Egy csupor hangulat
A Kárpát-medencei folyóirat témakör sokszínű társaságot vonzott a székely kisfaluba: Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Erdély, Magyarország különböző profilú irodalmi lapjainak szerzői, szerkesztői más-más szemszögből közelítették meg az alkotás folyamatát, a publikáló szerzőket, az irodalom és a folyóirat szerkesztés célját, jövőjét. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettek: az értékteremtés, az eredetiség, az átütő alkotások, az anyanyelv szépségének, gazdagságának kiaknázása a legfontosabb feladat, ezek nélkül nem lehet színvonalas műveket közölni a magyarlakta települések egyetlen régiójában sem. – Varga Melinda beszámolója
Egy csupor hangulat
Az irodalomfogyasztás legalább olyan nehéz feladat, mint a műalkotás- teremtés, de mindkét folyamathoz elengedhetetlen tartozék a hangulat. A hangulat minősége meghatározó jellegű, sőt döntő erővel bíró dolog. Az idei Árkosi Írótábor legfontosabb alkotóeleme, mozgatórugója a jó hangulat, az ütős helyzetpoénok volt. Ilyen mag mellett nem volt nehéz olyan témákkal előrukkolni, mint a Kárpát-medencei folyóiratok bemutatkozása (előadás), az irodalmi lapok helye és szerepe a szellemi folyamatokban (beszélgetés), irodalomunk külföldön való népszerűsítéséről valamint a támogatáspolitikai rendszerről folytatott (eszmecserék). Mindezek mellett számos vitára, kötetlen asztali-beszélgetésre is volt alkalom az irodalom egységes voltát, a kiadói politikát, szövegeket, szerzőket, köteteket illetően.
A Kárpát-medencei folyóirat témakör sokszínű társaságot vonzott a székely kisfaluba: Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság, Erdély, Magyarország különböző profilú irodalmi lapjainak szerzői, szerkesztői más-más szemszögből közelítették meg az alkotás folyamatát, a publikáló szerzőket, az irodalom és a folyóirat szerkesztés célját, jövőjét. Egy dologban azonban mindannyian egyetértettek: az értékteremtés, az eredetiség, az átütő alkotások, az anyanyelv szépségének, gazdagságának kiaknázása a legfontosabb feladat, ezek nélkül nem lehet színvonalas műveket közölni a magyarlakta települések egyetlen régiójában sem. A különböző folyóiratok (Bárka, Együtt, Helikon, Hitel, Irodalmi Jelen, Kortárs, Korunk, Magyar Napló, Opus, Parnasszus, Sikoly, Székelyföld, Szépirodalmi Figyelő, Új Könyvpiac) bemutatkozása arról árulkodott, bőséges irodalmi terméssel és változatos szerzőkkel büszkélkedhetünk.
Úgy gondolom, említést kell tennünk a kötetlenebb beszélgetésekről is, amelyek a program által előírt előadásokat követték. Nem titok, az erdélyi magyar költők, írók sokkal merészebbek alkotásaikat illetően, szívesen beszélnek erotikáról egy-egy versben, de az élet nem éppen kellemes területeit is toll alá veszik. Az ilyesfajta témákat boncolgató „eszmecserék” igencsak érdekfeszítő momentumait képezték a tábornak. Aki csupán „irodalmi turistaként” érkezett Árkosra, ismerkedhetett az eddig csak könyvekben olvasott kortárs szerzők természetével, szokásaival. Ugyanis nem rejtették véka alá az ifjúkori pikáns anekdotákat és néhány, versben megdicsőült múzsáról is gyorsan lekerült a lepel. Továbbá szó esett nagy költők, írók viselt dolgairól és egy-egy vers kulisszatitkáról is.
A már-már hajnalba torkolló beszélgetések fonala kitért a múzsaválasztások rituáléjára, valamint heves viták folytak egy-egy irodalmi szöveg színvonalát illetően is - és arra is fény derült ki milyen alkoholos italt részesít előnyben.
De vitatkoztak arról is, hogy Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Ady Endre volt-e nagyobb költő. Mikor már hajnalodott, a saját versek is előkerültek a tarsolyból. A táborban a korábbi írásainkban megemlített, hírhedt Madagaszkár-projektet is elővették, kinevezték az új „szellemi központ” minisztereit, államtitkárait, megkapta mindenki a maga feladatát.
És hogy az irodalom és azok művelői még többet bizonyítsanak, az előadások és az esti borozgatások mellett még futballmeccsre is beneveztek, ami már hagyomány az írótáborok programjában. De ugyanilyen elengedhetetlen tartozéka volt a nótázgatás, a nevetés, a móka, hiszen ezek nélkül nem lehetne igazi verset, novellát, regényt írni. Az hiszem, egyetlen mondattal lehetne kellőképpen összefoglalni az idei Árkosi Írótábort: az élet írja az irodalmat. A jelenlévő irodalmárok és irodalomfogyasztók úgy gondolom, az életet róják papírra, az életet olvassák ki egy-egy adott műből.
Varga Melinda
