VersTörténés – Jász Attila: Szárnyas csiga – Átiratok <Narc&Psych>
JÁSZ ATTILA
ÁTIRATOK
SZÁRNYAS CSIGA. MYTH&PRAE
egy nap, amikor kutya szalad a téren,
az angyal üdvözletét adja át éppen,
galamb nélkül, sietve, felemelt kézzel,
a múzeumban, a képen, amit nézel
de a szárnyas csiga hogyan került oda?,
egy alig látható természeti csoda,
ahogy repül, mintha mászna csak a kép szélén,
rakoncátlan a ránc az angyalruha élén
ahogy térdel, egyáltalán nem kicsi a talpa,
miért ne lehetne vízálló bakancs is rajta?,
miért ne lehetne ez a szárnyas csiga
a teremtő türelmének szimbóluma?
ha bűnbeeséstől megváltásig
évmilliókat kellett rá várni -
csak nyugalom, van idő, ennyi látszik,
másszon vagy repüljön, történjen bármi
(i.) ÁTIRATOK. NARC&PSYCH
a tél fala. Narc&Psych
egy nap, amikor váratlanul bele-
ütköztem a tél biztonságos falába,
lábam alatt elsárgult emberi csontok,
egyszarvú koponyák és mitikus szavak
reccsennek, lépésről lépésre haladok
tovább, a fal mellett tapogatózva, bokrok,
faágak és emlékek súrolnak a sötétben,
soha nem jutok ki az öldöklő fénybe,
ezt biztosan tudom már, egyre magasabb
lesz bennem a tél biztonságos fala
időben elengedett. Narc&Psych
egy nap, amikor az elhagyatott erdei ház
korhadt falához gyümölcsöktől roskadó ágat
vereget a kora őszi szél, nem ártana befűteni,
teleírt lapokról óvatosan húzkodni ki a szavakat,
begyújtani velük, hiába tudod, hogy minden
időben elengedett szó ima, finomítgatsz még,
végül megkönnyebbülsz, elönt a melegség
a kép sarka. Narc&Psych
egy nap, amikor a kép sarkában még csupán
egyetlen meztelenre csupaszított fa áll,
néha talán már ennyi is bőven elég,
tétován téblábol, nem találja helyét
és tényleg csak ott álldogál és fázik,
olyan vékony, olyan kicsi, nem is látszik,
csupán jelez az ott-létével, ő csak egy árnyék,
egyik képből a másikba, vanból nincsbe, átér
szinte észrevétlen. Narc&Psych
egy nap, amikor az ismeretlen görög szobrász
a női portré elkészültével annak sugárzó,
már-már isteni szépségét elviselni nem tudta,
az orrát kalapáccsal beverte, amitől a szoborfej
életszerűvé, még gyönyörűbbé vált, és a szája
sarkában játszadozó, addig szinte észrevétlen
archaikus mosoly felerősödött, szinte észrevételen
helyet cserél. Narc&Psych
egy nap, amikor a csukott szem még pihen,
hogy a reggel időben ott találhassa majd
a táj fölött, a megörökítendő képen, amikor
a képzeletbeli város lakói alszanak még,
hiszen a részletek nélkülük is alakulnak,
egy romos épület helyet cserél a fákkal,
vagy talán mégis marad minden a helyén,
mégsem volt túl jó ötlet, a lehetőség ott van
a valóságban, tényleg csak nézni kell
részletekben. Narc&Psych
egy nap, amikor látszik, hogy éppen
a leheletfinom részletekben
lakik a bizonytalan isten, maga is részlet,
folyton helyezkedik, és mégis benned rak fészket
úgy döntesz, hogy beköltözöl inkább
egy ismeretlen arcba, mely indák
szövevénye, és hiába köpnél
a hullámzó tóba, madár röptét
figyeled, attól vagy túlzottan izgága,
mégis te vagy benne leginkább, hiába,
hiába figyeled, túlzottan izgága,
te vagy benne a teljesség, de hiába
ne tekintsd. Narc&Psych
egy nap, amikor a félig még üres, félig már
felengedett tómeder közepén üres csónak
ringatózik, ne tekintsd metaforának, amikor
szürke sirályok csapnak le melletted a vízbe,
mintha ott se lennél, ne tekintsd parabolának,
amikor a tavat körbefutó én izzad és szenved
látványosan, mintha éppen most születne újjá,
ne tulajdoníts túlzott jelentőséget magadnak
jég alatti szürke. Narc&Psych
egy nap, amikor rájövök, jég alatt élek, és hogy
kísértetiesen hasonlít ez a világ ahhoz a másikhoz,
amit álmomban szoktam látni, a fenti világ, talán
valaha oda tartoztam, ez a visszatérő álom gyötör
újra meg újra, képeket látok színesben, hangokat
hallok, szagokat érzek, de tudom, hogy csak álom
az egész, felébredek, kiderül, nincs másik világ,
csak ez a jég alatti szürke, hideg és néma, ahol
nap mint nap bolyongok és álmodom néha
a tükör túloldalán. Narc&Psych
egy nap, amikor tükörkép leszek csak,
ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza,
hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg
amikor majd tényleg csak tükörkép leszek,
tudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek,
imádattal követem minden mozdulatod
akkor tükörkép leszek már csak benned,
és várlak a túloldalon, ha menned
kell, idő van, gyere utánam, kérlek
