II. Nagy Felolvasás a Zsivágóban
Az Irodalmi Jelen ünnepélyes „Könyvhét-megnyitójának” tekinthetjük a Zsivágó Kávéházban megrendezett II. Nagy Felolvasást, amely többek között abban különbözött az elsőtől, hogy ezúttal még többen gyűltünk össze, hogy verseket, prózarészeteket hallgassunk meg szerzőinktől.
A párás hőségre és a tekintélyes számú hallgatóságra való tekintettel ezúttal a Zsivágó Kávéház külső helyiségét jelöltük ki a felolvasóesti Árkádiának, ahol egymásnak adták a szót a költők, Boldog Zoltán és Weiner Sennyey Tibor felvezetőit és bemutató szavait követően.
Mielőtt a felolvasások megkezdődtek volna, Szörényi László az Irodalmi Jelen esszé-pályázatának első díjasaként átvette oklevelét Böszörményi Zoltán főszerkesztőtől a Nimród zsoltára című művéért.
A felolvasások sorát Acsai Roland indította, Hajnali kút című új verskötetéből választva egy verset.
Szőcs Gézát Weiner Sennyey Tibor az est „meglepetésvendégként” mutatta be, de a költő hárította, hogy meglepetés lenne, ahogy azt is, hogy est fényét emelni érkezett volna, „csupán erre járt”, majd Lászlóffy Aladár egy prózai művéből olvasott fel részletet, illetve saját korábbi reflexióját a Lászlóffy-sorokra.
„Véletlen” volt, hogy Böszörményi Zoltántól is prózarészletet hallhattunk, bár az Ünnepi Könyvhétre ő is regénnyel jelentkezett, ám ezúttal korábbi művéből, a Halálos bűn című kötetből olvasott fel részletet.
Rónai Balázs Zoltántól egy egészen rövid, ám annál „ütősebb” verset hallhattunk: az Identity Card jól szólt a Zsivágóban.
Jász Attila, az Új Forrás főszerkesztője új verseskötetéből választotta az Ekkora című művet. Mint elmondta, a verset erős kritika érte, s most megítélésünkre bízta, jogos-e ez vagy sem.
Iancu Laura Születés című verse szinte felelt Jász Attila soraira, a halkszavú költőnő csendes felolvasása mit sem vont le verse erejéből.
Debreczeny Györgynek, mint elmondta, huszonkét év után jelent meg új verseskötete, Sőt mi több címmel. Ebben azonban nem szerepelnek a helyszínen felolvasott sorai: a közös főcímmel egybefűzött "3 montázs" Domonkos István, Koppány Zsolt és Payer Imre verseiből, illetve verscímeiből született.
Az ily módon megszólított Payer Imre következett, a pesti költők között a „nagy fehér cápa”, ahogy Weiner Sennyey Tibor bemutatta, s csak úgy „payerimisen” ezúttal is rendesen „odatette” művét, a hallgatóság tetszésére. A farsangi bolondkirály bölcselkedik olvasható az idei Szép versek antológiában is.
Hegedűs János felolvasását – aki, mint az I. Nagy Felolvasáson kiderült, már megírta Payer Imre nekrológját – Kántás Balázs követte versével.
Hegyi Botos Attila Rögnyi ég című új verseskötetéből interpretálta egy művét, a tőle megszokott páratlan zeneiséggel, a prózát is zengő énekhangon adva elő.
Szörényi László egy József Attilát megidéző prózarészletet hozott magával, amely, mint elmesélte, eredetileg egy költészetnapi műsor része lett volna, ám „cenzúra” áldozata lett. A Zsivágóban azonban mindenki lelkesen fogadta a Ha a hold süt című művet.
Simon Adri „pajzán” verse „ad notam Kiss Judit Ágnes” született, s mintegy folytatásaként szólaltak meg Szabó Imola Julianna anya-gyermek kapcsolatról szóló sorai.
Halmosi Sándor új kötetének bemutatójáról érkezett a Zsivágóba, itt is megszólaltatta tehát az Ibrahim egyik versét, amelyből többet is hallhattunk előtte az Alexandra Kávézóban.
A felolvasásokat Csepcsányi Éva zárta, ámde nem a nemrégiben megjelent Mistica Profana című, nagy sikerű prózakötetéből, hanem Kőkrisztus című versével.
Ám mégsem ez volt a zárás, mert Boldog Zoltán "meglepetésszerűen" felkérte búcsúzóul Weiner Sennyey Tibort is egy vers felolvasására. A költő azért sejthetett előre valamit, mert kéznél volt a verseskötete, s abban pedig a Zöld szín szeretete című verse.
A verssorok után már csak a bor, a beszélgetés és a barátkozás folyt a kávéházi füstben, amelyben jól megkülönböztethetően illatozott – határozottan Szörényi László felől – a pipadohány fűszeres esszenciája. Kerestük az orrunkkal Böszörményi Zoltán szivarfüstjét is, de őt magát már nem leltük meg, csak új kötetét az egyik asztalon.
