„Tovább játszom – érted”
Ayler Roskos versei elé
Az alábbi verseket Ayler írta.
Izomsorvadásos beteg volt, tavaly hunyt el.
Testvére, Jesse, másfél évvel korábban halt meg ugyanebben a betegségben.
A versek Jesse-hez szólnak, de közben Ayler életéről is beszélnek. A két testvér közös gyerekkoráról, játékokról, csínyekről, vitákról, nevetésről, és arról, hogyan lehet élni akkor is, amikor a test kalodába van zárva. A kerekesszék, a videojáték, az utcai versenyzés ezekben a szövegekben nem jelképek, hanem a mindennapok részei: a szabadság formái.
Ayler nem panaszkodik, nem magyaráz, és nincs szüksége az együttérzésünkre. Egyszerűen elmondja, mire emlékszik, mit veszített el, és mi maradt meg. Nála a fájdalom és a humor kéz a kézben jár. A hiány mellett ott van az élet szeretete is, egészen az utolsó mondatig: élvezd az életet!
Ezek a versek nem akarják megszépíteni a betegséget, és nem akarnak vigaszt nyújtani. Tanúskodnak: egy testvéri kapcsolatról, két rövid élet közös idejéről, és arról, hogy a szeretet nem szűnik meg a halállal.
Aki ezeket a verseket olvassa, az örökkévalóság felé tartó Ayler és Jesse hangját hallja.
Mindannyiunkhoz szól.
Before the poems of Ayler Roskos
The poems that follow were written by Ayler.
He suffered from muscular dystrophy and passed away last year.
His brother, Jesse, died of the same illness a year and a half earlier.
The poems are addressed to Jesse, but they also speak about Ayler’s life: the shared childhood of two brothers, their games, pranks, arguments, laughter, and about how one can live even when the body is locked in a cage. In these texts, the wheelchair, video games, and street racing are not symbols but parts of everyday life – forms of freedom.
Ayler does not complain, does not explain, and does not ask for our sympathy. He simply tells what he remembers, what he has lost, and what remains. In his work, pain and humor go hand in hand. Alongside absence, there is a love of life as well, all the way to the final sentence: have fun!
These poems do not seek to beautify illness, nor do they aim to offer consolation. They bear witness to a bond between brothers, to the shared time of two short lives, and to the fact that love does not end with death.
Those who read these poems hear the voices of Ayler and Jesse, moving toward eternity.
They speak to all of us.
Épség
Sok, úgynevezett ép testűt láttam,
akik elmében kevésbé voltak épek,
mint azok,
akiket fogyatékosnak tartanak.
Abled
I've seen many so
called abled-bodies,
less able in mind than the
ones deemed disabled
*
Álmodjunk a jövőről
Álmodjunk
egy új jövőről,
ahol szabad
gondolkodni,
alkotni,
és annak lenni,
aki lenni akarunk.
Álmodjunk
egy napról,
amikor a munkások
megélhetést biztosító bért kapnak,
és övék a vállalat,
nem pedig a vállalat
birtokolja őket.
Álmodjunk
egy éjszakáról,
amikor mindenkinek
van egy helye
lehajtani a fejét.
Álmodjunk
egy korról,
háború, éhínség
és szegénység nélkül,
ahol az életet
nem kíséri értelmetlen halál.
Ezt a jövőt
valósággá tehetjük,
ha kimondjuk az igazságot
a hatalom szemébe,
és megvédjük azokat,
akiket üldöznek
a hatalmon lévők.
Dream of the Future
Let’s dream of
a new future where
one is free to think,
create, & be who
they want to be.
Let’s dream of a
day where workers
earn a living wage
& own the company,
instead of the company
owning the worker.
Let’s dream of a night
where everyone has
a place to rest their
head. Let’s dream
of a time without war,
famine, poverty, &
senseless death.
We can make this
future a reality by
speaking truth to
power & defending
those who are being
persecuted by the
powers that be
*
A nagyobb testvéremmel játszom
Jesse Windle-nek
Késő éjjel ébren ülök az ágyban,
a gyerekkorunk szép pillanatai jutnak eszembe.
Emlékszem, ahogy a Grand Theft Autót játszottad
a PlayStationön,
én pedig vártam, hogy rám kerüljön a sor.
Amikor először adtad a kezembe az irányítót,
megbíztál bennem.
Testvérem,
te tanítottál meg arra,
hogyan lehet kiszabadulni
a betegségünk,
az izomsorvadás
testi korlátai közül.
Bár fizikailag már nem vagy itt,
amikor videojátékokkal játszom,
még mindig érzem,
hogy a lelked velem van.
Ezért, nagy testvér, tovább játszom –
érted.
Gaming with my Brother
to Jesse Windle
I sit awake in bed
Late at night, remembering
the good times when we were children.
I remember watching you play Grand Theft Auto
On the PlayStation, waiting for my turn.
When you passed the controller to me
for the first time
You were trusting me.
Brother you taught me
a way to escape the physical constraints
Of our disease muscular dystrophy.
Even though you are not physically here anymore
I still feel your soul with me when I play video games.
So big brother I will keep on playing for you
*
Fiatalkori csínytevés
Egy élet óta ülök.
Ülök, és azt kívánom,
bárcsak kiszállhatnék
a kerekesszékből, és futhatnék
még egyszer, utolszor.
Minél tovább ülök ebben a székben,
annál inkább emlékszem arra,
hogyan futottam gyerekként
a bátyámmal.
Mindig azt tettem, amit mondott.
Egyszer belógtunk
a szomszéd kertjébe, és azt mondta,
lopjak el néhány dolgot.
Az a srác soha nem jött rá,
hogy mi vittük el a holmiját.
És ezután is még többször átjött hozzánk.
Juvenile Delinquency
A life of sitting
I am sitting wishing
I could get out
of my wheelchair and run
just one last time.
The longer I sit in this chair
the more I remember running
as a kid with my older brother.
I used to do whatever he said,
one time we snuck into our next
door neighbor's backyard & he told me to
steal some of his stuff.
That kid never figured out that we stole his stuff
And he hung out at our house a few times
after the theft.
*
Kerékpörgetés
Egyszer az iskolában megbüntettek,
amiért kereket pörgettem a kosárlabdapályán.
(Bevezetés)
Szabadon,
New Jersey utcáin,
motoros kerekesszékeinkkel
versenyeztünk
a nagynénénk háza előtt.
Száguldottunk,
olyan gyorsan, ahogyan csak tudtunk,
majd kipörgettük a kerekeket,
néztük, ki tud a leggyorsabban és a legtovább
forogni, mielőtt megállna.
Aki utoljára állt meg,
az nyert.
Burnouts
One time in school I got detention for doing burnouts
on the basketball court (Intro.)
Free in the streets of New Jersey
Using our motorized wheelchairs
to race and do burnouts in front of our aunt’s house,
driving as fast as we could before
spinning our chairs,
seeing who could spin around
the fastest and longest
before having to stop.
The last to stop won.
*
Nélküled
Hiányoznak a vitáink.
Hiányzik, ahogy ugratjuk egymást.
Bárcsak még egyszer
összeveszhetnénk,
hogy aztán később
nevessünk rajta.
Az első Hálaadási ünnep
és az első Karácsony
nehéz volt nélküled
De tudom,
azt akarnád,
hogy menjünk tovább,
és élvezzük az életet.
Így teszünk,
hogy hűek maradjunk
az utolsó szavaidhoz – Jesse
– azt üzented: élvezzük az életet. *
*(Az angol szerkesztő megjegyzése: „Azt üzenem: élvezzétek az életet” Jesse utolsó szavai között volt. Izgatottan mondta, hogy a Mennyben van, és hogy fut. Aztán megkérdezte: „Hol a kaja?!”)
Without you
I miss getting into arguments with you,
I miss joking around with each other,
I wish we could get mad at each other once more
and laugh about it later.
This first Thanksgiving and Christmas
without you has been tough.
But I know you would want us
to keep on going and have fun.
We will do this to honor your last words.
Jesse – “The message is to have fun”
(Editor’s note. “The message is to have fun” was among Jesse’s last words.
He also excitedly exclaimed that he was in Heaven
& that he was running. Then he asked, "Where's the food?!”)
Ayler Roskos (1996-2025) New Jersey-ben, az Egyesült Államokban született és hunyt el.
