Szó szerint viharos kiállításmegnyitón járhattak, akik részt vettek Jakatics-Szabó Veronika vernisszázsán. Igaz, mesterséges szélvihart támasztott egy masina, nem is egyszer. A kiállított festmények is mintha az archetipikus levegőelemben lebegnének. A különböző méretű képeken szereplő figurák mintha erős szélben próbálnának megkapaszkodni vagy előrehaladni. Vagy suhannak, vagy mintha űrszélben lebegnének. A lét végzetes, kiúttalan helyzeteiben ábrázolódnak. A Széllel szemben című kiállítás megnyitója a K.A.S.

Mindenképp ki kell emelnünk a költő mesteri formaérzékét, a kötetben szereplő klasszikus verstani alakzatokat a szonettől a limerickig, a hexametertől a szapphói strófáig. Rímtechnikája briliáns, ahogyan sor- és strófafelépítése is, a dalformához illő refrénes megoldásai szintén. Már-már túlságosan is profi költő Marcsák Gergely, hiszen az igazán nagy költészethez elengedhetetlen némi amatőrség is.

„Gaston Bachelard A tér poétikája című munkájában azt állítja, hogy a házat úgy képzeljük el, mint egy függőleges lényt. Ez az antropomorfizáló gesztus mintha Payer Imre verseiben is értelmet nyerne azáltal, hogy nála a házak-utcák-arcok hármas konstellációban szerepelnek: »Arcok, utcák, házak.«; »Utcák, házak, arcok törölt lábjegyzete« (Fényből van a fal).” – Payer Imre új verseskötetét Lajtos Nóra mutatja be.

Teltnedvű, zöld lombhurkon – égi huss –
átröppen verébgyermek, július,
Mintha üzenne vígan lehetőnek.

„Pejin Lea verseiben a legérdekesebb szerintem az önazonosság problematizálása: az identitás nála nem állapot, hanem folyamat. Véget nem érő munka. Nem statikus tér, hanem rögzíthetetlen történés. Soha le nem záruló, állandó munka, erőfeszítés – nem utolsósorban kísérlet.” – A Nyugati csiga körfűrésszel álmodik kötetet Payer Imre értékelte.

Jelen esszében olyan reprezentatív kortárs magyar költők verseit fogom vizsgálni, mint Kemény István, Géher István, Bíró József, Nádasdy Ádám, Jónás Tamás, Rónai-Balázs Zoltán, Böszörményi Zoltán vagy Payer Imre. Lírai beszédmódjuk látszólag teljesen eltérő, mégis mindegyikük költészetében – elsősorban inkább tematikai-motivikus szinten, semmint az elsődleges lírai beszédmód szintjén – felfedezhetők hasonló törekvések és üzenetek, már amennyiben a kortárs magyar költészet kapcsán szabad az értelmezőnek az „üzenet”/„jelentés” terminusokat használnia.

Bak Ritával és Payer Imrével a Vörösmarty tér kellemes zsongásában beszélgettünk az Ünnepi Könyvhéten. Mindkettőjüknek új kötete jelent meg a Parnasszus Kiadónál: Bak Rita a Csillaganya című versgyűjteménnyel debütált, Payer Imre sok-sok év kihagyás után jelentkezett új verseskötettel, a Fényből van a fal cíművel. Rita és Imre nemcsak költészetükről, egymásra találásukról is meséltek.

Álmos biztos nem lett volna, ha részt vesz az Irodalmi Jelen januári lapszámbemutatóján: annyiféleképp idézték meg a költők Arany Jánost, hogy csak úgy sziporkáztak az ötletes és lírai megoldások. Böszörményi Zoltán és Varga Melinda műsorvezetése mellett még sok személyes történet is előkerült a felolvasóktól.

Fölöttünk a mennysátor
Gyolcs felhőket szárogat.

„Ennek a költészetnek nem az átfogó társadalomkép bemutatása a célja, hanem az elmélyült létreflexió. Ebben a tekintetben az olvasó feladata eldönteni, hogy az olykor szellemes írásmód képessé vált-e kreatív líranyelvvel vagy a kor fölé magasodó szemlélettel párosulni.” – Egyed Emese Paian című verskötetéről Payer Imre elmélkedett.

A Múzeumok Őszi Fesztiválja alkalmából különleges eseményre toborozták össze a költőket a József Attila Emlékhelyen: Illyés és József Attila versengését felelevenítve szonettpárbajban csaptak össze a lírikusok. A jeles költőkből álló zsűri mellett a közönség is szavazhatott a nyertesre. Bak Rita maga is részt vett a versengésben, élménybeszámolójából megtudhatjuk, kik nyerték a babérokat.

„Mondhatnám, Augusto de Campos Pound késő modern költészetének hagyományát Derridát idéző, dekonstrukcióra emlékeztető módon vitte tovább. Ókori példával élve nem a görögséghez, hanem az egyiptomi hieroglifákhoz áll közel ez a nyelvi szemlélet.” – A Hangszóképverseket Payer Imre mutatja be.

„Egyébként olyan volt az egész, mint egy alternatív színház: Tokaj főterén felállítottak egy pódiumot, reflektorok világítottak meg minket a sötétben, néhányan – köztük én is – lámpalázasak is voltak mindettől. De nem volt rossz, sőt zsírszuper!” – Folytatódik Simon Adri minden formalitástól mentes élménybeszámolója Tokajból, sok fotóval!

„A konzumálódott, technicizálódott közeg következménye mindez? Generációs tapasztalat? Önimádó terméketlenség, beképzelt és frusztrált pusztításvágy? Vagy hitelesen végiggondolt kortapasztalat?” Szaniszló Judit digitális naplóját Payer Imre elemzi.

Könyvheti filmes körképünk újabb részében Payer Imre optimistán nyilatkozik a nyomtatott világ jövőjéről; Bak Rita sokakkal egész évben csak a Vörösmarty téren tud összefutni, ami így a közösségi élet fontos színtere; Szappanos Gábor mennybéli ügyekben utazik, és Berka Attila kisfia elárulja, szívesen felülne-e az óriáskerékre.

A félhomályos zegzugban,
az alapozás felett,
a cinkos tükör diszkrét szomszédságában
ápolt, hiányos öltözékű hölgyek tevékenykedtek.

Éjjel az erdő bokrai, fái
földre dobják álarcukat, és
vérszomjas ragadozókká válnak

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért ér

…a költészet végtelen hatalma
nyűgözzön le.
Ezért, és csakis ezért érdemes élni!

„Többedmagunkkal könnyebb felrakni, újraépíteni várunk falát, ha azt lerontják a rossz viszonyok, csillagállások, szándékok, vagy mi magunk hibázzuk el a mérnöki munkát” – vallják magukról a kelemeni alkotók. Összeállításunkban az idén tízéves csoport „törzstagjai” műveiből válogattunk, Klement Zoltán képeivel, a Lost Sync Band zenéjével.

mintha légszomjas
tölcsérbe préselődne
árnyékos falak mögül
felpattan a Nap