Az árkosi erődtemplom kapuja felett az unitárius egyház címere: farkába harapó kígyó a galamb körül. Jelmondatuk: “Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” – a felekezet csak erdélyben maradt fenn Európában.

Bármily meglepő, a szerkesztők, az írók (talán még a költők is) olvasnak. A délután teltével a zsákmánnyal, zsákmányolt folyóirattömeggel, ami majd kemény súlytöbbletként jelentkezik a hazaúton: öszveülnek az étkezőben, csemegéznek, jelölik, hogy otthon mit kötelező végigolvasni.
 

 
Felmerül a kérdés, vajon Waerness versképregénye egyáltalán a műfajhoz sorolandó-e, hiszen nem a hagyományos értelemben vett narratív képregényről van szó, hanem látomásos költészetről, mely mellett a víziók montázsokként kelnek életre. - Kántás Balázs írása

 
10 óra – A résztvevő folyóiratok bemutatkozása: Bárka, Együtt, Helikon, Hitel, Irodalmi Jelen, Kortárs, Korunk, Magyar Napló, Opus, Parnasszus, Sikoly, Székelyföld, Szépirodalmi Figyelő, Új Könyvpiac.

 
Az Irodalmi Jelen következő napjait elfoglalják az árkosi beszámolók, ismertetések, kapcsolódó interjúk, felkerül a (részben) helyszínen íródott (nagyon) szubjektív napló, egy nem kevésbé érdekes gyűjtemény: "Egy mondat a kortárs magyar irodalomról".

Izgalmas kiállítással és koncerttel nyitotta meg a kolozsvári Quadro Galéria idei „művészi évadját”, Terényi Ede 75. születésnapját ünnepelve ezzel. A nagyszámú közönség ezúttal a közismert zeneszerző, muzikológus, professzor képzőművészeti tehetségét is megismerhette. Dantesca című, az Isteni színjátékhoz készített grafikái, valamint Dante kertjében grafikasorozata lenyűgözte az egybegyűlteket. Terényi zenei munkásságába pedig a Forte Duo segítségével nyerhettünk betekintést. – Varga Melinda beszámolója György Edith fotóival

Omega, Europe, Phoenix, Anima Sound System, Pokolgép, Charlie, népzene, színház, filmek, testfestés, extrém sportok kulcsszavakkal lehetne jellemezni az idei Félsziget Fesztivált.
A nyolcadik alkalommal szervezett rendezvény idén büszkélkedhet a legváltozatosabb programfelhozatallal, az érdeklődők számát tekintve is felülmúlta a tavalyi évet. – Varga Melinda beszámolója Oroszhegyi Tünde fotóival

A konferenciát záró Vladislava Gordic Petkovic szerb irodalomtörténész a magyar irodalom szerb recepciójáról szólva többek között megjegyezte: a 2009-es belgrádi könyvvásár legkeresettebb műfordításkötete Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye volt, ezzel is prezentálva a jelenleg is élénk szerb–magyar irodalmi együttműködést. – Kántás Balázs írása

Kevéssel ebédidő után érkezünk meg a Műcsarnokba a posztszocialista gazdaság jelenségeit vizsgáló kiállításra. Jobban mutatna e beszámoló élén, ha azt írhatnám, hogy egy hurkakolbászos talponállóból, zsírral telt tüdővel battyogtunk, azt mantrázva, hogy a krumplileves, az legyen krumplileves... De hát éppen ez az, hogy nem rotyog már a gázrezsón a kádári gulyás, a piaci szalontüdő után pedig nem csak Kék-Vörös szappannal öblíthetjük le az ételből ki nem forrt – mételyező kapitalista – bacilusokat. Akkor hol is élünk voltaképp? – Vass Norbert írása

Nyolcadik alkalommal rendezte meg a Városi Művelődési Ház és az Erdélyi Gitáregyesület az Erdélyi Gitárfesztivált Kolozsváron. A nagysikerű rendezvény olyan ismert előadókat látott vendégül, mint a magyarországi Csáki András, Pusztai Antal, Rafael Aguirre Minarro, Mircea Goian, Székely Miklós, Katrin Klingebert, Sebastian Montes. – Varga Melinda beszámolója

Első alkalommal szervezték meg a kincses városban a Kolozsvári Magyar Napok rendezvényt, a programsorozat különleges kulturális csemegékkel kecsegtette az érdeklődőket, bemutatták az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől székely irodalmi antológiát, irodalmi humorestre, izgalmas képzőművészeti kiállításokra, néptánctalálkozóra és nem utolsó sorban nagyérdemű koncertekre, hangversenyekre került sor. – Varga Melinda beszámolója

Első Magyarországon kívüli helyszínként Székelyudvarhelyen látható a Boldogasszony című kiállítás, amely huszonhat kortárs képzőművész egy-egy reprezentatív alkotását mutatja be. A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban szervezett kiállítást Szőcs Géza, a Magyar Köztársaság Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára nyitotta meg vasárnap.
Az alábbiakban Róth András Lajos, a múzeum ideiglenes igazgatójának köszöntője és Szőcs Géza megynitó beszéde olvasható.
Párkányi Raab Péter: Mária/portal.ujember.hu

Maga a DOKK olyan egyedülálló orgánum a magyar költészet történetében, melyre korábban nem volt példa. Az irodalom interneten való megjelenése, illetve egy ilyen állandó jelleggel működő interaktív, folyamatosan bővülő online versrepertórium mindenképpen új távlatokat nyitott afelé, hogy az egyre kevésbé olvasott nyomtatott folyóiratsajtó helyett a versek mégiscsak eljussanak az érdeklődő olvasókhoz, és mindenképpen átrendezte a kanonizációról alkotott képünket is. – Kántás Balázs tudósítása

„Mi pótolhatná a diófa árnyékában simogatott könyvgerincet?” – kérdezik, mert kizárólagosságban gondolkodnak. Néha egy laptop az ölben a stégen, szörfölés versek és kisprózák között, majd egy diófa alatt a nagyregény. Szépen megférnek egymás mellett, mint ahogy a kétkezi munka és a prózaírás, szervezetek és tagságok nélkül. – Boldog Zoltán benyomásai a 38. Tokaji Írótáborról

Ahelyett, hogy a délvidéki magyar irodalom felfedezné a maga regionalitásának határtalanságát, és erre építkezve vizsgálni kezdené önnön területi jellegét mint a kultúrák transzgressziójának produktumát, karámot állít önnön szerzői köré, akik netán számottevő művüket nem Szerbiában jelentetik meg, vagy nem ott élnek. – Fekete J. Józsefnek a 38. Tokaji Írótáborra készült előadását olvashatják, amely technikai okok miatt a rendezvényen nem hangozhatott el

Egy ember ül szemben az üres lappal. Mindig ez a kiinduló helyzet, amióta az írói mesterség létezik, az írás magányos szakma. Miért is találkozna egy író a többivel? Miért is hagynák hátra az üres papiros tisztaságát a visszabeszélő, véleménnyel teli többiekért? Erre válaszolni kell. Minden évben válaszolni kell, s a Tokaji Írótábor három napja válaszkísérletként is értelmezhető lenne. Ha nincs elég érv, ha nem teremtődik ezekből a találkozásokból elég érték, ha nem indokolja semmi eléggé, hogy a magányos szakma művelői egy helyre gyűljenek, akkor az egész rendezvény értelmetlen. Ha van, akkor viszont óriási lehetőség, amit elpazarolni nagyon nagy hiba. – Weiner Sennyey Tibor írása a Tokaji Írótábor kapcsán.

Tüntető tömeg vagyok. Megállás nélkül, teljes testsúllyal és erőbedobással. Szüntelen háborgó tömeg vagyok, itt, kint, a zöldellő és sárgálló és barnálló erdő talaján, itt tiltakozom a zöldülés, sárgulás, barnulás ellen, egész lényemmel, minden eszközömmel, akarva és akaratlan, folyton csak tüntetek a színek kavargó rendje ellen, és fel vagyok rajta háborodva. - Terdik Roland 38. Tokaji Írótáborban felolvasott két kisprózája.

A vonatot sikeresen elértük, ami nem kis teljesítmény hétköznap kora reggel, átverekedve magunkat a fővárosi csúcson. A „fedélzeten” itt is, ott is ismerősökbe botlunk, sokakat érdekel a sokágú magyar síp koncertje, több mint kétszáz költő és író érkezett idén Tokajba, a magyar irodalom különböző égtájairól. Elsősorban a szomszédos országokból jöttek, a nyugaton élő alkotókról kevés szó esik, mintha a síp ezen ágacskája erőtlenebbül szólna, vagy egyszerűen csak kevesebb figyelmet kapna - Csepcsányi Éva írása.

A vonatot sikeresen elértük, ami nem kis teljesítmény hétköznap kora reggel, átverekedve magunkat a fővárosi csúcson. A „fedélzeten” itt is, ott is ismerősökbe botlunk, sokakat érdekel a sokágú magyar síp koncertje, több mint kétszáz költő és író érkezett idén Tokajba, a magyar irodalom különböző égtájairól. Elsősorban a szomszédos országokból jöttek, a nyugaton élő alkotókról kevés szó esik, mintha a síp ezen ágacskája erőtlenebbül szólna, vagy egyszerűen csak kevesebb figyelmet kapna - Csepcsányi Éva írása.

„Mi pótolhatná a diófa árnyékában simogatott könyvgerincet?” – kérdezik, mert kizárólagosságban gondolkodnak. Néha egy laptop az ölben a stégen, szörfölés versek és kisprózák között, majd egy diófa alatt a nagyregény. Szépen megférnek egymás mellett, mint ahogy a kétkezi munka és a prózaírás, szervezetek és tagságok nélkül. – Boldog Zoltán benyomásai a 38. Tokaji Írótáborról

Kőrössi P. József márkházi otthonában, portáján 2010. augusztus 6-8-a között három nyomtatott orgánum – a nagyváradi Família és Várad, valamint a salgótarjáni Palócföld folyóirat – és egy online – a kassai székhelyű Rovart kulturális galéria – szerkesztői találkoztak, hogy péntek este személyes kapcsolataikat ápolják és mélyítsék, szombaton a jelenlévő folyóiratok helyzetéről, közeli jövőjéről, valamint az internet hatásáról nyissanak nyilvános párbeszédet, s mindezeken túl keressék az együttműködés lehetséges tereit, fórumait.

 
Cseh Tamásra emlékezett szombaton a Katlan. Barátok, zenésztársak, ifjak és idősebbek énekelték Tamás dalait. Láttunk még Pirandello-álommoralitást, illetve török dervis-rakkendrollt is. – Vass Norbert beszámolója

Arról, hogyan formálódik, mélyül, terjed szét bennünk itt a Katlanban kamaszkorunk ikonjai által a színpadról feszt hangoztatott „festivaltime”. Arról, hogy mennyire mozgalmas egy ülő- rádiójáték-színház. Arról, hogy milyen az, ha a kavargó fellegek alatt a palkonyai roséhoz szól a jazz. Arról, hogy fogja le Háy János – aki elmúlt ötven – a Felkelő Nap házának akkordjait, meg arról is, miért működik szenzációsan a Budapest Bár nevű produkció. Röviden arról, hogy milyen ’egy pillanatra meglelni elbitangolt jobbik részünket és visszavarázsolni ezt a fránya varázstalanított, titoktalanított világot.’  – Vass Norbert beszámolója