A nyelvtől megtisztított költészet? – Tudósítás Gunnar Waerness versképregény-kötetének (Teremj, világ!) bemutatójáról
Felmerül a kérdés, vajon Waerness versképregénye egyáltalán a műfajhoz sorolandó-e, hiszen nem a hagyományos értelemben vett narratív képregényről van szó, hanem látomásos költészetről, mely mellett a víziók montázsokként kelnek életre. - Kántás Balázs írása
A nyelvtől megtisztított költészet?
– Tudósítás Gunnar Waerness versképregény-kötetének (Teremj, világ!) bemutatójáról
Szeptember tizedikén délután viszonylag nagy létszámú közönség gyűlt össze az Országos Idegennyelvű Könyvtárban, Gunnar Waerness norvég költő magyarul megjelent versképregény-kötetének bemutatójára, mindezt annak ellenére, hogy az utcán novemberi időjárás tombolt. A rendezvényen a norvég szerzőn kívül Kovács Katáng Ferenc, a kötet fordítója, Antall István, a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának munkatársa, Szondi György, a Napkút Kiadó igazgatója, illetve Bayer Antal, a Magyar Képregényszövetség elnökségi tagja vettek részt, a könyvbemutató beszélgetés keretében zajlott.
Elsőként Antall István bevezetőjét hallhatta a közönség, többek között saját tapasztalatairól Norvégiában, illetve arról, hogy a norvég kortárs irodalom, habár jellemzően kis példányszámban, rossz terjesztéssel, de Magyarországon is egyre inkább elérhetővé válik fordítások révén. Antall megítélése szerint Gunnar Waerness képregényekkel ötvözött költészete egyrészt középkori reminiszcenciákat tár az olvasó elé, másrészt teljes mértékben huszadik századi, s erősen köthető az avantgárdhoz. A szerző középkori metszetek hangulatához visszanyúló, a montázstechnikát alapeszközként kezelő képregényvilága Magyarországon szokatlan, hiszen a magyar közönség elsősorban narrációhoz szokott, míg a vers képregénybe öntése, montázsokkal való ellátása ennél többet kíván az olvasótól, magát a befogadót is szerzővé teszi. A kép elsődlegessé válik a szóhoz képest, a költészet megkísérli levetni magáról a nyelvi médiumot, s helyenként pusztán a vizualitás csatornáján keresztül próbál megszólalni.
Szondi György és Gunnar Waerness 
Szondi György ezt követően röviden vázolta a Napkút Kiadó világirodalmi kultúrmissziós tevékenységét, illetve elmondta, hogy eddigi hétéves működésük alatt is számos, norvégből fordított kötetet kiadtak, és a skandináv irodalom magyarországi népszerűsítését mindenképpen a kiadó egyik fő feladatának tekinti.
Bayer Antal, a Képregényszövetség elnökségének tagja röviden elmondta véleményét arról, hogy Gunnar Waerness versképregénye mennyire illeszkedik a magyar képregénykiadás hagyományába, illetve mennyire tekinthető szokatlannak. Felmerül a kérdés, vajon Waerness versképregénye egyáltalán a műfajhoz sorolandó-e, hiszen nem a hagyományos értelemben vett narratív képregényről van szó, hanem látomásos költészetről, mely mellett a víziók montázsokként kelnek életre. Bayer Antal véleménye szerint a képregény definíciója meglehetősen tág, hiszen léteznek nem narratív, lírai ihletésű darabok, melyek nem történeteket mesélnek el, hanem hangulatokat ébresztenek, vagy más művekre utalnak. Waerness kötetének esetében is ez a helyzet, a montázstechnika és a minimalista poétika egymást egészíti ki, a kép és a szöveg, miként egy közönséges képregényben, itt is elválaszthatatlanok egymástól, közösen teremtik meg a mű értelmét és adnak lehetőséget az interpretációra.
Ezt követően Gunnar Waerness egy rövid performansz keretében norvégul felolvasta kötetének második felét, melyet különböző hanghatásokkal egészített ki. A szöveg a nyelvi korlátok ellenére élővé, átélhetővé vált a jelenlévők számára. A performansz után a bevezető és a záró verset Szondi György tolmácsolásában hallhatta magyarul a közönség.
Az est végeztével a jelenlévők intézhetett kérdéseket a szerzőhöz, a kiadóhoz és a fordítóhoz. Egy, a sorokból érkezett felvetés szerint Gunnar Waerness Wagnerrel élve valamiféle Gesamtkunstot, összművészetet igyekszik megszólaltani képregényes montázsköltészetén keresztül. Waerness önmaga megítélése szerint egyrészt a skandináv ősköltészetből táplálkozik, ugyanakkor nyitott a társművészetek iránt, és a vers mellett legalább ugyanolyan fontos számára a képi médium megjelenítése és kifejezőkészsége.
A rendezvény, illetve maga a könyv megjelenése érdekes színfoltja a magyar irodalmi életnek, hiszen hangsúlyozza a nyelvi és a képi médium elválaszthatatlanságát, ugyanakkor a magyar és más kis irodalmak közötti produktív nemzetközi kapcsolatokat is.
Kántás Balázs
Waerness, Gunnar: Teremj, világ! Napkút Kiadó Kft., 2010.
"A Bli verden (Teremj, világ!) cím a gyermek földöntúliból földivé való átváltozására utal. Másként fogalmazva: az isteniből emberivé. A Bli verden kötet második fele utal arra a folyamatra is, amelyen a közösség keresztülmegy (ami ugyanis egyfajta parafrázis Mózes első könyvére). Ez a „nép” letelepszik egy adott helyen, életre kel, történelmet ír, neveket ad környezetének. „Világot kreálnak”, „megteremtődnek a világban”, „megteremtik világukat”, „megkeresztelik a világot, hogy az legyen”. Fölkeltik a világot névtelenségéből és a tudatlanság miatti elérhetetlen, láthatatlan (és isteni) szunnyadásából. Lehetett volna a cím Nevek a vízen; vagy: Nevezd a világot embernek. De Bli verden lett, mert ez kifejezi norvégul a gondolataimat." (G. W.)
