A tökéletes hullámok

Folytatjuk A piros öröm, ha vállig ér című vers-kép projektünket. 
A versek és a festmények az autogén tréning szimbólumterápiás ülések inspirációjából születtek.

Az előző három részt és az üléseket vezető pszichoterapeuta, Tasnádi Mária felvezetőjét megtalálják a rovatban. 

A negyedik részben a racionalitást, hűvösséget érintő témakört bontjuk ki.

A verseket illusztráló festmény Márkó Abigél munkája

távol

 
távol kerül most minden külső
zaj és belső gond, de vajon hol
van az az én, aki most arra
gondol, hogy távol kerül?
távolodom vagy közeledem?
ez általában egyszerre történik,
olyan ez, mint a nappal meg az
éjszaka tánca: mint az évszakok
libikókája: beszippant kienged
most éppen a tél most éppen a
tavasz: beszippant, kienged, most
éppen a tavasz, most éppen a nyár lehel
életkedvet lüktető ereinkbe: nem sietek:
maradj még, így szólok tükörképemhez
nézd, mint a tulipánszirmok
bársonya olyan a nyugalom ellazítja a
test ezüst ladikját minél messzebb
kerül az egyik parttól annál közelebb
jön majd a másik látod, a szívem, milyen
fehér, hallod, milyen tökéletes
hullámokban zenél bennem is az élet. 

Izoláció

Mellkasomon kövek ülnek,
légjárataimban ködcsípős levegő
ki-bejár a bőrön a félelem,
a szeretetet ki kell érdemelni,
a kiválókat szeretik,
a kiválóknak jár,
az elsőknek szabad,
óriássá nőttem,
erőssé és törhetetlenné,
porcelánbaba csigaházzal,
csigaházam ajtaján
csak kifelé van kilincs,
nem fogadok látogatót.