Közép-európai irodalomkörkép – Kántás Balázs konferenciabeszámolója
A konferenciát záró Vladislava Gordic Petkovic szerb irodalomtörténész a magyar irodalom szerb recepciójáról szólva többek között megjegyezte: a 2009-es belgrádi könyvvásár legkeresettebb műfordításkötete Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye volt, ezzel is prezentálva a jelenleg is élénk szerb–magyar irodalmi együttműködést. – Kántás Balázs írása
Konferencia az Írószövetségben
A közép-európai irodalom ma
A kortárs közép-európai irodalomról szólt az augusztus 26-án, a Magyar Írószövetség épületében megrendezett találkozó. A konferenciát Falusi Márton, a Magyar Napló rovatvezetője és Vasy Géza, az Írószövetség elnöke nyitotta meg. Vasy Géza szerint a magyar irodalom helyzete kilátástalan, pedig anyanyelvünk fennmaradása elsősorban ettől függ. Kultúrpolitikánk ezért érveljen, ezt tartsa szem előtt. Oláh János, a Magyar Napló főszerkesztője lapjának világirodalmi rovatáról és kiadói tevékenységéről beszélt – mindkettő behatóan foglalkozik a lengyel és román irodalommal, köszönhetően a lengyel Akzent munkatársaival és szerzőivel folytatott termékeny együttműködésnek, valamint a román Tribuna című irodalmi periodika szerkesztőivel és íróival kialakított bensőséges kapcsolatoknak.
Ábrahám Barna műfordító-irodalomtörténész a fiatalon és tragikusan elhunyt Pankovcin Vaclav Pankovcin, a legutóbbi évtizedek szlovák irodalma egyik meghatározó személyiségének magyar fordítója arról beszélt, hogy a nehezen tolmácsolható Pankovcin azért lehet érdekes a magyar olvasó számára, mert műveit nem terheli a szlovák irodalmat átható nemzetpolitikai látásmód, magyarellenes megnyilvánulásokkal sem találkozunk bennük.
Koloman Kertész Bagala, a szerző pozsonyi kiadója a fiatalon számos értékes irodalmi díjat nyert Pankovcinhoz fűződő régi, meghitt barátságáról szólt, megemlítve: utolsó regénye hirtelen bekövetkezett halála miatt maradt befejezetlen. Bagala kiemelte: a Magyar Napló azokat a lengyel szerzőket népszerűsíti, akik hazájukban nem állnak az irodalmi figyelem középpontjában. Előadásának második része – melybe Kovács István is bekapcsolódott – Marek Danelkevic, a kortárs lengyel líra kiemelkedő alakja köré szerveződött. A huszadik századi lengyel költészet három dátum – 1918, 1956 és 1968 – köré csoportosítható. Úgy vélte, 1968 után meghatározó élmény hiányában nem született jelentős költőnemzedék, habár bizonyos szerzők éppen az élményhiányból kiindulva igyekeztek önmagukat meghatározni. Marek Danelkevic, aki voltaképpen nem sorolható egyik csoportba sem, játszik az olvasóval, kívülállóként nyilatkozik meg, ugyanakkor szükségszerűen magával ragadja a szenzitív olvasót egy téren, időn és társadalmon kívüli lírai világba. Kovács István összefoglalóján keresztül a közönség betekintést nyerhetett az 1945 utáni lengyel irodalomba, illetve annak magyarországi fordításába és recepciójába.
A konferencia második részében Szabó Zsolt a kortárs román irodalomról, illetve az internetnek az irodalomra gyakorolt hatásáról tartott előadást. Az elhunyt Marin Sorescut idézve: a rendszerváltás előtti román költészet mindenképpen hiányt szenved jelentős kvalitású szerzőkben, s a kommunista korszak erősen rányomta a bélyegét a ’90 utáni irodalomra is. Szabó Zsolt kiemelte: ma a román irodalomban, tágabban a román művészetben, beleértve a színházat, a képzőművészetet, friss és izgalmas szellem uralkodik. A legújabb román költészet jellemzői a biografikus hangvétel, a „mindennapok sara” pedig határozott szemrehányás a kommunista korszak és a ’90-es évek elhibázott politikája iránt.
Rövid eszmecsere következett a fiatal kortárs román irodalomról, mely sokszor elsődlegesen az interneten kerül publikálásra. Az internet mint új kommunikációs környezet egy újfajta, állandóan változó irodalmi életet eredményez. Az interneten publikáló íróknak folyamatosan újra kell pozícionálniuk magukat, az általuk feldolgozott témák folyamatosan változnak, s a szerzői szubjektum is radikálisan átalakul. Az irodalmi élet pengeváltásai is megváltoztak, interaktívvá váltak. A virtuális irodalmi élet nagyobb teret ad az értékpluralizmusnak. A fiatal írók-költők bemutatkozása először online portálokon történik, s csak azután jelennek meg hagyományos folyóiratokban, az idősebb szerzők pedig, akik számára még nem természetes a virtuális környezet, bizalmatlanul tekintenek erre a jelenségre.
A rendezvényen Lajos Katalin Ion Nete román író szövegét olvasta fel. Nete megítélése szerint a román irodalom többek között azért alkalmas a nyugati nyelvekre való lefordításra, mert a kelet-európai kulturális idegenség érdeklődésre tarthat számot a Nyugat részéről. A Ion Nete számos művét magyarra fordító Lajos Katalin elmondta, hogy a román író kritikai fogadtatása jelentőségéhez képest viszonylag csekély még román nyelvterületen is, hogy Nete voltaképpen magának az írásnak él, novelláskötetei ritkán jelennek meg, és egyáltalán nem kíséri őket különösebb felhajtás. Az író a latin-amerikai mágikus realizmushoz köthető, ám írói világából hiányzik a tragikus hangvételt feloldó irónia. Novellái reális térben, az író szülőfalujában és környékén játszódnak, ám a történetekben a valós helyszínek mitikus tájjá emelkednek, önmagukkal küzdő hősei, legalábbis a név szintjén, visszatérő karakterek. Ismétlődő motívum, példának okáért, az árnyék, a hősöket mindig gátló, lefelé húzó erő, a katarzis viszont a cselekmények végén gyakran elmarad. Netére jellemzőek továbbá a bibliai utalások – a novellák szereplőinek gyakran bibliai nevük van –, s történeteiben gyakran összemosódik a román falvak keresztény és részint még ma is élő pogány hiedelemvilága.
A konferenciát záró Vladislava Gordic Petkovic szerb irodalomtörténész a magyar irodalom szerb recepciójáról szólva többek között megjegyezte: a 2009-es belgrádi könyvvásár legkeresettebb műfordításkötete Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye volt, ezzel is prezentálva a jelenleg is élénk szerb–magyar irodalmi együttműködést. Gordic Petkovic négy szerb író egy-egy könyvét ajánlotta a magyar olvasóközönség figyelmébe.A rendezvény tanulsága, hogy a kortárs közép-európai irodalomban kivételes lehetőségek rejlenek a térség önképét, többé-kevésbé egységes, nemzeti nyelvek felett álló identitását, illetve nyugati megítélését illetően. A probléma főként abban áll, hogy a térség államai vajmi kevés anyagi forrással rendelkeznek mind saját nemzeti könyvkiadásuk, mind pedig irodalmuk külföldi népszerűsítése, műfordítási projektjei tekintetében. Az internet, a jelenkor szinte ingyenes, de a nyomtatott irodalomnál mindenképpen olcsóbb médiuma ebben feltétlenül a közép-európai irodalom segítségére lehet, hiszen az interneten közzétett fordítások nagy valószínűséggel jóval több olvasóhoz képesek eljutni, mint az általában kis példányszámú, kuriózumnak számító műfordításkötetek.
Kántás Balázs
