Az egyik előadás után hátramentünk gratulálni Melisnek. Hosszú sor állt az öltözője előtt. Ő már kezdte unni a bájolgást, szeretett volna átöltözni, így hát ahogy a sorban állók közt végigment, jól megszorongatta a kezüket, és kedvesen, mosolyogva szemükbe nézve magyarul egy ló alkatrészét kívánta nekik. A sor végén egy elegánsan öltözött, kistermetű idősebb hölgynek még a kezét is megcsókolta, mielőtt neki is elmondta ugyanezt. Nem világosítottuk fel Melist, hogy ez a matróna a Londonban élő magyar közösség egyik tiszteletre méltó tagja volt.

Dreff János, Az utolsó magyartanár feljegyzései című „regény” szerzőjének írása az irodalomtanítással kapcsolatos vitához kíván csatlakozni.
 
 

Sz. Tóth Gyula tanár és a Tanári notesz könyvsorozat szerzője néhány gondolattal bővítette a dr. Hoffmann Rózsával készített beszélgetés kérdésfelvetéseit.
 
 

„Elég furcsa érzés töltött el, hogy ott állok a karton-mása előtt annak, akivel fél órája még együtt voltam, de nem tudtam, hogy kicsoda. Végül is mindegy. Nem olvastam egy könyvét sem, úgyhogy számomra nem volt olyan nagy kunszt” – Kocsik András útirajzából azt a részletet olvashatják, amikor az utazó lestoppolja Stephen Kinget.

Romániában nőttem fel a Ceausescu-korszak (diktatúra) legsötétebb utolsó tizenhét évében. 50 km-re születtem a magyar határtól Aradon, és nehéz pillanataimban este az ágyban arra gondoltam, hogy milyen szerencsétlen helyen jöttem a világra. Ha csak egy kicsit arrébb láttam volna meg a napvilágot, milyen boldog gyerek is lennék, ábrándoztam, mivel akkor nekem ez a csokit, rágót, farmernadrágot és menő tornacipők birtoklását jelentette. – Kocsik András útirajzából hét részletet adunk folytatásokban és a szerző fotóival közzé.

A Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége mély megdöbbenéssel figyelte az elmúlt egy hétnek a filozófiára vonatkozó, a médiában zajló eseményeit. Azt a „vitát”, amely az NKTH 2004-ben és 2005-ben odaítélt pályázatainak részleteiről folyt. Ez a „vita” a végső eszkalálódása annak a szakmán belüli konfliktusnak, amely már kb. egy-másfél év óta tart. Minden érintettnek be kell látnia, hogy ezt a konfliktust, nemhogy megoldani, de még kezelni sem sikerült. Most már csak egy vigaszunk lehet: innen nincs tovább út. Ilyen körülmények között a Magyar Filozófiai Társaság Elnöksége kötelességének látja, hogy még egyszer megszólítsa a releváns célcsoportokat.

Az egyes szövegeknek is megvan a maguk sorsa, nemcsak a könyveknek. Néhány éve esszét és kiáltványt fogalmaztam arról a történelmi abszurdról, hogy Kant (s még annyi más kiválóság) városa, az európai kultúra egyik volt fellegvára ma, mint Oroszország Szovjetuniótól örökölt külterülete várja – ha várja – sorsa jobbra fordulását. Azt gondoltam, leghelyesebb volna, ha Königsberg közös uniós–orosz protektorátusként, szabad városállamként megint azzá válhatna, ami valaha volt – de hadd ne meséljem az egész utópiát...

BÖSZÖRMÉNYI ZOLTÁN
Katedrális az örök télnek

Óévbúcsúztató

OTTLIK 100

Az immár hagyománynak számító IRODALMI JELEN HAJNALOK rendezvénysorozat legutóbbi beszélgetésén a búcsúzó év könyvszenzációja, Boldog Zoltán A trollok támadása című regénye került terítékre. A népes közönség lélegzetvisszafojtva figyelte a kritikusok mind hevesebb vitáját arról, hogy végtére mi is a kérdéses remekmű:

A hagyományos módon közvetített tartalom elől egyre nagyobb mértékben szívják el a levegőt az internettel párhuzamosan fejlődő, tartalomközvetítésre (is) alkalmas eszközök. De vajon tényleg megrendülőben lennének a nyomtatott lapok és a könyvek hídfőállásai?
 

Lévai Eszter - Önzés

 Papp Imre - Vuln. Cont. Capitis
 

 
Juhász Zsuzsa - Látomás

Szabó Imola Julianna - Világ-zene
 

Babicz Beáta - Kabalevszkij macskája

Kapitány Máté - A DÜBÖGŐ

 
Oláh Gergely - A szívemről