Kolozsváron még értem, hisz ott vannak találkozások a megbeszélésekért, de itt, itt nem ejtek ki olyasmit, hogy megbeszélés, mert itt ilyen egyszerűen nincs. És akkor nem is kell hozzá cukrászda. Az lett belőle, ami ezek híján lehetett. Feleségek, akiknek a varrodai túlórák miatt már nem jutott idejük megsütni a krémest, ott rendelték meg, amit születésnapra vagy névnapra vittek vagy adtak.

Ahogy telt az idő, s haladtunk ezekkel a beszélgetésekkel, megpróbáltam választ adni hősömnek arra vonatkozóan, hogy mennyi az én órabérem… Tényleg, hogy is van ez? Azt gondolhatja a kívülálló, hogy micsoda nagy dolog, milyen szép az íróság. Biztosan nagyon híres, művelt, ügyes, okos az íróféle, és ezen tulajdonságai segítségével komoly bevételekre tesz szert. És valamilyen úton-módon hatással bír közben az emberekre. Segít nekik élni. Mert vannak olyan népek, akik azt hiszik, hogy ez a cél és a fő feladat.

Haldokló kutyám nyitott gyomrában eszméltem. Arcom a forró belekben, jobb karom leszakadt… Másztam bénán, csonkán az elhaló test körül, majd visszarogytam a belek közé – elájultam s a bogarak teljesen elleptek minket: az öreg diófa alatt, halott nagymamám kertjében…

Albert teljes erőből gyomorszájon vágta, aztán elengedte a szpáhit, aki menten összegörnyedt, és a fogát csikorgatta. A másik férfi, akivel verekedett még mindig a szemét fogva jajgatott. Igaz Gerő ekkor fölismerte: Majer úr volt, a hentes a Szabadkai sugárútról. Ahogyan Balog és Albert, szintén egy ébredő magyar…

A patkány leugrott a kád kávájáról. Bundáján cseresznyés testápoló csillogott. Az ajtó felé vette az irányt, de a férfit meglátva megfordult, és bevette magát a mosógép mögé. A gép egyik sarka az esti centrifugálás közben közelebb ugrált a falhoz, így az állat nem tudott azonnal kibújni a túloldalon. A férfi odaugrott, rátolta a gépet a falra, egyúttal az állatra. Erre olyan hangos visítás hangzott fel, amilyet még életükben nem hallottak. A férfi szíve majdnem kiugrott a torkán. Felemelte az esernyőt, és bedöfött a mosógép mögé…

Liu Hong a tévé előtt ült, egy csésze meleg vizet kortyolgatva. Csak félig-meddig követte, hogy mi zajlik a képernyőn, a gondolatai állandóan a lányához, Lihez kanyarodtak vissza. Időnként megigazította a zsámolyon pihenő lábát, az utóbbi időben elhatalmasodott rajta a köszvény. Sokadjára nézett az órára, de az még mindig csak fél hármat mutatott. Li sosem ért haza hétnél előbb. Pedig olyan jó lett volna elrágcsálni egy kis csípős kacsanyakat, kibeszélni az izgalmas dolgokat.

…rovom köreimet a múzsa körül. Nem hagyhat cserben, nem fordulhat el tőlem, semmi oka rá. Ugye, drágám, egy kis gazemberség még nem a világ? Hiszen Homo ludens lennék, bárha tökéletlen.

Egy hét múlva Pállóffy Bálint szocmunk jött el, aki nemesi múltja ellenére is szeretett dolgozni, és egyetlen atyai öröksége könyvtára volt, amit még az átkos legatkásabb idejében sikerült kimentenie őseinek, s amit maga is bővítgetett kedvenc szerzőivel és a saját maga által írt zsengékkel is.

Mint szökőár, úgy spriccelt magasba a vér, a gyönyörű lány, mint eldobott menyasszonyi csokor, zuhant le a földre, s néhány perc múlva meghalt. Döngölt agyag volt a csűr padlózata, beitta a habzó vért, Rozi drága vérét, s a folt örökre megmaradt. Csak ásóval lehetett volna eltüntetni, de erre a házigazda, Veress Albert nem volt hajlandó. Igaz, táncmulatságot sem engedélyezett soha többé sem az udvarán, sem a csűrjében.

Kiszáradt dezertőr desszertezik a sivatagi homokozóban. Tábla mutatja: Pihenő! Meditatív sarok. Homokot szórni, szürcsölni, desszertezni, vállakat, lábakat, hasakat, hátakat mutogatni, nemiszervekre gondolni, fagyizni, ratyizni, énekelni, kételkedni, görkorcsolyázni, célba lőni, lég-gitározni, vicsorogni, várakozni, kiszáradni, rejtőzködni: TILOS!

Igazán nem volt sok pénz, vélte a fiú, talán tizenkét forint lehetett összesen, annak a fele hat, nem sok mindent kapni érte. Tizenöt deka főtt kolbász. Azért az nem rossz. Mellé a két kenyér hatvan fillér, a mustárért nem mindig számolnak, ha igen, legfeljebb filléreket. Még a hozzávaló kisüveg kóla a legdrágább: három forint.

Halál! Mondja az óvónő. Halál! Nem szabad a gyermekeknek látni, mert sírni fognak, hogy szegény madár, mert a múltkor is rálépett valaki egy éticsigára, össze is tört a háza a szerencsétlennek, és pszichológust kellett hívni, hogy feldolgozzák a csoportban a balesetet. Az egyik gyermek megkérdezte: van-e a csigának biztosítása vandalizmus meg természeti csapás ellen? Ezt kérdezte a gyermek. Nincs, mondta a pszichológus, aztán mind sírtak, csoportosan.

A testén áttört a villanófény, akár a röntgensugár, és Desiré egyetlen másodpercre, megmagyarázhatatlan módon belülről láthatta önmagát: a bordák mögött ott lapult a szív, ám semmi szívszerű nem volt benne, inkább az epéhez hasonló, amorf lepénynek tűnt, szaporán vert, és fekete masszát pumpált ki magából.

Régóta próbálta megtenni az első lépéseket, gyűjtötte hozzá a bátorságot, és most úgy érezte, eljött a megfelelő pillanat. Azt előre eltervezte, hogy a próba végén fölmegy a színpadra. Hozott magával egy szál rózsát, amit majd átnyújt a lánynak, de arról fogalma sem volt, hogy utána hogyan tovább.

Amikor az állat már nem hörög tovább, abbahagyom. Leeresztem a puskát, és Luca felé fordulok. Tetőtől talpig végigmérem. Közelebb lépek hozzá, legeltetem rajta a szemem. Vonakodva néz vissza rám. Erre még közelebb hajolok. Szinte érzem a testének melegét. Hajának illata beteríti az arcomat. Mogyoróillat, állapítom meg. Olyan, mint a szeme színe.

Valencia. Carrer del Poeta Mas. Mászolygó hajnalok, ragacsos reggelek, majd lírai délelőttök a Poeta Cafeteria teraszán! Sin filterar Águila; Medio bocata & bebida (infusión ecológia). Altramuces / Lupins: csillagfürt / farkasbab különféle cidrákkal és olíva-válogatással… Gong! Délután-esti Toastone, Boludo bar, Bodega Volero és est-éjjeli L’ermitá, La Terrazza (aperol, parmigiana, caprese, crema de atun, a tuna, tortilla de patata, papaya), Trambon, Immortal Rock s (mi a manó): El Tamano…

Lizácska viszont mintha nem hallaná, vagy a kérdés egyszerűen nem jut el a tudatáig? Netán szégyelli, hogy fű, fa és virág is hallotta a nagyit? Mellette ülő osztálytársa cinkosan lökdösi, grimaszol, vihog, fel-felpattan, dundi popsiját rázza a szó szoros értelmében „ütős” technozene ritmusára. Ő nem szerepel, nem válogatták be a csapatba, mint Lizácskát, de biztos benne, hogy van olyan tehetséges, mint a fekete atlétába és fekete nadrágocskába bújtatott kortársai.

A sötét lépcsőház cseppet sem volt bizalomgerjesztő. Alig vártam, hogy felérjek az emeletre. A kopott, festék nélküli ajtó félig nyitva állt. Óvatosan kopogtam, nehogy az összeszáradt gittda-rabok kipotyogjanak a keret és a fal közül. A konyha félhomályából irgalmatlanul sovány nő bújt elő. Szakadt köntöse a földet érte, papucsán milliónyi zsírcsepp fehérlett.

Zseráld áll mögöttem. Ő a köztes lét határvonalán rekedt ember. Ide már nem szólítják, oda még nem hívják. Van, aki ajándék-életet kap. Van, aki büntetés-sorsot. Én Zseráldot kapom vigasztalásul búskomorságomban. Az ég küldi.