8, azaz nyolc kardinális párkapcsolati probléma

8, azaz nyolc kardinális párkapcsolati probléma

1. KINGA: Amikor megismertem a páromat, még minden rendben volt, annak ellenére, hogy igen instant ember, azaz poralakban van, és vízzel kell addig keverni, amíg két órára meg tud szilárdulni annyira, hogy legalább egy moziba elmenjünk, vagy együttlét után megegyünk egy lángost. De amint távozik belőle a nedvesség, visszaporlik, így jobbára csak télen tudunk találkozni, amikor általában nincs túl nagy hőség, ami kiszárítaná. Ő ennek ellenére nagyképű és gőgös velem, és szerintem néha meg is csal egy magafajta pornéppel. Szakítsak vele, és keressek egy gerincesebbet, vagy szárítsam ki egyszer s mindenkorra, hogy megjöjjön az esze?  

2. JÓZSEF: Négy éve keresem az igazit, és rájöttem, hogy a párkapcsolatok sokkal jobban működnének nők és a férfiak nélkül. Legutóbb egy kafkai tekintetű, eklektikus magatartású, negyvenes, rövid hölggyel próbálkoztam egy metróaluljáróban, és még akkor sem ábrándultam ki belőle, amikor meg akart késelni. Apró méltatlankodásomat látva megjegyezte, hogy azt hitte, a pasik szeretik az ilyesmit. Végül ő hagyott el. Utána nem sokkal jártam egy félvér lánnyal, nem volt köztünk semmi, csak jártunk, ám amikor Valentin-napra szerelmeslevelet írtam neki, ő elsápadt, és 30 deka gépsonkává változott. Nem tudtam eldönteni, hogy szakítsak vele, vagy megegyem.

3. VIVIEN: Egy kapcsolathoz ketten kellenek, de hárman is el tudják rontani, mert a férfi és a nő nem csak egy szó, hanem kettő. 16 éves koromban vesztettem el a szüzességem először, és 26 évesen másodszor, azóta sincs meg. Legutóbbi kapcsolatom egy cirokseprűvel volt, amit aztán sajnos elvitt egy paripa, mert a tornácon felejtettem…, akkor láttam őt utoljára. Utána még FaceTime-oztunk egy darabig, de ő inkább már ignorált, mert a lovat választotta. Aztán nem sokkal ezután megismertem egy hangos arcú férfit, aki jaj, de nagyon tudott bókolni! Elmondta, hogy a közösségin lévő profilfotómat elmentette már, házi és egyéb célokra. De többet nem akar tőlem. …Hát így jártam. Pedig csaj vagyok, jó csaj, születésem óta…, még ma is megbámul az utca, a jelzőlámpáktól a járdáig, a szelektív hulladékgyűjtőtől a zsinagógáig minden. Jelenleg 31 vagy 27 éves vagyok, de inkább 64 kiló, és idén lesz a szülinapom.

4. KATALINKA: Távkapcsolatból indult a dolog, majd némi ghostingolás után visszatértünk a friend zone-ba, és onnan ágaztunk szét egy emészthetetlenül toxikus párkapcsolatba. És ebben a szakaszban mutatkoztak meg az igazi red flagek bőven, hiszen én hithű keresztény voltam, ő meg okleveles sátánista. Egyszer elhívott egy fekete misére, amire vittem egy gluténmentes tortát. Ő megköszönte, majd felgyújtotta. Ez a szívmelengetően hátborzongató és édesdeden irritáló pasi utána ajánlotta fel, hogy költözzem hozzá, de azóta ellaposodtunk. Amikor összejöttünk, még gyakran nézett a szemem közepébe, de ma már csak a fejem fölé néz, vagy egyenesen át rajtam. Amúgy ő egy nagyon jól felépített, egész estés férfi, tanulságos és tartalmas: karja vastag, hasa kellemes, szeme családias, arca mintha dézsából öntenék! …Augusztus 19-én kezdődött a terror: este felvette a haragvörös melegítőjét, majd azzal fenyegetett, hogyha nem hozok neki ivólevet, a szájára vesz, úgy, hogy fájjon. Azzal kicsavarta a karomat.

5. OLGA: Kezdetben minden rózsaszín volt és köd, erőteljes desztinációt éreztem iránta, s én fel is építettem álmaim homokvárát, amit ő karcosan nevetgélve szétvizelt. Egy kalóriadús koktélpartin találkoztunk, ahova ő motorral állított be, majd leparkolt a zsúrasztal mellett. Odaléptem hozzá, és jó igényesen megérintettem a gerincét. Megborzongott, majd habozás nélkül szemen csókolt, és még aznap este megengedte nekem, hogy kitakarítsam a garázsát: hat zsák cementet egyedül cipeltem ki, ő pedig csak mosolygott, és egy sárga légycsapóval pajkosan paskolta a fenekemet. Aztán 9 hónap múlva jött a gyerek. Kisfiú. Becsöngetett és elszaladt. Nem tudom, kié volt.

6. ÉVI: A dolgok akkor romlottak el a pasim és köztem, amikor boldogságunk véget ért: a hátam mögött flörtölt a 47-es villamossal, s egyre gyakrabban kergetett vízi pisztollyal a lakásban, noha korábban erőteljes desztinációt éreztem iránta. A szex eleinte sem volt fantasztikus: mindig ő volt felül, és mindig ő ment el előbb – vette a pufajkáját, a bozótvágóját és távozott, visszaélve női türelmemmel. „Miért rettegek attól, hogy ez így alakult?” – kérdezem önmagam. Nem biztos, hogy nem ő tehet mindenről… Tegnap ünnepeltük a névnapomat, és csak három doboz szardíniát kaptam tőle. Megkérdeztem, ő mit kér majd a névnapjára, mire azt felelte, hogy maradjak csendben. Amikor negyedszerre vágott szájon a saját cipőmmel, valamiért úgy éreztem, már semmi sem lesz a régi. Egyik szomorú vasárnap romantikus kocsikázással próbált kiengesztelni: a Szerelmesek Völgyébe akart menni, s megkért, szálljak be a csomagtartóba, mert félti az új gyíkbőr üléshuzatait. Aznap többször is markáns idegfront jött rám. Egyébként a problémákon kívül más baj nincs vele.
 

7. IGOR: Körülbelül ötezer-kétszáz éve vagyunk együtt a barátnőmmel, egy fekete lyukban találkoztunk 2066 és a pleisztocén korszak derekán, de igazándiból a szingularitás sodort minket egymás karjaiba. Annyira izgatott a kisstílűsége, hogy azonnal bejelöltem, ám az időben való rapszodikus ugrálás sokat segített abban, hogy ne csiszolódhassunk össze. A problémáink Kr. u. 2008-ban kezdődtek, amikor elmentünk nyaralni a Balcsira, ő pedig kétszer is nekem jött a vízibiciklivel, majd elkezdett rólam hangos gúnyverseket faragni, mindenki füle hallatára. Aztán módfelett feltörte a fészbukprofilomat, majd az ott lévő előnyös fotómat kicserélte Frankel Leóéra! „Hát, ér engem halott politikusra frissíteni?” – förmedtem. – Kezd felmenni bennem a pumpám!” – förmedtem tovább. Megérdemelném, hogy a busz alá lökjem magam.

8. LÁSZLÓKA: A barátnőm, ez a jóképű jószág, aki ma már egyenesen élettársam, mindennap féltékeny, egyszer egy műholdra, másszor egy kvazárra. Annak idején egy kevésbé zsúfolt aszteroidamezőben találkoztunk, pedig akkoriban nehezen randiztam, mert megvolt már a kontúrtalan véleményem a galaktikus párkapcsolatok dinamikájáról. Ma már nem működik köztünk a kémia, a periódusos rendszerből egy árva elemnyire sem, csak némán nézünk egymásra, mint két galaxis, pedig én annyira szeretem még mindég, hogy a múltkor hagytam nyerni a Scrabble-ben és elfogadtam neki a csöccsendurf, a hebrenkedik és az átfos szavakat, pedig tudtam, hogy nem léteznek.
Sokat sírok miatta rengeteget: a szomorú emberek a szemükön keresztül hánynak, könnyek formájában, így szabadul a lélek a méregtől. - - - Ám könnyeidnek nem csak te vagy a tulajdonosa, de az is, aki miatt sírsz… Hogyan akarjam azt, hogy ne akarjak Semmit? Elegem van a Mindenből!

5+1 hihető utólagos kifogás olyanoktól, akiket elhívtál a felolvasóestedre, de nem jöttek el

1.

„Kedves barátom!!! Köszönöm, hogy nagyon invitáltál pompás felolvasóestedre, ám sajnos körülményeimre tekintettel mégsem tudtam formálisan jelen lenni, de meg tudom magyarázni…, mert mi, bizonyos tekintetben, tulajdonképpen már elindultunk volna, már a küszöbön álltunk, »lakásom nyelve hegyén«, sőt, aztán úton is voltunk, …már a Pontycomb utcánál jártunk a taxival, amikor az első feleségem felhívta a másodikat, a jelenlegit, az aktuálisat, …és volt egy kis ribillió. A Műcsarnok előtt kiabált a taxisofőrrel, ám kisvártatva kiderült, hogy valójában velem kiabál, és a Bazilika előtt, és ezzel elment az idő. …De a telefonos rész igaz: az első feleségem felhúzta valamivel a másodikat, amit rajtam vezetett le, …és mire ez az egész véget ért, már másnap volt, így hiába mentünk volna el rád …Hát mérgesen hazafelé vettük az irányt, vagy az is lehet, hogy végig otthon voltunk. …Mint tudod, nem vagyok kényszerdeklaráló típus, de annyit kijelenthetek, hogy lélekben ott voltam az esteden… További kellemes sikereket és biztonságos publikációkat!!!”

2.

„Tudom, hogy hihetetlen, de én el akartam menni a felolvasóestedre, csak vidékről jött fel a nagybátyám öccse, a Károlyka, és lefoglalt, plusz elnéztem a dátumot is: te 2025. májust írtál, és én meg valamiért azt hittem, hogy még csak 2024 májusa van, amire amúgy simán ráértem volna. Mint tudod, kronomisztázisom van régóta, azaz: időzavarban szenvedek! …Különben is, nem mehetek el minden felolvasóestre, maximum 2021 környékén, akkor ráérek. Meg a Károlyka különben is gyűlöli a felolvasóesteket, …kiborul, és nyugtalanul nyargalászni kezd. …A barátnőmet, az Andit is mindenképp vinnem kéne… Andi csak 2027 óta a barátnőm, tehát friss kapcsolat… Arról nem beszélve, hogy mindenkivel flörtölne ott, és tudod, én nem maximálhatom neki, hogy kivel és meddig mehet el. (Mi nagyon különböző emberek vagyunk, más a szeretetnyelvünk is, és hogy így hosszútávon működni fog-e, illetve mi lesz majd később a gond, azt korai még találgatni. Azt tudom, hogy neki érzelmi stabilitást nyújtok, mégsem becsül meg. Szarik a házimunkára. A saját lakásában is. De ha ő ezt a szabadságot megengedi magának, akkor én is megtehetném. Amikor ezeket felhozom neki, olyankor hozzám bújik és nevetgél, hogy ugyan már, ne csináljam… Egy biztos, a hűségre rossz hatással van a pia, és csak egy laza felolvasóeste kell, hogy egy átlagéletkorú nő ítélőképessége csökkenjen. Andi mindig is fura volt… Képzeld: vasárnap felhívott azzal, hogy van egy autentikus pánsípja, és hozná hozzám megmutatni, mire mondtam, hogy nem kérem, ne hozza, nem érdekel,… ennek ellenére elhozta, mert neki mindegy, hogy én mit mondok. Szerintem a közös jövőnkben én nem szerepelek.) Na, szóval, érted… ez van. Nem vagyok mostanában valami nagy szabadidőjampec! De nem is kell nekem felolvasni, elolvasom esküszöm, küldd át vájberen. Biztosan jó.”

3.
„Hát… Azért nem mentem el a felolvasóestedre, mert te se jöttél el az enyémre – lehet, hogy azért nem, mert nem is hívtalak, lehet, hogy azért, mert nem is írtam soha semmit, amit fel lehetne olvasni, lehet, hogy azért, mert jó ideje a meghívód volt az egyetlen dolog, amit hallottam felőled. Ölel: apád.”

4.

„Egyrészt azért nem mentem el a felolvasóestedre, mert nem kaptam meg a meghívódat! A gmail miatt. Késleltette! Vagyis megkaptam, de csak később, tehát most, és utólagosan akartam elindulni, szóval elindultam volna még így késve is, hogy legalább a legvégére odaérjek, vagy a vége hűlt helyére, mindegy, de közbejött a wifi is…, amiatt sem tudtam, mert gyenge volt a jel, és ráadásul pont frissült az oprendszerem is, ami miatt többször újraindult a gépem, és nem akartam úgy hagyni, meg akartam várni a végét, hogy leszedjek egy torrentet… mindegy…, aztán már fél lábbal kint voltam az ajtón, amikor kiderült, hogy már csak fél órát kell seedelnem a torrentet, és gondoltam, megvárom, hogy ki tudjam kapcsolni a gépet, de valami miatt 3 óra lett belőle, és nem akartam megszakítani a feltöltést, mert prioritási pontokat veszíthetek. …Na, most minderre megkérhettem volna a szomszédomat is, de sajnos nincsen, és ha lenne, akkor se lennék vele jóban, mert nem vagyok olyan, tudod, az a „Jó reggelt, szomszéd, hogyityeg”-típus.”

5.

„Nem azt mondom, hogy azért nem mentem el az estedre, mert fikarcnyit sem érdekel, de akkor éppen egy kihagyhatatlan árverésen tartózkodtam a Falk Miksában, ugyanis csak akkor licitálhattam álmaim ezüstveretes art deco limitált ármintyorkájára, 1919-ből, ami régi vágyam, már megvolt otthon a helye, és sikerült is megszereznem, majd egyszer gyere és nézd meg. Bár a környéken voltam, és beugorhattam volna, de egy 300 x 600-as ármintyorkával a kezemben nem akartam,…és ha valaki ráül? Vagy leissza…? Különben meg a cipeléstől kiújult a fitymaszűkületem, és el kellett rohannom az ügyeletre, de nem volt bent a doktor Klínhoffer doktor úr, de rácsörögtem, és mondta, hogy korábban ment el, mert szólt a neje, hogy beszorult a kéménybe egy mormota, pedig másnapra vendégeket várnak…, de szerintem hazudott, mert Hidegkúton nem is őshonos a mormota, vagy nem hiszem, hogy az. Persze a mormoták alattomosak, sosem tudni, mire készülnek épp, vagy mire gondolnak. Néha direkt szorulnak be nehezen megközelíthető helyekre, hogy elrontsák az emberek jókedvét. Irtózom tőlük, legalább annyira, mint a bohócoktól, a lufiktól, a nyél nélküli késektől, a kvarctól, a farmerdzsekitől, a jéghegyektől, a gémeskúttól, a régi kesztyűbáboktól, a furcsa sapkáktól, a dísztököktől meg a felolvasóestektől.

+1

…és az egyetlen elfogadható kifogás, hogy miért nem mentek el a felolvasóestedre:
 

„– Bocs, de nekem is pont akkor volt felolvasóestem.”