Ugrás a tartalomra

A Königsbergért kiáltvány utóélete – Szőcs Géza: Kant Emánuel figyelmébe

Az egyes szövegeknek is megvan a maguk sorsa, nemcsak a könyveknek. Néhány éve esszét és kiáltványt fogalmaztam arról a történelmi abszurdról, hogy Kant (s még annyi más kiválóság) városa, az európai kultúra egyik volt fellegvára ma, mint Oroszország Szovjetuniótól örökölt külterülete várja – ha várja – sorsa jobbra fordulását. Azt gondoltam, leghelyesebb volna, ha Königsberg közös uniós–orosz protektorátusként, szabad városállamként megint azzá válhatna, ami valaha volt – de hadd ne meséljem az egész utópiát...

 

Szőcs Géza
Kant Emánuel figyelmébe

 

Az egyes szövegeknek is megvan a maguk sorsa, nemcsak a könyveknek. Néhány éve esszét és kiáltványt fogalmaztam arról a történelmi abszurdról, hogy Kant (s még annyi más kiválóság) városa, az európai kultúra egyik volt fellegvára ma, mint Oroszország Szovjetuniótól örökölt külterülete várja – ha várja – sorsa jobbra fordulását. Azt gondoltam, leghelyesebb volna, ha Königsberg közös uniós–orosz protektorátusként, szabad városállamként megint azzá válhatna, ami valaha volt – de hadd ne meséljem az egész utópiát, alább megtalálja mindenki, akit érdekel, s aki nem találkozott vele Amikor fordul az ezred c., Farkas Wellmann Endrével közös könyvünkben.

A kiáltványt sokak vitatták, sokak egyetértettek vele, s egyetlen magyar író (Konrád György) még egyetértő aláírásával is megerősítette támogatását. De úgyszólván mindenki, aki olvasta, igen sötét dolgokat jósolt azzal kapcsolatban, hogy mi lesz Moszkva reakciója. KGB-kommandótól a Gulágig mindenfélét vizionáltak számomra barátaim és ellenségeim, mert abban egyetértettek, hogy ez a merénylet Oroszország területi épsége ellen nem maradhat megtorlás nélkül. Én pedig hiába berzenkedtem, hogy akik ezt olvasták ki a szavaimból, azok nem értették meg a lényeget.

Aztán a textus megjelent oroszul is, ukránul, németül majd olaszul – és zavart csend fogadta. Sem a KGB nem jelentkezett, és a borítékolt moszkvai dörgedelem is elmaradt. Már túl is tettem magam az egészen, amikor nemrégen egy orosz újságírónő jegyzete jutott el hozzám. Itt olvasható az is, ami a hölgy véleménye – de van a történetnek egy egészen képtelen fordulata. Egy kollégám ugyanis megpróbálta átültetni magyarra az orosz szöveget oly módon, hogy ehhez gépi segítséget vett igénybe. Mellékelem ezt a nyelvi szörnyszüleményt is, mint Immanuel Kant figyelmébe ajánlható nyelvi-filozófiai konstrukciót, példátlan kihívást az ép elme és a fogalmi rutin ellen.

De ha jól meggondolom, Kant, Az örök béke szerzője, még ennél is kaotikusabb, felfoghatatlanabb és zavarosabb fejleményként tekintett volna szülővárosa sorsára, ha megadatott volna a jövőbe látnia. Szerencséjére ez nem adatott meg neki. Neki sem.

Kapcsolódó az Irodalmi Jelenen:

Kiáltvány Königsbergért

Vjacseszlav Szereda interjúja Szőcs Gézával, a Kalinyingrad-esszé és -kiáltvány szerzőjével

A königsbergiek – Hajdú Farkas-Zoltán írása

 

A gyarmatosítói hozzáállás tehetetlensége

Olga Szerebrjanaja cikke

 

A szentpétervári politikában (amikor ilyen még létezett egyáltalán) mindig is szimpatizáltam egy olyan mozgalommal, amelynek rendkívül alacsony volt a támogatottsága, és amely semmiféle hatással nem bírt: ez a mozgalom arra irányult, hogy Szentpétervár kiváljon Oroszországból. Valahogy úgy esett, hogy e mozgalom egyik ideológusának még meg is ígértem, hogy amint ez a mozgalom valamilyen formába szerveződik, vállalom majd azon belül egy külön frakció vezetését, ami nem lesz más, mint a Vasziljevszkij-sziget Szentpétervárból való kiválásáért indított mozgalom. Szimpátiám gyökere nem abban keresendő, hogy valamilyen különös hajlamom lenne a szeparatizmusra; sokkal inkább a lokálpatriotizmusba vetett hitemmel magyarázható. Végképp nem értem, hogyan lehet szeretni egy olyan országot, amelynek nagyobbik részét a saját szemünkkel még soha nem is láttuk, az viszont világos számomra, hogy hogyan, miért és milyen gyakorlati eredményeket felmutatva lehet ismerni és szeretni a saját városunkat, vagy akár még a saját járásunkat is. Amikor viszont az ember szereti és ismeri a saját városát, akaratlanul is annak kiválóságát emeli ki abból a teljességből, amelynek az adott város részét képezi.

Szentpétervár nem oroszos jellege mindenki számára nyilvánvaló – ennek megfelelően, annak minden utópisztikus színezete ellenére, ésszerűnek tűnik az a gondolat, hogy a városból kiiktassuk az orosz hatást.

Ezért nem lepődtem meg túlságosan, amikor nagyjából három évvel ezelőtt a Nyeprikosznovennij Zapasz (Aranytartalék) című folyóiratban Szőcs Géza, a magyar költő-irodalmár tollából elolvastam a „Kiáltvány Königsberg nevében” című írást. Szőcsöt az aggasztja, hogy M. I. Kalinyinnak Kalinyingrádhoz a legkevesebb köze sincsen, viszont Königsbergnek közvetlen köze van a felvilágosult Európa fogalmához és arculatához, egyszerűen azért, mert Immanuel Kant, aki magának a felvilágosodás fogalmának a megalkotója, ebben a városban született és itt is élte le egész életét. Szőcs azzal a szándékkal fogalmazta meg manifesztumát, hogy javasolja országunk vezetőinek: jussanak kompromisszumra Európával, és adják meg Kalinyingrád-Königsbergnek a szabad város státuszát, közös európai uniós és orosz felügyelettel, ami lehetővé tenné, hogy a régió visszakapja eredeti küldetését; ez nem mondana ellent a második világháborút követő területi egyezményeknek sem.

Szőcs Géza nyilvánvalóan semmilyen hasonló jellegű gyakorlati eredményre nem számított, viszont a régióban kétségtelenül rátalált egy bizonyos értelmezésre. A Kalinyingrádi terület porosz öröksége olyan súllyal bír – ha nem nagyobbal –, mint az európai gondolat Szentpéterváron. Függetlenül a teljes átnevezésektől, a hruscsovi egyen-panelházaktól, és a volt königsbergi vár helyén álló, félig kész Szovjetek Palotája csontvázától (vagy talán éppen ezeknek köszönhetően is), e hely európai alapjellege mindenki számára nyilvánvaló. A német eredetű utak hálózata mutatja, hogy a háború előtt hol voltak a tanyák és a kisebb városok, a városkák elrendezése arról tanúskodik, hogyan zajlott bennük az élet, a megmaradt porosz épületek pedig azt szemléltetik, hogy a világ e pontjához milyen építészeti stílus illik.

A szerelemmel, amit e térség iránt érzek, a szentpétervári művészettörténész, I. D. Csecsot fertőzött meg, aki idestova negyed évszázada rendszeresen elhozza ide tanítványait. Arra a kérdésre, hogy miért csinálja ezt, Csecsot egyszer azt válaszolta: „Itt látja meg az ember igazán, hogy miről is szól a mi országunk, és miről is szól a mi történelmünk”. Oroszország a Kalinyingrádi területen szemmel láthatóan bizonyítja saját gyarmatosításának ideológiai tehetetlenségét: az e területen való jelenlétének hatvan éve alatt sem a hely kinézetét nem tudta megváltoztatni, sem azt tisztelni nem tanulta meg. De azért az utóbbi évtizedekben az utóbbi területen komoly elmozdulás volt tapasztalható: egyre-másra tűntek fel a porosz örökség tanulmányozására és óvatos elsajátítására irányuló kezdeményezések.

Ennek a tevékenységnek az egyik központja az inszterburgi vár Csernyahovszkban. Ott működik a Dom-Zámok (Udvarház) Alapítvány, amely egyrészt kulturális-ismeretterjesztő tevékenységet végez, másrészt pedig olyan városépítő módszerek meghatározásával foglalkozik, amelyek a városka újjászületését és új önazonossága létrehozását segítik elő. Az inszterburgi várban megkísérlik a leszámolást az orosz gyarmatosítás tehetetlenségével, és igyekeznek európai földrajzi elhelyezkedésüket identitásuk részének gondolni, és azt így átélni. Október végéig a Dom-Zámok Alapítvány a mai Oroszországban működő kevés sikeres civil szervezet egyikének számított. De nemrégiben a vár, amelyet a XIV. században egy német lovagrend nagymesterének utasítására alapítottak, és amelynek a legkevesebb köze sem volt az ortodox hitvilághoz, az orosz pravoszláv egyház tulajdonába került. És éppen itt kell feltennünk azt a kérdést, hogy a Kalinyingrádi területhez illik-e az orosz gyarmatosításnak ez az új típusa, valamint itt kell kifejeznünk szolidaritásunkat is Európának egy olyan kicsinyke szeletével, amely történetesen a mi végtelen területeinken helyezkedik el.

Inszterburg támogatása érdekében még arra is készen állok, hogy támogassam egy olyan mozgalom megalapítását, amely Szentpétervárnak a Kalinyingrádi területtel való egyesítését tűzi ki célul. Azt hiszem, ha más nem, legalább Szőcs Géza mellém áll majd ebben.

 

 A kép, valamint a szöveg erdetije: http://www.svobodanews.ru/content/article/2209550.html

 


 És most következzen a gépi fordítás:

 

Jobb a szerző / Olga Silver

Fogyatékosság a gyarmatosítás

A St. Petersburg politikában (ahol is sor került), Én mindig szimpatizált a rendkívül alacsony, és nem volt a legcsekélyebb mértékben befolyásolják a mozgás - a mozgás, hogy elszakad a St. Petersburg Oroszország. Egyszer még azt is megígérte, az egyik vezetője ennek a mozgalomnak, hogy amint formát öltött egy szerkezetet, én intézmények ezen belül is egy speciális frakció - a mozgása elszakadása Vasilevsky sziget St. Petersburg. Saját rokonszenv miatt nem különösebben hajlamos szeparatizmust, és a hit a lokálpatriotizmus. Nem igazán értem, hogyan lehet szeretni az országot, amelyek többsége még soha nem láttam a saját szememmel -, de ez világos számomra, hogy hogyan, mit és milyen gyakorlati eredmények ismerik és szeretik városukat, vagy akár a környéken. De ha szeretsz, és tudod a várost, akaratlanul is hangsúlyozza, hogy eltér az integritását, amelynek ő is.

Nem orosz Petersburg nyilvánvaló, hogy minden - ennek megfelelően, hang (annak minden utópisztikus) tűnik az ötlet feloldását az orosz befolyás itt.

Szóval nem vagyok nagyon meglepve, amikor három évvel ezelőtt olvasott egy újságban a "sérthetetlen tartalékot," "nyilvánvaló a nevét Koenigsberg" magyar költő és író Géza csata. Sich zavarta az a tény, hogy a MI Kalinyin nem kell Kalinyingrád semmilyen módon nem áll kapcsolatban -, de Königsbergben közvetlen kapcsolatban a koncepció és a kép a felvilágosult Európában, egyszerűen azért, mert ott született és élt egész életében Immanuel Kant, aki megfogalmazta a koncepciója a felvilágosodás. Sich írta kiáltványában, hogy ezáltal a lehető vezetői hazánk menni Európába, hogy a kompromisszumot, és hogy Kalinyingrád-Königsbergben státusza szabad város mellett a közös irányítást az Európai Unió és Oroszország, amely visszaállítja az eredeti jelentése a térségben, jóllehet nem vitatja a területi eredményét a második világháború. 

Egyértelmű, hogy nem számít, milyen a gyakorlati eredmény Ghez Sich nem számítanak, de néhány megértés a régióban, s minden bizonnyal találta. Porosz örökség a kalinyingrádi régióban ugyanaz a hatalom, és mi az európai eszme Szentpéterváron. Annak ellenére, hogy a mindent átható átnevezni tipikus Hruscsov és vysyaschiysya a korábbi helyén a Koenigsberg vár csontváz a befejezetlen palota a szovjetek (és talán azért, mert azok), az európai alkotmány ez nem derül ki, hogy mindenki: a hálózat a német road show, amely otthont a háború előtti birtokok és a városok, községek eszköz mutatja be, hogyan kell elvégezni az életükben, túlélő porosz mutatja az épület, mi kell a területen építészet.

Imádom ezt a régiót fertőzött pétervári művészeti író, Chechot, aki már a negyed századdal itt hordozza a diákok. Arra a kérdésre, hogy miért csinálja, Chechot egyszer azt mondta: "Nincs világosan megérteni, hogy mi hazánk, és mi a történelem." Oroszország a kalinyingrádi régióban jól mutatja az ideológiai gyengesége a gyarmatosítás: a hatvanöt éves jelenlétét ezen a földön nem tudott változtatni az arcszínt a hely, sem pedig megtanulják tisztelni azt. Azonban az utolsó bekezdés az elmúlt évtizedben látott komoly előrelépést: Itt-ott megjelent kezdeményezések tanulmányozza és gondos engedményezése porosz örökség.

Egyik központja Ez a tevékenység a zár a Chernyakhovsk Insterburg . Ott, az alap "House-kastély, elkötelezett a kulturális és oktatási tevékenységek és érdekekkel, különösen a meghatározása a városi tervezési megközelítések a revitalizáció a város és létrehozását az új identitás. A vár Insterburg gyengesége az orosz gyarmatosítás próbálják leküzdeni, és az európai lokalizáció - megérteni és tapasztalatokat saját. Amíg az október végéig Alap House-lock "lehet tekinteni azon kevesek egyike, sikeres non-profit szervezet működik Oroszországban ma. De ezekben a napokban a várat, alapították XIV században a megrendelések a mester a Német Lovagrend, és nem bármilyen kapcsolatban az ortodox hitre, tulajdona lett az orosz ortodox egyház. És itt fontos, hogy kérje a személy, ha a kalinyingrádi régióban, ez az új formája az orosz gyarmatosítás, és kifejezze szolidaritását egy másik kis része Európa a mi nagy kiterjedésű.

Támogatása Insterburg, én is találtam egy kész mozgása egységesítését szentpétervári és Kalinyingrád. Azt hiszem, legalább Géza Sich támogat engem.
 

Irodalmi Jelen

Irodalmi Jelen

Az Irodalmi Jelen független online művészeti portál és folyóirat. Alapítva 2001-ben.

.