Irodalmi Jelen

Nyári útinapló – Payer Imre verse

2016. szeptember. 01. - 08:41

Nyári útinapló

Payer Imre verse

Széles hátú hegyek, mint lusta dinoszauruszok
úsznak bő napfényben, téglalap világban.
Fakózöld füvek felett fehér gombatemplom
emelkedik a felhőkbe.

Vigyázz! Menekülj!
Rohanva közelít az este.
Éjjel az erdő bokrai, fái
földre dobják álarcukat, és
vérszomjas ragadozókká válnak.
Gyökereik: kígyók.
Áthurkolják menekülő lábad,
sötét göröngyre húznak.
Levélszájukban agyarak emelkednek.
Marcangolnak, míg el nem tűnsz az ősi humuszban.
Ha feljön a nap, növénymaszkjuk
nyájasan susog a fényben.
Pihennek. Figyelnek. Várnak.

A hatalmas táblaég alján a narancsszegélyű
piros sáv tapad rá az
ismeretlen zöld rétre,
ismeretlen völgyben

ismeretlen kék folyó kanyarog,
ismeretlen lombok hajolnak fölé,
ismeretlen arcok

ismeretlen földszintes házak előtt,
ismeretlen nyári porban.
Milyen lehet végigélni itt az életet?
Nem tudom meg, csak a távolsági busz

ablaküveg-panorámáján suhannak ők
– ismeretlen találgatnivalók.

A metropolisz olyan fa,

amelynek nincsen gyökere.
A falu földszintes házfaláról
visszaverődnek a felhőkarcolók, házak,

idegen szemével figyelem a saját lakom.
Összezavarodik az úton levés és az otthon.
Az úton olyan, mintha még otthon lennék.
Az otthon olyan, mintha úton.