Szombaton került sor az immár 24 esztendős Irodalmi Jelen díjkiosztó gálaestjére, amelyet harmadik alkalommal rendeztek meg Aradon, és a tavalyi évhez hasonlóan, idén is az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatának keretében zajlott.

Szeptember 12-én kettős könyvbemutatóval indult az idei Aradi Magyar Napok rendezvénysorozat: az Irodalmi Jelen szervezésében mutatták be Varga Melinda Szellőcske című mesekönyvét és Böszörményi Zoltán A rés című kisregényét a szerzők jelenlétében, teltház előtt.

Bollobás Enikő Létörömök költészete című, frissen megjelent tanulmánykötete Szőcs Géza költészetével foglalkozik. A PIM dísztermében rendezett könyvbemutató résztvevői maga a szerző, Horváth Kornélia, Böszörményi Zoltán, valamint Mezei Gábor voltak, és a beszélgetést Farkas Wellmann Endre vezette.

Babérkoszorús írónk legújabb regénye különleges alkotás. A könyvet maga a főhős, Tamás „írja” őszintén, kendőzetlenül, egyrészt saját életének azon eseményeiről, amelyek közvetlenül a kötet megírása előtt történtek vele, másrészt ezzel párhuzamosan fájdalmas gyermekkori emlékeiről.

A mű első változatát, gondolom, sokan ismerik. Mikor először (2008-ban) az Ulpius-ház gondozásában megjelent, sokat beszéltek róla kritikusok és olvasók egyaránt, s azóta – a szerző közlése szerint – több mint 9000 példányt adtak el belőle itthon (értem alatta Erdélyt és az anyaországot). Népszerű külföldön is, lefordították németre, románra, oroszra, franciára, angolra, a legnagyobb sikere ez utóbbi nyelven volt, megjelenésekor a hónap könyve lett.

A felszín alatti egzisztenciális kérdések a mennyiségi szempontok mellett is nagyregénnyé avathatják a szöveget, amelyben az egzisztencia nemcsak filozófiai értelemben, hanem a mindennapiság szintjén is megjelenik.

Vélemények a kötetről

Az Irodalmi Jelen elmúlt közel negyedszázadát is összefoglalta az MMA Akadémiai Szalonjában 2025. április 9-én tartott „élőfolyóirat-est”, mely szalon Óbuda egyik zegzugos, hangulatos, macskaköves és Makovecz Imréről elnevezett utcájában található.

tér ágyán fekszik a teremtő semmi az álom
ködbe veszett a sekély éj vére lobog ma elébed
és hínár ring benne erek mosolyán libeg hozzád
ezzel fűzd magad ódon egekhez emeld szemed énrám

Fű nő a csend alatt. Megtépázott, csonka
ország él, emlékszik, nevel új virágot,
akaratát az ég fényeibe fonja.

A közöny degeszre pakolt
hátizsákját soha nem cipelted válladon.