Az immár hagyománynak számító IRODALMI JELEN HAJNALOK rendezvénysorozat legutóbbi beszélgetésén a búcsúzó év könyvszenzációja, Boldog Zoltán A trollok támadása című regénye került terítékre. A népes közönség lélegzetvisszafojtva figyelte a kritikusok mind hevesebb vitáját arról, hogy végtére mi is a kérdéses remekmű:

KULCSREGÉNY AVAGY LAKATNOVELLA?

    Eszményi Béla esztéta szerint egy olyan posztatavisztikus szövegkísérlettel állunk szemben, amelyben a neogeodéta szerző kopernikuszi brutalitással feszíti szét az arisztotelészi műértelmezés pszeudostrukturális modalitásainak heterogén paramétereit. Bár – mint megjegyezte – a művet még nem állt módjában elolvasni, és nem is foglalkozik e gondolattal, számára ez az alkotás az eposzok aforisztikus tömörségét elegyíti a pánegirikuszok bukolikus racionalizmusával, sőt.

   Keserű Vid költő, az utolsó magyartanárok egyike, a szerző egykori padtársa, személyes élményeket elevenített fel a hangulatos pirkadati szeánszon. Felidézte, hogy már az író elemi iskolai fogalmazásai is hemzsegtek a helyesírási képzavaroktól, mi több, azokat többnyire tőle másolta, a tízóraijáért cserébe. Szerinte egyébként ilyen regényt bárki írhat, aki képes rá, így akár ő is.

   Hirnweiss Egon stratéga hozzászólásában Clausewitz alapján elemezte a művet, rámutatva, hogy Boldog hadászati tételei világosságban és poroszos precizitásban legalább annyira felülmúlják a katonai akadémiák eme ócska kézikönyvét, mint a trollok harci ereje a francia sasérokat.

   Ezot Erika csillagfénykutató a regény misztikus paraboláinak endokrinológiai transzcendentalitását méltatta, különös tekintettel az animisztikus preorganizációk deszakralizációs parafenoménjeire. Mint bevallotta, utóbbiakat maga sem érti, de oly különös hatással voltak rá, hogy odakünn megvilágosodott.

   Vasvágó Pál lakatos szakmai szempontból vizsgálta a felvetett műfaji kérdést. Szerinte a kulcsregény nem illik a zárba, utóbbi különben sem eléggé olajozott. Leginkább azonban azt rótta fel a műnek, hogy ő ilyentájt már igen fáradt, és le szokott feküdni, tehát menjenek haza.

   Malcsák Manci néni különösen elmélyült, raffinált rezonanciákat felvillantó felszólalásában elmondta, hogy ő csak tévedésből jött be a vitareggelre, a hajnali mise helyett, de majdnem olyan jól szunyókált itt is, sőt, sokkal kényelmesebbek a székek, és melegebb is van, úgyhogy máskor is eljön majd.

   Ezt követően a sikerregény szerzője Boldog Zoltán következett, aki felébredt, és eloltotta a lámpát éjjeliszekrényén.   

Vaj Ákos