza együttlétnél

ideje fölkerekednünk
csontig csípnek a szőcei
tőzegmohás láprét
fullánkjai befújkáljuk
kilátszó testrészeinket
nyakunk és vádlink földagad
csapkodunk elhessegetünk
véres szúnyoginváziót
mintha kicseleztük volna
pedig csak elkiabáltuk
látótávolságán belül
jártunk végig az idilltől
nem hallottuk csattogását
ahogy nyáladzó pofája
zizegteti a csalitost
idáig senki sem jutott
idáig sosem jutunk el
ezt hisszük mint mindenki más
Nyugatra csempészték
honfitársainkat
ezen a meredek
erdei kaptatón
ne hagyd hogy hozzád dörgölje
veszett bolhás tetves
bundáját hamis dög
fölkéredzkedhetnénk
egy kocsira hogy lerázzuk
itt nem közlekednek
csak gyalogtúrázók
ránk se bagóznak legyenek
átkozottak valahányan
Hármashatár dombtetején
felsőszölnöki tanösvény
méteres füve rejt
lélegezz egyenletesen
simítsd ki vonásaidat
mielőtt nekiiramodsz
nyakadba szeded lábadat
nem várhatunk tovább
nincs többé a búvóhelyen
vesztegetnivaló időnk
fölszaladt rajta a
pillanat harisnyaszeme

A verset Gustav Klimt festményével illusztráltuk

 

 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.