aztán átveszik a teret a törés metaforái
magunk közé három pontokat teszünk…
és elferdült megkopott szavainkon is látni
hogy egymásnak magyarázhatatlanok leszünk

csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,
másszon vagy repüljön, történjen bármi

A bajuszos nagynénik, akiknek tocsogós a puszijuk,
egész testükkel magyaráznak valamit,

Trükkök helyett a valódi düh szikrái,
szóözön helyett belső tűzözön.

csak olvasó akt marad / és én, hogy megbontsam a képet

Tükrözött a vágy a torony ablakán,
s míg csapdosott korholt időknek pernye-szárnya,
a huzatos világban egyedül üldögéltem,
én, a firenzei csapos, magamba zárva.

A mimikrit mások / olvassák / le a pofádról.

Az utazó a napokban helyiekkel kirándult (mégis eltévedtek).

A tavon fekete hattyú úszik / A tükörképével

Lény-tűnők kavalkádja
lény-tűnőkkel,
való ébrenlét álom ébrenléttel.

Most kell elindulni oda, ahonnan reggel
még reméled a visszatérést.

Ezt a gyerekkort / idegenek építették

Kárpát-Európa – Pethő Lorand és Szenkovics Enikő műfordításai

nem én vagyok / egy újabb állat bújt belém

Nem ballagunk oda, hogy megnézzük,
megelégszünk a geometria adta bizonyossággal,
különben az emlékezetre kellene hagyatkoznunk.

Itt minden kegyelem. / Kiszámíthatatlan.

„Tetszik, nem tetszik, Bibinke is hamismás”

Vér köti savas pokollá
A szív szokatlan útjait

A bálna dala szélfúvás / A bálna dala tompított / Farkas-vonyítás

szemlélődjenek bele a világba gönciek,
csendes jelenlétük nyugtasson meg