A zsűri visszavonja az I. díjat a Naftalin című novellától, mivel utólag kiderült, a szerző szabálytalanul változtatta meg írását. A továbbiakban a díjak a következőképpen alakulnak:   

Annyi haszna volt a huszadik századnak, hogy kiderült; nagyjából minden fontos dolog körön kívülről jön, a házépítéstől a rock and rollig nem nagyon találni olyan területet, ahol nem valami intézményrendszerre és hagyományokra fittyet hányó figurát emlegetnénk ma úgy, mint az adott művészeti ág modern virágba borítóját. 

        A kései szüretelésű olaszrizlingek sikerét hozta az V. Balassi-kard  borseregszemle. A költői borversenyben a Lídia Borház 2006-os olaszrizlingje győzött: ez a nedű viselheti a Balassi-kard Rizling védjegyet.

„Egy magyar kultúra van, nem lehet a nemzetből formálisan, adminisztratív eszközökkel kiszakítani senkit!” – mondta Filep Tamás Gusztáv művelődéstörténész, kisebbségkutató az elsőként neki ítélt Lőrincz Csaba-díj átadásakor. A 2001-es státustörvény kidolgozásában meghatározó szerepet játszott, tavaly elhunyt szakemberről elnevezett elismerést az Országgyűlés Külügyi és Határon Túli Magyarok Bizottságának elnökétől vehette át a kitüntetett. 

"Ha délnek veszem utam, untalan magammal találkozom, csontjaim a kövek, hajam a macchia bozótja, s tenger a tekintetem. Kiáramlok, tájjá szelídülök – de mi a legfőbb: veszítve gyarapodom, gyarapodva veszítek. Otthagyom az ittet, idehozom az ottat, áldozom. Míg végül elmúlik a fájdalom, s kettő között a különbség elmosódik, eggyé válnak – miként a tenger és az ég." - Az Adria örök téma a magyar irodalomban. Ráb szigetéről jelentkezik az Irodalmi Jelen tudósítója, Hegyi Botos Attila. Nyári barangolás és képriport.

„Élni tudni annyi, mint röhögni a halálon, s meghalni a röhögéstől” – írta Boris Vian, aki a Köpök a sírotokra című könyvéből készített film vetítése közben kapott szívinfarktust, s hunyt el ötven éve. Műveire s a szerzőre emlékezni hívott az egykori Tajtékos Lapok fanzin szerkesztője a Tajtékos Napok étterembe. Szentivánéji nekromantika, Chloé egy szívbe markoló festményen (természetesen Duke Ellington hangszerelésében), fekete mese szívvel-lélekkel. De Bery Aritól kölcsönözve: ez a cikk nem a szeretetről szól! 

Badacsonytördemic, Baracska, Békéscsaba, Budapest, Győr, Gyula, Hajdúböszörmény, Miskolc, Répcelak, Sarkad, Sopron, Veszprém, valamint Németország és Svédország képviseltette magát a Barátok Verslista amatőr irodalmi csoportosulás összejövetelén, június 19. és 21. között, Sopronban. A kezdetek 2000. őszére nyúlnak vissza. Ekkor határozta el két lelkes ember, hogy lehetőséget és teret ad szárnyaikat bontogató amatőr íróknak, költőknek a megmutatkozásra és megmérettetésre.  

Ilyen hiteles helyen jártunk még szombaton, és vasárnap is, de ott a mámor a táncban volt nem az innivalóban. Ide szoktunk járni gyerek táncházba mi is péntekenként, át a Dunán, amit egy darabig tengernek hívtam, de ma már tudom, hogy folyó. A Hagyományok Házának nagytermében lépett föl a barátnőm Kinga, aki Konkoly Gyuri bácsi és Veress Enéh leánya. Kinga a Csillagszeműekkel táncol. 

Hajónk, a visszaúton éppen a felújított Erzsébet híd alá ért, amikor ezt megemlítettem az útitársnőmnek. Mondván, hogy a kitűnő sportember íróban, vízbe érkezéskor rögtön, felébredt az életösztön, s az óhajtott halál helyett egyszer csak azon kapta magát, hogy klasszikus stílusban, egyenletes krallozással úszik kifelé. (S még föl is vette egy hajó). 

Jutott mindez eszembe azon az összejövetelen a Sóstói Múzeumfalu tirpák portáján - igazi falócán ülve a kézi szőttes illatában -, a vörös postakocsi tavaszi számának bemutatóján (www.avorospostakocsi.hu) a hasonszőrű emberek között. Hallgattam mi van a címe mögött. TIRPÁKOK Tirpák pszicho. Belelapozva, és hallgatva a róla szóló ajánlást, nem kaptam mást, mint a múlt ismeretének becsületére épülő jövő építését a jelenben. Utólag belegondolva, mit is várhattam volna. Csodát? A csoda bennünk van. 

Mintha a lét és a nemlét határára akarná eltolni a saját, nagyon is létező eredményeit Artner Sisso – jutott eszünkbe a szegedi zsidó hitközség imaházában, a könyvheti Sisso-performanszon, ahol Sisso felgyújtott bugyijáról is szó esett természetesen, és nem Sissóról lett volna szó, ha eleve, egyszerűen az a kérdés, hogy a bugyi milyen színű. A kérdés az volt – illetve: az is volt –, hogy a bugyi milyen színű lánggal ég.

A tavalyi könyvhét idején elhunyt Sánta Ferencnek állítottak emléktáblát a XIII. kerületi Vőlegény utcában, ahol egy évtizeden át élt, s alkotta legismertebb, legjelentősebb műveit. „Az emberiséget fenyegető két legnagyobb veszély a fanatizmus és a közöny” – idézi a Kossuth-díjas írót a felirat a táblán, melyet az Írószövetség elnökén kívül több szervezet képviselője megkoszorúzott. Az összegyűlt érdeklődők nem maradtak közönyösek, a technikai problémát megunva maguk énekelték el a Himnuszt. 

És aztán az igazi szenzáció, itthon Budapesten. Könyv lett belőlem, bár nem lettem laposabb. Tamás Tímea költő néni (maga is anyuka) addig, addig nézegette a képeimet, olvasgatta írásaimat, hogy versre fakadt, két tételben és ezt Csillagmese címmel kiadta a Pallas-Akadémia csíkszeredai könyvkiadó, Tőzsér József igazgató úr, név szerint. Mit mondjak? Én csak belepillantottam és úgy véltem nem kell ebből olyan nagy ügyet csinálni. 

 A kritikust zavarba hozta a kötetbemutató, de csak prózaíróként; Darabos Enikő Hajrá Jolánka! című könyve nem az elméleti Nem-játék, hanem a személyes tapasztalatok nyomán született. A Szőcs Gézával készült interjúkötet rendkívüli anekdotákat és pótolhatatlan dokumentumokat tartalmaz, és húsz éve ki nem mondott titkokat feszeget. - Boldog Zoltán helyszíni tudósítása a Grand Caféból

Szegénynek remeg a keze a sok aláírástól, és amikor a hátizsák tartalmának felén túl van, finoman megkéri a buzgó könyvmoly-boyt, a többit inkább hozza el a legközelebbi alkalomra.- Lesz olyan? – kérdezi a tervét csak fél sikerrel teljesítő könyv-teherhordó. - Igyekszem – válaszol az író rezignáltan. 

A beszélgetés végén Kertész Ákos verseket kezdett szavalni a közönségből érkezett kérésre. József Attila és Radnóti költeményei után kitűnő memóriáról tanúbizonyságot téve Arany Fülemüléjét adta elő, játszotta el pazarul. Nagy színészt vesztett, s hatalmas írót nyert vele a világ, nem véletlenül fogyott milliós példányban a Makra.

A szombati fülledt melegből jólesett visszahúzódni a Merlin Színházban tartott JAK-piknikre, ahol legérdekesebbnek a krimiről szóló beszélgetés bizonyult. Bárány Tibor filozófus mindent megtett, bicskanyitogató kérdésektől sem visszariadva, hogy felderítse a bűnregények természetét, s szembesítsen előítéleteinkkel. Hiszen a krimi nem feltétlenül vacak borítójú ócska ponyvát jelent. 

Kellemes bámészkodni a Vörösmarty téren, festékszagú újdonságokban lapozgatva hallgatni, ahogy alkotástechnikájukról mesélnek a színpadra szólított szerzők, aztán aláírást kérni a frissen beszerzett könyvünkbe. Fizikai tanulmányainkból ismerjük az idő, tér és tömeg összefüggését (ha jó idő van, nagy a tömeg a téren), összetorlódó embersorok és tülekedés, vásárlási téboly, de üresen álló Olvasóklub, gyermekkönyvekkel barátkozó vagy önfeledten játszó csemeték egyaránt vonzzák a tekintetet. 

„Az irodalomkönyv áldásos tevékenységet végez az irodalom és az olvasás jövője érdekében, hiszen egy majdani 180. Könyvhétnek csak abban az esetben lesz értelme, ha Fűzfa Balázs könyvének bátor olvasói önállóan kezükbe merik venni a kortárs szerzőket” – az Irodalmi Jelen gratulál Fűzfa Balázsnak a Szép magyar könyv 2008 tankönyv kategóriájában kapott oklevélhez.

...a könyvek, az írók és költők ünnepén