Amikor eljön az idő – felállok.
Négy térdre állok,
a fenekemen rohanok
a hosszú úton, a gyermekkorig.

Amikor eljön az idő, leszek,
egészen kicsi leszek,
nevetni fogok veletek
a képgalériákban mindenen, ami nem volt,
mindenen, ami nem volt, de szerettem volna,
és mindenen, amit nem is szerettem volna, hogy legyen.

Amikor eljön az idő… de most.

1
A gép leszállt.
Valahogy mégsem érzem, hogy földet értem.
2019-es év.

2
Ez a gép. Ez az utazás.
Taníts algebrára.
Gondolj bele. A pestis.
Hogyan kell írni. Hogyan kell rajzolni.
Milyen erő hajtja a tollat.
Tényleg. Amikor az erő,
az a zöld kanóc,
mely felneveli a virágot.

Edwin Morgan skót költő (1920–2010) néhány évvel a halála előtt, 2005-ben megjelentetett egy vékony füzetet Tales from Baron Munchausen címmel Glasgow-ban, a Mariscat Pressnél.

Edwin Morgan skót költő (1920–2010) néhány évvel a halála előtt, 2005-ben megjelentetett egy vékony füzetet Tales from Baron Munchausen címmel Glasgow-ban, a Mariscat Pressnél.

„A háború következtében az utak tele vannak friccekkel, noha az ütközetek messze keleten folynak. A katonákat ide telepítették pihenőre, ebbe a nyitott, apró faluba, miután megpróbálták elvágni a murmanszki vasútvonalat.” – Részlet Tomi Kinnunen regényéből, Jávorszky Béla fordításában.

Edwin Morgan skót költő (1920–2010) néhány évvel a halála előtt, 2005-ben megjelentetett egy vékony füzetet Tales from Baron Munchausen címmel Glasgow-ban, a Mariscat Pressnél.

Kígyó érkezett a kerti kúthoz szomját oltani
egy forró, nyári napon, amikor
a forróság miatt még pizsamában odaértem.

Lesétáltam a lépcsőn a terebélyes, sötét szentjánoskenyérfa
különös illatú, mély árnyékában, majd kezemben a kancsóval
várakozni kezdtem: ott álltam, és vártam a soromra,
mivel ő ért előbb a kúthoz.

Edwin Morgan skót költő (1920–2010) néhány évvel a halála előtt, 2005-ben megjelentetett egy vékony füzetet Tales from Baron Munchausen címmel Glasgow-ban, a Mariscat Pressnél.

Ajaksíp
Flötenprinzipal

Akárha keményfémből a fal
Erős vár jó védelmező
Orgonán az ajaksíp – ez ő
A világ összes ördögét
sem kell félnem már hogy ő véd
S mindőnk lelke bizton szárnyal
Fönt a korálok hangjával
 

Nyílnia kellene egy ajtónak a ház mögé
a virággal elárasztott kertbe
ahová kitehetjük anya foteljét
mert kínnal-bajjal jött fel idáig

Szilágyi Ferenc Hubart erdélyi képzőművész, író, műfordító igazi polihisztor művész, akinek Shakespeare szonett-fordításai 2019-ben szerzői kiadásban jelentek meg.

„Őszi hanton / méla sanzon / panaszol, / dallama bús, / vágyak borús / dala szól.” – Szilágyi Ferenc Hubart Verlaine-fordításai mellé egy saját, Verlaine nyomában született költeményét is olvashatják.

„Meg kell tanulnom, hogy kell meghalni,

mert élni az ember tudja, miként kell,

meg kell tanulnom az énekbe eltűnő madaraktól,

a rózsába lecsúszó égtől,

s a pataktól, mely gondtalanul elvész

a halak pénzein.”

(Eugen Jebeleanu: Lecke. Fordította Beke Sándor)

„Meg kell tanulnom, hogy kell meghalni,

mert élni az ember tudja, miként kell,

meg kell tanulnom az énekbe eltűnő madaraktól,

a rózsába lecsúszó égtől,

s a pataktól, mely gondtalanul elvész

a halak pénzein.”

(Eugen Jebeleanu: Lecke. Fordította Beke Sándor)

Frissen borotválva, könyökvédős és vállgombos pulóverben, nem ócska bakanccsal a lábán, hanem valódi német katonacsizmában és terepszínű csizmanadrágban. Korának divatos embereként.
Bárcsak mindenkinek ilyen félelmetes bőrcsizmája és ilyen mutatós terepszínű nadrágja volna!
Apa arcáról egyszerre sugárzik ravaszság és szomorúság. – Viivi Luik novellája Jávorszky Béla fordításában.

„Ahol a megkülönböztethetetlen megcsillan a fényben, / ott a fény cérnavékony szélei az ellenálló térben.” – Michael Foldes verse Böszörményi Zoltán fordításában.

Késő már,
hogy bármit is mondjak az erkölcsi árról,
arról, hogy mit akarok,
vagy mit nem akarok.