Irodalmi Jelen

ÁRKOSI ANZIX

2010. szeptember. 15. - 09:29

Az árkosi erődtemplom kapuja felett az unitárius egyház címere: farkába harapó kígyó a galamb körül. Jelmondatuk: “Legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok!” – a felekezet csak erdélyben maradt fenn Európában.

ÁRKOSI ANZIX

Egy háromszéki unitárius falu a történelem sodrában

A település neve: Árkos (Arcuş)
Megye: Kovászna
Történelmi régió: Székelyföld
Terület: 33,53 km²
Népesség: 1288 fő (1910: 1721; 1992: 1248)
Árkos híres szülöttei: Árkosi Benedek református kollégiumi rektor; Árkosi Gelei Benedek tanár, orvos és író; Daniel Gábor, az agyagfalvi székely népgyűlés résztvevője, Udvarhely vármegye főkirálybírája és főispánja, az Unitárius Egyház főgondnoka, a Magyar Történelmi-, Genealógiai és Heraldikai Társulat tagja; Gelei József zoológus, egyetemi tanár, az MTA tagja; Kiss Ernő geológus; Kisgyörgy Zoltán geológus.

Árkos háromszéki székely község Sepsiszentgyörgytől hét kilométerre északnyugatra, a Geje- és az Árkos-patak találkozásánál. Nevét egyesek a régi avar sáncokkal, árkokkal, mások az Ákos nevű székely törzzsel hozzák kapcsolatba. A hagyomány szerint Árkost az 1241-es nagy tatárdúlást követően a szomszédos lerombolt falvak: Szentegyháza, Bonc, Oroszfalu, Bedőháza és Pinczehely lakói építették, a könnyebben védhető völgyteknőben. Árkos első írásos említése 1332-ből származik.

Az árkosi neobarokk stílusú unitárius templom* egy korábbi, jóval kisebb, az évszázadok során többször átépített, feltehetően Árpád-kori templom helyén épült 1831-1833 között. (Ez az egyház az erdélyi felekezeti tolerancia élő emléke, Krisztus isteni voltát tagadó felekezetük csak Erdélyben maradt fenn Európában.)

Az erődítmény kapuja felett az egyház címere: farkába harapó kígyó a galamb körül. Jelmondatuk: legyetek okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok. A régi épület épen maradt északi falrészét az új templom építésekor felhasználták. Az olasz mintára szabályos ötszög alakú, sarkain kiugró, szintén ötszög alaprajzú fedett bástyákkal megerősített védőfal a 17. században épült. Legalábbis erre lehet következtetni a várfal külső részén látható, 1639-es feliratból. (A hagyomány szerint 1658-ban törökök és tatárok támadták meg Árkost, melynek lakóit az erős várfal óvta meg a pusztulástól.) A déli szöglet, barokk- tetősisakos tornya helyén eredetileg bástya állt, melyet az 1600-as évek második felében alakítottak át harangtoronnyá.

Az építményt az 1829-es és 1839-es földrengés annyira megrongálta, hogy 1844-ben lebontották. Akkor emelték a jelenlegi tornyot, és szintén akkor vágták a kaput is. Egyébként a vártemplom tornya Kovászna megye legszebb hangú, egyben legnehezebb harangjával büszkélkedhet, amely kereken egy tonnát nyom. (Felirata: Az egy igaz isten dicsőségére öntetett az árkosi unitárius egyházközség unitárius híveinek adományából 1925.) A bástyák a védelmi célok mellett békeidőben alkalmanként gabonaraktárként is szolgáltak. Akárcsak a védőfal belső oldalán kialakított kamrasorok. Napjainkban a délnyugati sarokbástya egyik szobájában helytörténeti kiállítás kapott helyet. A várkapu előtt áll a háromszéki önvédelmi harc és a millecentenárium közös emlékkopjafája. (A háromszéki önvédelmi harc idején a faluból 60-an haltak meg.)**

A neobarokk stílusú Szentkereszty-kastély több hektáros park és arborétum közepén helyezkedik el. A kastélyt a Szentkereszty család építtette 1870-ben. (Báró Szentkereszty Zsigmond huszár őrnagy részt vett az 1848-49-es szabadságharcban, ezért évekig Nagyszebenben raboskodott. A családi fészket Béla fia örökölte, aki Háromszék vármegye főispánja is volt.) A második világháború után a kastélyt államosították, s a szocialista “műemlékvédelem” gyakorlatának megfelelően egy ideig raktárként, illetve traktoros iskolaként funkcionált. Később agronómus központot alakítottak ki itt, majd a nyolcvanas évek elejétől Nicolae Ceauşescu fényűző vadászháza volt az 1989-es forradalomig.

Az épületben, melynek kapubejáratát nyugvó oroszlánok őrzik, napjainkban hangversenyeket és más rendezvényeket tartanak. Ez az épület ad otthont továbbá a Shakespeare közép- és kelet-európai hatását szemléltető ún. Shakespeare-háznak és a 2003-ban megnyitott Istálló Galériának. A kastélyt körülölelő park arborétum, ritka fákkal és hangulatos mesterséges tóval, szoborparkkal. Ugyancsak itt található az Európai Tanulmányi Központ épülete, mely értekezletek, nyári táborok, előadások színhelye. Itt rendezte meg szeptember 12-14 között az E-MIL (Erdélyi Magyar Írók Ligája) a Kárpát-medencei magyar irodalmi lapok találkozóját.

A község fölé emelkedő, erdőkkel borított hegyekben húzódik meg az árkosiak tatár kori rejtekhelye: a Várhegyi-vár. A hagyomány a Pisztrángos-patak feletti gerincen még több várat is feltételez: Macskavár a Macskaponk tetején, feljebb Kisasszonyvár és a mai Kovácsmás nevű helyen Kovácsvár állott.

Forrás: internet (szövegmontázs)

*Unitárius templom, Sepsiárkos

A falu a Baróti-hegységből eredő Árkos patak völgyében, Sepsiszentgyörgytől északra, Háromszék területén fekszik. Középpontjában, a főút melletti magaslaton áll a jelenlegi formájában a XIX. század első felében épült temploma. Ötszög alaprajzú erődítmény övezi, déli szögletén harangtoronnyal. Délkeleti, északkeleti és északnyugati sarkán egy-egy olaszbástya alaprajzú torony emelkedik. Délnyugati szögletén négyzet alaprajzú védőtorony áll. Az 1332. évi pápai tizedjegyzék Arkus néven említette a helységet. A falu katolikus lakossága az 1560-as években tért át az unitárius hitre. Az 1567. évi regestrumban 30 kapuval tüntették fel, ez idő tájt a közepes nagyságú székely települések közé tartozott. 1703-ig 143-ra gyarapodott a családok száma. (...) Férfi lakossága határszolgálatot teljesített. Nemesi családjai közül legfontosabbak a Benkő, Raphai, Veres, Damokos, Barabás, Sebestyén famíliák. A falu megélhetését túlnyomórészt a földművelés biztosította.

A templomot a szakirodalomban először Orbán Balázs ismertette, majd Entz Géza és Kónya Ádám foglalkozott építéstörténetével. Újabban Kovács Árpád Attila tudományos dokumentációt készített róla. Középkori temploma első formájában feltehetően a XIII. század első felében épült. Ezt a XV-XVI. század fordulóján, talán még nagyobb valószínűséggel a XVI. század első felében átépítették. Ez a késő gótikus munkálat azonban csak a hajót érintette, a román kori épület félköríves szentélye ugyanis még 1830-ig fennmaradt. Barabás János 1831-ből származó visszaemlékezése arra utal, hogy az átépítéskor a régi hajót nem bontották le, csupán átalakították az új, megnövekedett igényeknek megfelelően: falait megmagasítva boltozattal látták el.

A boltozat oldalnyomását a hajóhoz kívülről utólag hozzáépített pillérek fogták fel, amelyek némelyike - Barabás szerint - utólag el is vált a hajótól. A gótikus étépítés idején a templomtól külön, déli irányban egy harangtorony épülhetett. Feltételezhető, hogy az ötszögű erőd kiépítése előtt az árkosi templomot is egy középmagas kőkerítés övezte, amelynek bejárata a torony alatt nyílott.

A XVII. század első felében, talán még Bethlen Gábor fejedelemsége idején, Árkos lakosai hatalmas építkezésbe kezdtek. A feltételezhető régi cinteremfalakat lebontva, templomukat ötszögre épült saroktornyos várral vették körül. (...) Ennek az építkezésnek a befejezését jelzi a vakolatba karcolt 1639-es és az 1640-es évszám. Az olasz rendszerű saroktornyok alapozásánál és felépítésénél bizonyára jelentős szerep jutott azoknak a székely mesterembereknek, akik Bethlen Gábor építőtelepein dolgozva az olaszbástyás típusú fejedelmi építkezések tevékeny részesei voltak. E tekintetben különösen szembetűnő a váradi fejedelmi palota és az árkosi erődítmény alaprajza közötti hasonlóság.

Valószínű, hogy a Háromszéket pusztító török-tatár csapatok 1658 nyarán az illyefalvi, a sepsiszentgyörgyi és a gidófalvi templomkastély feldúlása idején az árkosi vártemplomot sem kímélték. (...) 1746 körül az időközben leromlott harangtorony felső részét ácsolt szerkezettel emelték meg, majd 1767-ben átalakították. Az 1789-es unitárius püspöki vizitáció ebben az állapotban találta a tornyot, ahol két kisebb és egy nagyobb harang volt. A hajó gótikus boltozatát még 1759-ben lebontották és kazettás mennyezetet készítettek helyette. Ugyanekkor a hajó nyugati végébe festett karzatot állítottak. (...) A karzatra egy korábban készült pulpitust állítottak a következő felirattal: Extructa in Symbolum Pietatis Sumpt(ibus) Blasii Györke Vargyasi 1693. Az északi oldalon kehely alakú, talapzatán orsós, mellvédjén sokszögű szószék állt. Koronájának felirata szerint 1759-ben készítették. Feltételezhetően a középkori harang anyagából 1781-ben egy nagy, 1788-ban pedig egy kisebb harangot öntöttek. Az újonnan készített harangokat gyaníthatóan az 1794-ben kőből magasított, cseréppel fedett toronyban helyezték el. 1788-ban a templomot újrafedték cseréppel, a nyugati bejárat elé pedig portikuszt emeltek. 1798-ban az 1789-es vizitáció által fedetlenül talált tornyokat is újrafedték. Valószínű, hogy a faépítmények, így a tetőszerkezetek és a gyilokjáró is a XVIII. századi török-tatár portyázások során rongálódtak meg, közülük a gyilokjárót azután nem is javították ki többé.

Az 1802. évi földrengéskor a harangtorony használhatatlanná vált. Akkor nyitották a várfal áttörésével a ma is működő bejáratot, a harangok számára pedig egy ideiglenes haranglábat emeltek. 1821-ben a festett karzatot eltávolították, s a helyette készített új karzaton orgonát helyeztek el.

Az 1829. évi földrengéskor a templom és a délnyugati torony súlyosan megrongálódott, ami elkerülhetetlenné tette 1830-ban a lebontását. Az eseményt az akkori árkosi jegyző, Barabás János írásban is megörökítette. 1831-re már elkészült a ma is álló templom, amelynek a szószéktől nyugatra eső északi oldala a falkutatások szerint még középkori alapokon nyugszik. A délnyugati tornyot szintén az 1830-as években javították ki, illetve építették újjá a mai formájában. Az 1838-as földrengéskor a harangtorony megmaradt része is leomlott. Újjáépítését csak 1842-ben kezdték el, Hübner Ferenc kőműves-pallér vezetésével. A kilenc öl magas, ma is fönnálló építményt 1844-re fejezték be. (...) Az 1831-ben épült új templom kelet-nyugat tájolású. Támpillérekkel erősített szentélye a nyolcszög öt oldalával záródik. Déli és nyugati bejárata előtt portikusz áll. A nyugati portikusz egyben feljárást biztosít a karzatra, ahol az orgona található. A templom déli és északi falán félköríves záródású ablakok nyílnak, boltozata dongás, az ablakoknál boltfiókokkal. (...) A templomot ötszögű vár övezi. Déli szögletén talán középkori alapokon nyugvó, de a mai formájában teljesen átépített harangtorony áll. (...) Itt található a vár mai bejárata is, fölötte az egyház másodlagosan elhelyezett címerével. A bejáratot a múlt század elején, az 1802-es földrengés után létesítették. Az erődítmény bejárata eredetileg a harangtorony alatt nyílott. A délkeleti saroktorony ötszög alaprajzú. (...)

A keleti szakasz felső harmadán lőrések sorakoznak, alattuk pedig egykori védőfolyosó tartógerendáinak helye látható. A falhossz közepe táján egy lappancsos lőrés található, jobbra és balra pedig kulcslyuk alakú lőrések nyílnak. (...)

Az északkeleti sarkon áll a vár legmagasabb, négyszintes saroktornya. A földszinten és az első emeleten a négy fő irányba tágas, boltíves lőrések nyílnak. A második emeletnek a délkeletihez hasonlóan kisebb méretű lőrései vannak. A harmadik és negyedik emeleten déli irányba egy boltíves lőrés, az udvar felé pedig egy kisebb, négyszög alakú rés nyílik. A földszinti helyiségbe ajtó vezetett. (...) Az északi falszakaszon a keletihez hasonló elrendezésben egy lappancsos és több fordított kulcslyuk alakú rés nyílik. Ezen a falon a mai talajszinttől számított 70 centiméter magasságban két elfalazott, boltíves fülkéjű lőrés található. Elhelyezésük szimmetrikus, egyik is, másik is megközelítőleg 3 méterre van az északkeleti, illetőleg az északnyugati sarokbástyától. (...) Az északnyugati sarkon a vár legnagyobb méretű saroktornya áll. Belterülete a földszinten közel 20 négyzetméter. A három szintre tagolt bástya boltíves, földszinti réseit utólag befalazták. Első és második emeltének oldalfalait hasonló boltíves rések törik át. Minden emeletre az udvar felől külön ajtó nyílik. (...) A bástya külső oldalán az 1640-es évszám olvasható, előtte pedig egy mára már szinte teljesen lekopott felirat nyomai látszanak. Ugyancsak ennek a bástyának az udvar felőli oldalán ... BENEDICTUS ... fragmentum betűzhető ki. (...) A délnyugati saroktorony az előbbiektől eltérően nem öt, hanem négyszögre épült. Egyetlen kőből faragott keretű résablaka a nyugati oldalon, az emeleten nyílik. Egy alapos falkutatás talán fényt deríthetne arra, hogy ez a kőkeret egy korábbi, a régi templomból kikerült nyíláskeret másodlagos beépítése által került-e a mai helyére? (...) A vár bástyáit és falait kívül vakolat borította, az udvar felőli várfalak azonban vakolatlanok.

A fehérre meszelt harangtornyot órapárkányos hagymasisak fedi. (...) Bár a falat kívül-belül borító vakolat nem teszi lehetővé a tüzes vizsgálódást, de a jelek szerint a mai torony aligha őriz (alapozását kivéve) középkori részleteket. Legfelső traktusában, az órapárkány alatt a befejezést jelző 1844-es évszám olvasható. A torony előtt egy kis kiemelkedés látható. Lehet, hogy egy elővár volt itt, amelyik a torony védelmét biztosította, alapfalai talán a felszín alatt lappanghatnak.

A várfalakon belül egykor Sepsiárkos lakossága gabonáját és egyéb féltett javait tárolta. Kovács Árpád Attila szerint a gyilokjáró alatt régen fából épült raktározó helyiségek lehettek, noha ilyen kamrákat az 1798-as jegyzőkönyv nem említett és nem is maradtak fönn. A bástyákban viszont még a XX. század első felében is tároltak gabonát. (...) Ma a délnyugati torony, a harangtorony és a szomszédos falszakasz az erődítmény legépebb része. 1977-ben a templomot és a tornyot javították, 1987-ben pedig a bástyák tetőszerkezetét cserélték. 1988-ban ismét templomjavításra került sor.
Forrás: Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok, Budapest, 1995

**Az 1848-as forradalom és szabadságharc Háromszéken

Hadműveleti térkép, 1849 tavaszán

1848 tavaszán forradalom szele sepert végig Európán.

Kezdődött januárban Palermóban, folytatódott Nápolyban, majd február végén Párizs következett. Március 13-án tört ki a bécsi forradalom. 1848. március 15-én elkezdődött a magyar forradalom, élén a Petőfi Sándor vezette márciusi ifjúsággal. Kinyomtatták a Nemzeti dalt, valamint a nemzet abszolutizmus-ellenes óhaját összefoglaló 12 pontot. Ezzel megszűnt a cenzúra. 1848-ban a Román Fejedelemségekben is forradalmi mozgalmak bontakoztak ki.

Háromszéken az alkotmányos mozgalom kezdeteit 1848. április 2-án Alsócsernátonban tartott nemzeti gyűlés jelentette. A Sepsiszentgyörgyön április 11–12-én tartott székgyűlés – melyen a nép minden rétegének küldöttei részt vettek – jellegében népgyűlés volt. Elhatározták a határőrlakosság szolgálati kötelezettségeinek rendezését, az úrbéri viszonyok kárpótlás melletti eltörlését, a törvények előtti egyenlőséget, a közös teherviselést.

Az erdélyi főhadivezérség elhatározta a kézdivásárhelyi második székely gyalogezred négy századának kivezénylését idegen vidékre. A gyülekezőt Uzonba rendelték április 25-re. Gál Dániel forradalmi értelmiségi kezdeményezésére a fegyvereket lefoglalták, a katonaság a kivonulási parancsot megtagadta és szétoszlott. Az altábornagy az uzoni lázadást a határőrségre mért nagy csapásnak minősítette.

Háromszéken az önvédelmi harc legelszántabb hívei az ún. Kiskomitéba egyesültek Gál Dániellel az élen. Kiemelkedő érdemeket szereztek Bíró Sándor, Gábor Áron, Turóczi Mózes, Gál Sándor, Macskásy Antal. Gábor Áron ágyút öntött Bodvajban, Sepsiszentgyörgyön, majd Kézdivásárhelyen.
A kolozsvári országgyűlés május 29-én kimondta a Magyarországgal való egyesülést, az Uniót, eltörölte a jobbágyságot, megszüntette a rendi törvényeket, elfogadta a törvény előtti egyenlőséget és a közös teherviselést. Május 30-án az alsócsernátoni népgyűlésen kinyilvánították a jobbágyi terhek megszüntetését. Az agyagfalvi Székely Nemzetgyűlésen október 16–18-án elhatározták a Székelyföld védelmét, főparancsnoknak Sombori Sándor huszárezredest választották meg.

1848 novemberében a császári csapatok megszállták Udvarhelyszéket és Csíkszéket, a Barcaságban is ellenséges csapatok állomásoztak. Ebben a kiélezett helyzetben Háromszéken a fő kérdés a harc vagy a megadás volt. Az önvédelmi harc felvétele szempontjából óriási jelentőséggel bírt Gábor Áron lelkes szabadságharcos magatartása, aki 1848. november 15–16-i székgyűlésen bejelentette ágyúöntési törekvéseit. Ennek hatására is 1848. november 28-án Sepsiszentgyörgyön a székház tanácskozó termében elhatározták a fegyveres önvédelem felvállalását.

Háromszék Habsburg-ellenes önvédelmi harcának 1848. november–decemberi időszaka, leszámítva az árapataki szerződést, teljes sikerrel fejeződött be. A szék becsületét megvédték a császáriak ismételt támadásai ellen. A harc következő szakaszát Háromszék már nem egymagában vívta, hanem a Bem vezette erdélyi forradalmi hadsereg szerves részeként.

Bem Székelyföldet különálló kormányzás alá helyezte, s főparancsnokává Gál Sándor ezredest nevezte ki, akitől azt kivánta, hogy a székely székek teljes katonai és anyagi erejüket állítsák a szabadságharc szolgálatába. Bem tábornok az ellenséges csapatokat kiűzte Erdély területéről.

A háromszéki szabadságharc sikeres megvívása attól is fügött, hogy milyen mértékben sikerül megszervezni az ágyúöntést és általában a hadianyag gyártását. A hadianyag-gyártás központja Kézdivásárhelyen volt. A meglévő műhelyeket fokozatosan gyárakká alakították át, az ágyúöntésben Gábor Áron legfőbb munkatársa Turóczi Mózes rézöntőmester, rajtuk kívül Végh Antal, Dummel Ferdinánd, Pásztor István, Szabó Dániel töltött be fontos szerepet. A salétromgyár Baka Mihály vezetésével működött. A gyutacsgyártás Gábriányi József, majd Bene József nevéhez fűződik. A lőporgyár Szacsvai János irányításával 52 dolgozót foglalkoztatott, a tölténygyártás sem maradt el mennyiségileg a többi hadianyag fajtától. Kézdivásárhely Erdély egyik jelentős hadiipari központjává lett. Ezenkívül Sepsiszentgyörgyön, Zágonban, Erdővidéken foglalkoznak hadianyag gyártással.

1849 tavaszán Gábor Áron Kolozsvárra, Nagyváradra és Debrecenbe utazik, ahol Mészáros hadügyminiszterrel és Kossuth Lajos kormányzóval is tárgyal, aki 60.000 forintos segélyt utalt ki a kézdivásárhelyi hadiüzemek fejlesztésére. Június elején próbálták ki a Gábor Áron által tervezett tűzröppentyűket. Gábor Áron a forradalom kezdeti szakaszában mint szabadságharcos és ágyúöntő tűnt ki, később a hadiipar vezetőjeként s mérnökeként, valamint a székely tüzérség megteremtőjeként alkotott maradandót.

Az osztrákok képtelenek voltak a magyar szabadságharc elfojtására, ezért segítségért folyamodtak a cári Oroszországhoz. Június 19-én Lüders tábornok a tömösi szorosnál, Engelhadt Törcsvárnál támadott ötszörös túlerővel. A szorosokat védő hadosztály élén Kiss Sándor ezredes állott. A tömösi, majd törcsvári csatavesztés után az ellenség elfoglalta Brassót és elhatározták a háromszéki ellenállási góc megsemmisítését. Az ütközetre június 23-án Kökösnél került sor. A túlerővel szemben a helyi csapatok meghátráltak. Június 24-én a cári csapatok elfoglalták Sepsiszentgyörgyöt, 25-én Kézdivásárhelyt. Az Ojtozi-szoroson betörő orosz seregek feldúlták a kézdivásárhelyi hadigyárakat.

Háromszék elfoglalása szempontjából döntő fontosságú az 1849. július 2-i kökösi ütközet. A csata főhőse Gábor Áron tüzérsége. Itt érte a halál a székely tüzérség megteremtőjét és főparancsnokát.
Július 5-én újra elesett Sepsiszentgyörgy. Gyertyánffy Ferenc százados maroknyi seregével a szépmezei ütközetben halt hősi halált.

Az egyetlen fennmaradt példányról készült másolat a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban. Az ágyút 1971-ben öntötték a kézdivásárhelyi polgárok réztárgy-adományait felhasználva.

Bem július közepén bevonult Háromszékre, még egyszer összeállt a székely haderő és több győzelmes csata után visszafoglalta a széket. Közben benyomult Moldvába, de nem sikerült a terve, hogy ott forradalmi felkelést robbantson ki. Ezután vissztért Háromszékre és Bereckben találkozott Petőfi Sándorral.

Az utolsó ütközetre július 23-án Sepsiszentgyörgyön, 29–31-én a tusnádi szorosban került sor. A moldvából visszavonuló Tuzson János őrnagy nyergestetői ellenállásával véget ért Háromszék másféléves dicsőséges szabadságharca.

Forrás: www.sznm.ro

A térkép forrása: mek.niif.hu (hadműv. térkép, 1849. tavasz)