Emlékekből szőtt történetek

Szeptember 12-én kettős könyvbemutatóval indult az idei Aradi Magyar Napok rendezvénysorozat: az Irodalmi Jelen szervezésében mutatták be Varga Melinda Szellőcske című mesekönyvét és Böszörményi Zoltán A rés című kisregényét a szerzők jelenlétében, teltház előtt.

Az est folyamán – bár két különböző könyvről volt szó, de mindkettő esetében az inspiráció, az ihlet, az emlékek, emlékezés állt a középpontban.

Bege Magdolna, az Irodalmi Jelen főszerkesztő-helyettese köszöntötte a jelenlévőket

Varga Melinda József Attila-díjas költő, szerkesztő első prózakötete a 2024-ben megjelent Szellőcske, amelyről Böszörményi Zoltán beszélgetett a szerzővel.

Varga Melinda eddig verseiről volt ismert, most azonban egy olyan mesekönyvet írt, amely gyerekekhez és felnőttekhez egyaránt szól. A kötet mozaikszerűen épül fel gyermekkori emlékekből, családi történetekből és nagymamája saját költésű meséiből. A szerző hangsúlyozta: a gyerekkor nehézségei ugyan törést okozhatnak, de ezek a tapasztalatok erősebbé tehetik a gyereket, és hozzájárulnak a fejlődéshez. „Gyerekkorban és serdülőkorban sem kell félni a rossztól – fontos, hogy előnyként tudjuk kezelni, és építkezzünk belőle. Jóból és rosszból vagyunk gyúrva, tehát teljesen természetes, ha mindkettő jelen van az életünkben” – fogalmazott.

A Jelen Ház díszterme zsúfolásig megtelt, a közönségben ismerős arcokat is láthattunk, többek közt Mirtse Zsuzsát

A Szellőcske nem klasszikus tündérmese, hanem szövevényes, gyakran tragikus történetekből épül, amelyeket a szerző humorral old fel. A könyv végkicsengése sem a boldog befejezés felé mutat, inkább arra tanít, hogy a világ nem tökéletes, és meg kell tanulni együtt élni a változtathatatlannal. Varga Melinda szerint a kötet „oldókönyvként” született, amely segíti az olvasót a feldolgozásban, és abban, hogy túllendüljön a nehézségeken.

****

Az est második részében Böszörményi Zoltán A rés című kisregényéről kérdezte a szerzőt Ujj János. Azt mindjárt az elején tisztázták, hogy A résben szereplő Tamás, nem az a Tamás, aki a szerző korábbi három könyvében (Regál, Az éj puha teste, Míg gondolom, hogy létezem) is főszerepet kapott.

Ebben a regényben is fontos szerepet kap az emlékezés, annak változó színei és hangulatai.

„Emléke mindenkinek van, ezek hol elhalványulnak, hol felerősödnek, és érdekes módon sosem ugyanúgy, mint az első visszaemlékezéskor. Nem a történet változik, hanem a színek, a hangulat, az érzések” – hangsúlyozta a szerző. Szerinte végső soron nem a konkrét események, hanem a nosztalgia, a bennünk maradó érzetek formálnak minket.

Böszörményi Zoltán új regényében a főhős emlékein keresztül életre kel a múlt

Böszörményi kiemelte az irodalom szerepét is: az képes alakítani az ember gondolkodását, érzelemvilágát, visszhangot kelteni bennünk, ami megerősíthet és továbbvihet. A diákokhoz szólva úgy fogalmazott: „Nem az a csodatett, ha ellógok egy órát, hanem az, ha úgy alakítom az életemet, hogy minden beleférjen, hogy megtaláljam az értelmét, és ráleljek valamire, ami mindennél jobban érdekel. A rés is erről az építkezésről szól.”

Ebben a regényben is fontos szerepet kapnak a családi figurák, akik mind kulcsfontosságú alakjai az emlékezet világának. A rés nemcsak egy elmúlt időbe vezeti vissza az olvasót, hanem reflexió is: ismétlése és újragondolása mindannak, amit a múltból hozunk magunkkal. „Tanulságos könyv ez, amely gondolkodni tanít, és ebben a végtelen gondolatláncban végső soron önmagunkat találjuk meg” – összegezte Böszörményi.

A kettős könyvbemutató tanulsága szerint az olvasás nem csupán szórakozás, hanem tudás és erő forrása is: olyan fegyver, amelyet a fiatalok kezébe adhatunk, hogy élni tudjanak vele.

f1509- 25, 32, 33, 34