Csak menni a csillagot követve,
Indulni a jászolig Uram.

A belső harangok fürkészve figyelnek.

A nyers vágy, csak leszakítani, tiporni, átmenni rajta. Amikor elérkezik a pont, a fájdalmas lelkiismeret-furdalás és a bűntudat, a gyónás, a szégyen, kiejteni ott Isten papja előtt az utálatos szót, „paráználkodtam” aztán egy kis enyhülés… a feloldozás nyugalma, a bűnbocsánat békéje.

A mártírság is egy vers, vigyázz,
el ne felejtsd majd, ha jönnek a rossz napok.

égi utakon jelek. a madarak: földobott fekete szalagok.

az éj zsebéből kifordul a tél: gyűjteni kell gallyakat.

elhagy a táj.

Minden eladott gyermekkel,
meggyalázott lánnyal együtt
szenved most a lemeztelenített
Isten.

„Gondoljunk csak bele, milyen magával ragadó egyéniség lehetett ez a Bernát, aki harminc nemes, gazdag, fiatal férfit rá tudott venni arra, hogy mondjon le a víg vadászatokról, lakomákról, a nőkről és megannyi másról, ami a korabeli aranyifjaknak alanyi jogon »járt«!” – Csepcsányi Éva tárcája.

„Együtt mentünk Egerbe, a csodás, ékszerdoboznyi, hősi városba, ahol mind a ketten születtünk, együtt mentünk, hogy az érsekkel, hazánk egyik híres dogmatika professzorával interjút készítsünk. István ragyogott, örült, mint egy gyermek…” – Antall Istvánra Csepcsányi Éva emlékezik

„A vén rózsabokrot még neki ültette, ha kijön, és szigorú, sima tekintetét végighordozza az udvaron, legyen mibe beleakadjon. Ki is vágathatta volna.
Éjfél elmúlt, mikor megcsörrent a mobilja. Maximilián az, miért telefonon keresi házon belül?” – Csepcsányi Éva novellája.

A csóré gallyak mint jajgató cigánylányok forognak ugyan
ki vetne ügyet rájuk a paplak eleji vén fenyők összehajolnak
zúgásuk kerek idegen honnan szállhatott magjuk a föld agg
mint a mondák mohó ágak marnak a Hold puha testébe

A vér elöntötte csuklóját. Ruhájához szorította, a vajszínű szoknyán megannyi apró szamóca termett hirtelen.

Csepcsányi Éva, a fiatal költő- és írónemzedék Prima Primissima Junior-díjas alkotója, az Irodalmi Jelen állandó szerzője a Nádor Kávéházban mesélt Novák Valentinnek arról, meddig jutott az „egri leányka” irodalmi pályafutása kezdeti éveitől.

A Petőfi Irodalmi Múzeum és a Szépírók Társasága közös sorozata, az „X beszélget Y-nal” októberi vendége Petőcz András volt. Kálmán C. György és Havas Judit kérdezte őt avantgárd múltjáról, egykori alakmásokról és jelen munkáiról.

Nagy Zopán Próza-Vers-Esszé-Montázs (Válogatott írások) című kötetének prózai „üres” oldallal kezdődő és szétrobbantott gondolatokkal kitapétázott lapjain Csepcsányi Éva kereste a rendet és a megértés lehetőségét.

Sopotnik Zoltán Saját perzsa című, prózai betétekkel megszakított verseskötete egy életrajzi kirakós játék családtagokkal, szellemekkel és szocreál hétköznapokkal.

Szellemtrónjából széttekint
A jog nagy Istene,
S megrendül a miriád világ
Sötét végetlene.

Vass Tiborral készítettünk interjút Mennyi semenni című kötetének megjelenése kapcsán. A neoavantgardról, Hernádkakról, egyedülálló szójátékairól és szüleiről kérdeztük.

2011. december 19-én a budapesti Zsivágóban az Irodalmi Jelen megrendezte a harmadik Nagy Felolvasást. Az est felolvasóit nézheti meg felvételeinken. 

​​​​​​​Egy ember ül szemben az üres lappal. Mindig ez a kiinduló helyzet, amióta az írói mesterség létezik, az írás magányos szakma. Miért is találkozna egy író a többivel? Miért is hagynák hátra az üres papiros tisztaságát a visszabeszélő, véleménnyel teli többiekért? Erre válaszolni kell. Minden évben válaszolni kell, s a Tokaji Írótábor három napja válaszkísérletként is értelmezhető lenne. Ha nincs elég érv, ha nem teremtődik ezekből a találkozásokból elég érték, ha nem indokolja semmi eléggé, hogy a magányos szakma művelői egy helyre gyűljenek, akkor az egész rendezvény értelmetlen. Ha van, akkor viszont óriási lehetőség, amit elpazarolni nagyon nagy hiba. – Weiner Sennyey Tibor írása a Tokaji Írótábor kapcsán.